Előfizetés a lapra

Szépek előnyben?

lélektani lelemények, pszichológia, szépség, társadalomtudomány

2014/08/22

A vonzó megjelenésű nők és férfiak az élet számos területén előnyben vannak a kevésbé előnyös külsejűekkel szemben: az emberek szívesebben vannak a társaságukban és több pozitív tulajdonságot feltételeznek róluk. Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a szép emberek a munka világában is előnyt élveznek, lehetséges például, hogy két egyformán alkalmas jelölt közül a vonzóbb külsejűt veszik fel egy állásra.

Hátrányos megkülönböztetés (SZŰCS ÉDUA RAJZA)

Ám lehet, hogy a szépek előnye nem is olyan egyértelmű, mint gondolnánk. Bizonyos megfigyelések arra mutattak, hogy a szépség csak akkor igazán előny, ha a véleményalkotó ellenkező nemű. Azonos neműek között a vonzó külső nem feltétlenül vált ki kedvezőbb viszonyulást, sőt bizonyos esetekben akár hátrányos megkülönböztetéshez is vezethet. Maria Agthe, a müncheni Ludwig-Maximilians-University kutatója és munkatársai ennek az érdekes kettősségnek a magyarázatát keresték: mitől függ, hogy valaki egy azonos nemű személyt kedvezőtlenebbül ítél meg, ha az vonzó külsejű? A kutatók 240 férfit és 240 nőt – német egyetemeken tanuló diákokat – vontak be kísérletükbe, a résztvevőknek egy állásra benyújtott pályázatot kellett elbírálniuk. Minden diák csak egy anyagot látott, ám Agthe és munkatársai több változatot készítettek. Ezekben a lényegi információk mindig azonosak voltak, de a kutatók váltogatták az állítólagos jelentkező nemét és szépségének mértékét: a pályázatokhoz vonzó és kevésbé vonzó külsejű férfiak és nők fényképét csatolták. A résztvevőknek pontozással meg kellett határozniuk, mennyire szívesen ismerkednének meg az állásra jelentkezővel, és milyen valószínűséggel döntenének úgy, hogy alkalmazzák. Emellett a diákoknak önmagukra vonatkozóan válaszolniuk kellett arra, hogy ha másokhoz hasonlítják magukat, kit választanak szívesen az összehasonlításra: olyan személyt, aki náluk alacsonyabban vagy éppen magasabban áll?

 Az eredményekből kiderült, hogy ellenkező nemű jelölt esetén a kísérlet résztvevői sokkal szívesebben ismerkedtek volna meg vele, ha szép volt, mint ha nem. Ám amikor a jelölt azonos nemű volt, akkor ez a szépség-előny eltűnt. Azt is meg lehetett állapítani, hogy azok zárkóznak el az azonos nemű szép emberek társaságától, akik általában náluk alacsonyabban levőkkel szeretik összehasonlítani magukat. Ismert, hogy a bizonytalanabb, törékenyebb önértékelésű személyek azok, akik a „lefelé irányuló” összehasonlítást kedvelik. Ők úgy próbálják erősíteni énképüket, hogy olyanokat keresnek viszonyítási pontnak, akikhez képest önmagukat kiemelkedőnek, jobbnak ítélhetik. Az ő számukra egy azonos nemű szép ember társasága fenyegetést jelent, mert ilyen helyzetben kénytelenek szembesülni saját hiányosságaikkal. Akiknek viszont nem az énképük védelme a legfontosabb, hanem a személyes fejlődés, azok szívesen mérik magukat a náluk magasabb szinten állókhoz. A kísérlet adatai szerint a „felfelé irányuló” összehasonlítást kedvelő, biztosabb önértékelésű diákokat nem zavarta, ha a megítélendő, velük azonos nemű jelölt feltűnően szép volt.

 A megjelenés vonzereje tehát befolyásolta az állásra pályázó jelölt megítélését, de megjegyzendő, hogy a szépség előnyös vagy hátrányos megkülönböztetést eredményező hatása csak akkor volt egyértelmű, amikor az volt a kérdés, mennyire szívesen lenne az ember a megítélendő jelölt társaságában; az állás odaítélésére vonatkozó döntésben nem mutatkozott meg ilyen nyíltan. Mindenesetre ez a kísérlet is alátámasztja, hogy a szépség „kétélű fegyver”, hiszen nagyon sokszor előnyt jelent, de a partnerek személyiségvonásaitól függően a hatás olykor a visszájára is fordulhat.

MANNHARDT ANDRÁS

2014/30