Pszichológia a palacsintázóban
Hogyan lehet megnövelni annak a valószínűségét, hogy valaki, akit megkérünk egy kisebb szívességre, kötélnek álljon? Erre többféle pszichológiai technika is létezik – többről e rovatban is beszámoltunk a korábbiakban –, és ezek közül némelyik egészen egyszerű. Az egyik lélektani fogás mindössze annyiból áll, hogy az illetőt, akitől szeretnénk valamit, emlékeztetjük, hogy teljesen az ő szabad döntése, hogy teljesíti-e a kérésünket. A módszer hatékonyságát vizsgáló alapkísérletben, melyet 2000-ben végeztek, a kutatók véletlenszerűen járókelőket szólítottak meg az utcán és némi pénzt kértek tőlük. Az esetek egy részében az egyszerű kéréshez hozzátették: „de öntől függ, hogy teljesíti-e a kérést vagy nem”. A rövidebb, egyszerű kérés esetén a megszólítottaknak 10 százaléka adott pénzt, ám ha ez a félmondat is elhangzott, szinte csoda történt: az adakozók aránya 47,5 százalékra ugrott.

Kéregetni tudni kell
E rovatban már többször foglalkoztunk azzal, miként lehet növelni annak az esélyét, hogy egy megszólított személy pénzt adjon annak, aki kér tőle. Nemcsak azok az ősrégi, klasszikus módszerek célravezetőek, amelyekkel a kéregető igyekszik magát minél elesettebbnek és szánalomra méltóbbnak feltüntetni – a szélhámos koldusok festett sebeiről már Victor Hugo is írt A párizsi Notre-Dame című regényében.