Előfizetés a lapra

Tudomány, technika, művészet

A hét kutatója, interjú, térinformatika, térkép, térképészet

2016/06/06

Bár a térinformatika jelentősen átalakította használatukat, de térképeket – így vagy úgy – mindannyian használunk. Éppen emiatt tartották fontosnak megszervezni a Térképészet Nemzetközi Évét, amely 2015 augusztusától 2016 december végéig zajlik. Az ennek kapcsán megjelenő magyar nyelvű könyv egyik fordítójával, az ELTE webes térképészet oktatójával, az idén az ELTE Ígéretes Kutatójának megválasztott Gede Mátyással beszélgettünk földgömbökről, informatikáról, térképészetről.

– Hogyan kezdődött? Hogyan találkozott a térképészet és az informatika?

– Az első programot hétévesen írtam bátyám számítógépén. Később rájöttem, hogy addig jó nekem, amíg hobbi, és nem az élet 100%-a a programozás. Mindig is fontos volt a természetközeliség, szeretek túrázni, így jött valahogy a térképészet. Végső soron földközeli dolgokra használom a programozói tudásomat. Bármivel szívesen foglalkozom, aminek valamilyen köze van a térképezéshez és számítógépen kell megoldani.

– Az Ígéretes Kutató díjhoz kapcsolódó poszterén három dolog szerepelt. Ki tudná ezeket fejteni?

– Az egyik a régi földgömbök digitalizálása volt. Ezek háromdimenziós struktúrák, és amikor mi kezdtünk ezzel foglalkozni, még nem volt ennyire elterjedt a 3D digitalizálás, szóval kihívás volt. Körbefényképeztük a gömböt, és az így kapott egyedi térképeket illesz­tő­pon­tok segítségével egymáshoz illesztettük. Célunk az volt, hogy mindenféle, múzeumokban féltve őrzött föld- és éggömböket vizsgálhatóvá tegyünk. Ezekből hoztuk létre a Virtuális Glóbuszok Múzeumát, amely a http://vgm.elte.hu címen érhető el az interneten – akár mobilon is. A Google Earth-re letölthető bővítmények segítségével a mai tartalmat is rá lehet vetíteni az egykori tartalomra, így válik összevethetővé a kettő.

 Másik nagy projekt néhány barlangszakasz lézeres felmérése volt. Szert tettünk néhány napra egy lézerszkennerre, ami ma a magyar egyetemi szférában még elég ritka dolog. Ez a műszer a tér majdnem minden irányába lézersugarakat bocsájt ki, amelyek az esetek többségében visszaverődnek a felületekről. Az adott pontig megtett utat a fénysugár kilövése és detektálása közt eltelt időből lehet számolni. Állomásonként ez néhány millió pontból álló pontfelhőt jelent, mi pedig több tíz állomáson mértünk. Ezt a rengeteg adatot nehézkes kezelni, a mi célunk pedig nem csak az volt, hogy felmérjük a barlangokat, hanem hogy minél több ember számára eljuttathassuk az információkat. Léteznek a mienkhez hasonló szoftverek, de nagyon drágák és erő­for­rás­igé­nyesek. A mi programunk nyílt forráskódú, az interneten bárki számára elérhető, és egy mobiltelefonon is elfut. A http://lazarus.elte.hu/cavescan/beke/pano honlapon a Béke barlangban járhatunk, és eközben objektumok közti távolságokat mérhetünk. Barlangász kollegák kérésére távlati terveink közt szerepel az objektumok körberajzolásának lehetővé tétele is.

 Harmadik projekt volt a dinamikus, virtuális földgömbökön tematikus információk megjelenítése. Ezzel ötvözni kívántuk a hagyományos térképészetet a technológiai újításokkal. Elsősorban fi­gye­lem­felkeltő szerepe lehet az így készült látványos glóbuszoknak.

– Nem könnyű egy kalap alá venni ezt a három dolgot. Mit is takar a térképészet mint tudomány?

– A térképészetnek nagyon fontos szerepe van minden egyéb tudomány számára a vizualizációban, hogy kérdésekre látványos, érthető válaszokat adjunk. A térképészet maga a térképkészítés tudománya, technikája és művészete. A körülöttünk lévő valóságot kicsinyítve, méretarányosan, leegyszerűsítve, egységes rendszerben ábrázoljuk. A mindennapi gyakorlata ennek nem bonyolult, de van néhány fontos elv, mint az egységesség, az olvashatóság, a célközönségtől és a témától függő módszertani különbségek.

 Ha a Föld vizualizációjára gondolunk, ellipszoid felületről van szó, amit torzulás nélkül nem lehet síkba vetíteni. Fontos kérdés, hogy melyik torzulás az, ami kevésbé fontos és melyik az, ami semmiképp sem megengedett. Ezt mindig a felhasználás dönti el. A térképészet matematikája azt tanítja meg, hogy különböző vetületek közül mikor melyiket érdemes használni.  A Google Maps például szögtartó, emiatt az egyenlítő minden pontjáról derékszögben látszik a sark. Viszont az így keletkezett párhuzamosak a végtelenben találkoznak, tehát ebben a vetületben a végtelenben van a sark. Ezért torzít nagyon észak-déli irányban. Ez egy veszteség, de a nyereség az, hogy bármilyen kisebb területen ugyanaz a vetület jól néz ki. És mi erre is használjuk. A földrajzórán látott térképek többsége területtartó, ott a szögek torzulnak a sarkok felé közeledve. A gyerektérképek megint más kérdés, nagyon nehéz átlátni, hogy egy gyerek mit lát a térképen, mit olvas le róla.

 Az adatok vizualizációja ma az egyik legfontosabb irány

De ez még csak a geometriai alap. A térképszerkesztés alapelvei közé tartozik, hogy az ábrázolandó dolgokat kategorizáljuk, illetve hogy tisztában kell lennünk az emberek előfeltevéseivel. Ha kék színt látunk, valamilyen víztestre fogunk gondolni, ezért a kéket már nem használhatjuk máshol. Akkor jó egy térkép, ha keveset kell magyarázni, és ha egyből átlátjuk az egészet, viszont ha valamilyen részletét meg akarjuk nézni, akkor az adott részlet tartogat információt számunkra. Az új technológiák új módszereket tesznek lehetővé, sőt, az ábrázolandó dolgok is változnak. Új irányvonal a térképészetben a térinformatika, a térbeli adatok kezelése és elemzése. Legtöbbször persze nem kell új dolgot kitalálni, csak a régit kell adaptálni.

 Akármilyen tudományterülethez és határterülethez segítséget tud nyújtani a térképészet. Például két, látszólag független esemény kapcsolatát tetten érhetjük időbeli térképsorozattal, vagy turisták mozgására is leírást adhatunk internetes fényképek geoadatai alapján.

– Milyen jövőjét látja a térképészetnek, vagy akár jelenét most, mikor mindenki zsebében ott lapul a Google Maps?

– Amióta ezek a webes térképszolgáltatások és navigációs kütyük elterjedtek, a turistatérképek és autóstérképek piaca komolyan visszavetődött. De észre kell vennünk, hogy térképek nélkül el vagyunk veszve a világban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mi a térkép célja. A webes szolgáltatásoknál a tartalom nagy része automatikusan generálódik valamilyen adatbázisból, látszik rajta, hogy nem az ember csinálta, így sokszor éppen a stílus hiányzik belőle, ami az átláthatóságot segítené. Ezt persze nem vesszük észre, mert bármikor belenagyíthatunk egy adott területbe, egészen addig, amíg ki nem nyomtatjuk. A nyomtatott, statikussá vált webes térkép használhatatlan.

 Hegymászótúrához a papír turistatérképet még nem tudta fölülmúlni semmilyen automatikusan generált webes térkép, de terepen már érdemes telefont vagy GPS-t is használni a tájékozódáshoz. De ne felejtsük el, hogy a papírtérkép akkor is használható, mikor nincs műholdjel vagy lemerült az akkumulátor. Mindenki használ térképet, a webes térképek is folyamatosan fejlődnek, a mi feladatunk nem is ezekkel versenyezni, hanem ezeket jobbá tenni. Az adatok automatikus megjelenítéséhez minél jobban meg kell fogalmazni a receptet a gép számára, hogy a végeredmény minél használhatóbb legyen. Nem mindegy, hogy hogy néz ki messziről és közelről, hogy mi van fölül és mi van alul.

 Legfontosabb tudni, hogy nem létezik univerzális térkép. Mindegyik térkép arra használható legjobban, amire szánták, amely kérdésre a legkisebb erőfeszítéssel a legtöbb releváns dolog leolvasható. Mindig szükség lesz térképészekre, mert mindig lesznek új célok. A cél és az eszköz változik, de a szerkesztés legfőbb alapelvei változatlanok, hiszen akár papíron, akár képernyőn jut el hozzánk a térkép, végül ugyanúgy a szemünkkel nézzük és az agyunkkal dolgozzuk fel a látottakat, mint akár egy évezreddel ezelőtt. Ehhez igyekszünk folyamatosan alkalmazkodni a ELTE Térképész szakán is.

 FERENC KATA

2016/15