Előfizetés a lapra

Több dolgok vannak földön és égen

oológia, tojás, történelem, Trogmayer Ottó

2015/09/24

Több dolgok vannak földön és égen – mondta Hamlet Horatiónak Arany János fordításában – mintsem, bölcselmetek álmodni képes.

 Erről a nagy igazságról már sok tapasztalatom volt, a legutóbbi interneten érkezett. „Különösen szerencsés esztendő volt 2013 az ukrán néprajzkutatók számára: két régi hímes tojást is találtak. Előbb augusztusban a nyugat-ukrajnai Lvov egyik vízgyűjtő rendszerében, 5,5 méter mélyen bukkantak egy valódi, körülbelül 500 éves hímes tojásra. Alig egy hónappal később az észak-nyugati Rivne (magyar átírással Rovnó) megyében találtak egy díszített agyagtojást, amit 950 évesre becsülnek.”

 Csuhaj! Jöjjön a magyar virtus! Nálunk ennél régebbi tojás is van, úgy 1300 éves. Az elsőt még Móra Ferenc találta, ma is megvan a szegedi múzeumban, és azóta is nagyon ritkán találnak, festettet is, karcoltat is. Avar kori temetőkben lelik a nagyon vékony tojáshéjakat. Koncepció van bőven az újjászületéstől a tavasz beköszöntéig, valódi néprajzi párhuzamot azonban én nem ismerek.

 Amikor aztán Kőhegyi Misi barátom is lelt egy ilyen tojást, közelebbi kapcsolatba kerültem egy számomra akkor ismeretlen tudománnyal, az oológiával. Fogadok, hogy csak ezrelékekben lehetne kifejezni, hányan tudják, mit fed ez a latin-görög keverék szó. Párja van bőven: herpetológia, antropológia, ornitológia, sőt archeológia, melyek művelésével sokan foglalkoznak, de az oológusok száma nagyon kevés.

A nyugat-ukrajnai Lvov vízgyűjtő rendszerében előkerült 500 éves hímes tojás

 Nem titkolódzom tovább, az oológia magyarul tojástan, melynek szegedi művelője Jakab Béla tanár úr volt, ki biológusként a szegedi Somogyi könyvtárban tevékenykedett. Megismerkedésünk Miskának köszönhető, akinek leletét megvizsgálta, később aztán többször vittem neki tojáshéjtöredékeket meghatározásra.

 Föltalált ugyanis egy különleges készüléket, mely megmérte a tojáshéjtöredékek ívét, és ebből meg tudta határozni, melyik madár „terméke” volt egykor a vizsgált darabka. Ez már eleve meghökkentő dolog, de az igazi hökkenet most következik.

 Képzeljék el, hogy egy közel másfélezer éves tojásból mi marad meg a föld alatt. Mindnyájan azt hittük, hogy azért találunk törött tojásokat, mert a föld nyomása, a különböző kis rezgések tették tönkre a „madárbölcsőket”. Jakab Béla mikroszkóp alá tette a vizsgálandó töredékeket és azt tapasztalta, hogy a tojáshéj belsején normális esetben jól látható mamillák hiányosak. A mamilla egy kis dudor, mely olyan meszet tartalmaz, amelyből a madárfióka csontváza épül. Ha tehát a mamillákból eltűnt az építőanyag, akkor a kibúvó kismadár törte össze burkát, melyet aztán a halotti szertartáson az elhunyt mellé tettek.

 Szabad a gazda! Szívesen fogadok mindenféle ötletet, mely valamilyen magyarázatot ad e különös, ritka szokásra. A díszt ugyanis technikailag csak a csirke kikelése előtt lehetett a héjra felvinni. Ki hallott már arról, hogy kikelt a hímes tojás?

 Javaslom, próbálják ki, a locsolkodás után a begyűjtött tojásokat tegyék egy kotlós alá, és türelemmel lessék, mikor kelnek ki.

 Trogmayer Ottó

2015/29