Posztmodern szabadság
Milyen világban élünk és „merre tart az emberiség”, egyáltalán milyen a ma embere és társadalma? Erről szól és ezért érdekes, bár nem könnyű olvasmány ez a könyv. Szerzője, Barcsi Tamás az euro-atlanti világban az utóbbi bő fél évszázad addig rendhagyó társadalmi jelenségeit értelmezi a kor elméleti – szociológiai, pszichológiai, filozófiai stb. – irodalmát áttekintve. S ez a forrásanyag hatalmas, a rá vonatkozó bibliográfia több mint nyolc, a szépirodalmi hivatkozásokkal tíz oldalt tesz ki a könyv végén.
Élő Világegyetem?
Ahol Grandpierre Atilla munkájával, elméleteivel találkozik az ember, ott egyben biztos lehet: közhelyes gondolatokkal nem kell untatnia magát. A csillagász – és utóbb már filozófus – szerzőtől szinte megszoktuk, hogy meghökkent és vitára ösztönöz minden könyvével vagy cikkével. Gondolatmenete vitát gerjesztő jellegét szerkesztőként is volt szerencsém tapasztalni. Magyar nyelven ismeretterjesztő cikk formájában ugyanis először az Élet és Tudományban jelent meg elképzelése a Nap élő organizmusként történő bemutatásáról. S e címlapon is kiemelt írása nyomán se szeri se száma nem volt a szerkesztőségünkbe érkező hozzászólásoknak, polémiáknak, egyetértő vagy éppen élesen bíráló megjegyzéseknek.
Szókratész és Platón szellemisége
Xenophón Hierón avagy a zsarnokságról című rövid tanulmánya nem tartozik az antik író közismert munkái közé. Inkább a Visszaemlékezések Szókratészre, az Anabászisz, Kürosz neveltetése vagy az Oikonomikosz (a gazdálkodás tudománya) az, amire szeretettel emlékezik mindenki, aki görögül szívesen tanult. Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy a szép attikai nyelvjárásban szóló, szellemes és világos fogalmazású szerző – akiről egy magyar kutatója azt írta, hogy olyan, „mintha csak kortársunk lenne” – megragadó és inspiratív. Különösen igaz ez a dráma és a poézis más ókori szerzőivel szemben, akik alaposan próbára teszik a tanulót, kivált, ha még az attikaitól eltérő dialektusok is nehezítik a megértést.
Egy mai arisztoteliánus erkölcstana
Már a régi görögök is…, kezdhetnénk a klasszikus ismeretterjesztő könyvek hagyományos kifejezésével élve és teljes joggal, hiszen valóban velük kezdődik az etika rövid története. Legalábbis Alasdair MacIntyre skót származású filozófus kötetében. A címben szereplő jelző azonban nem a terjedelemre utal, inkább a „merítésre”. „Csak” a nyugatinak nevezett etikáról, nézetekről és filozófusokról szól a kötet, és ezekből is csupán a legfontosabbnak tartott fejezeteket emeli ki, és még így is majd’ 400 oldalnyi terjedelmű. A szerző is megjegyzi, hogy a teljességhez bizony az etika nagyon hosszú történetét kellene megírnia.
Aktuális számunk
Galéria
Október
