Előfizetés a lapra

Sikeres a lápi póc védelme

A hét kutatója, biológia, hal, interjú, lápi póc, ökológia, visszatelepítés

2014/07/03

Tatár Sándor táj- és természetvédelmi szakértő, a Tavirózsa Egyesület alelnöke és természetvédelmi projektvezetője hat éve vezeti a lápi póc védelmét megcélzó programot. A helyszínen, a Szada melletti kis tavaknál kérdeztük munkája eredményéről.

– Mit érdemes tudni a lápi pócról?

– A lápi póc egy igazi Kárpát-medencei bennszülött halfaj, amely fokozottan védett. A jelenlegi jogszabályok alapján 250 000 Ft a természetvédelmi értéke. Elsősorban dús vegetációjú lápi vizekben és lassú folyású patakokban, csatornákban él. Különlegessége, hogy egészen extrém körülmények között, nagyon alacsony oxigéntartalmú vízben is képes megélni, ugyanis az úszóhólyagja a kopoltyú mellett kiegészítő légzőszervként funkcionál – ezzel is képes a víz oxigénjét hasznosítani.

– Mitől ritkult meg ez a faj?

– Elsősorban élőhelyeinek felszámolása miatt. Magyarországon az elmúlt 150 évben ugyanis a lápos területek 97%-át lecsapolták.

– Mi a neve a programnak, és miért in­dí­tot­ták el?

– A 2008-ban elindított Lápi Póc Fajvédelmi Mintaprogram fő célja a Kárpát-medencei lápi póc-állomány megőrzése, illetve gyarapítása. Sőt, nem csak az itt élő populációkat kívánjuk védeni, ugyanis 2013-ban Szerbiában is találtak egy kisebb populációt. Hosszabb távon nemzetközi együttműködés keretében a Kárpát-medencén kívüli élőhelyeket is szeretnénk megerősíteni a mintaprogram ex situ és in situ védelmi tevékenységével.

– Mit jelent ez a két latin kifejezés? Milyen tevékenységeket folytatnak a gyakorlatban?

– Az in situ védelem során az élőhelyén védjük meg az adott fajt, tehát például a lápi póc esetében helyben végzünk élőhely-rehabilitációt vagy élőhely-fejlesztést. A mi esetünkben Szadán, a község segítségének köszönhetően, egy önkormányzati területen az elmúlt hat évben nyolc darab kb. 60 m3-es kubikgödör jellegű tavat alakítottunk ki, melyeket talajvíz táplál. Az ex situ védelem a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén zajlik, melynek során dr. Müller Tamás vezetésével a lápi póc mesterséges körülmények közötti szaporításával és nevelésével foglalkoznak. Ennek első lépéseként anyahalakat fogtunk be különböző természetes élőhelyekről. A szaporítás után az ivadékokat részben a szadai mintaterület új vizeibe helyezzük ki, másrészt az anyahalak származási helyeire is telepítünk. Az elmúlt év új tudományos fejleménye, hogy a tanszéken a lápi póc spermamélyhűtését is sikerrel végezték el. Ez azt jelenti, hogy a hím halakból sikerült spermát lefejni, majd ezt szakszerűen lefagyasztani, és később, a felolvasztást követően bizonyítani tudták ezek termékenyítőképességét is. A folyékony nitrogénben -196 C?-on lefagyasztott sperma gyakorlatilag korlátlan ideig eltartható. Ezzel elősegíthetjük a géndiverzitás megőrzését, és akár egy kipusztult populáció is újra „létrehozható”.

– Hány egyedet sikerült eddig sza­po­rí­ta­ni?

– Eddig összesen 60 anyahal szaporítását követően több mint 1900 db pócot sikerült felnevelni, mely közel félmilliárd forintos természetvédelmi értéket jelent.

Lápi pócok akváriumban

– Mit jelent az, hogy természetvédelmi érték? Ennyiért tudom a boltban megvenni ezeket a halakat?

– Nem, szó sincs róla. Ha természetkárosítás, emberi károkozás történik, és ez egy védett vagy fokozottan védett fajt érint, akkor egy egyed elpusztítása miatt bírságot kell fizetnie a károkozónak. Ha meg tudjuk állapítani, hogy mennyi pusztult el a fajból, akkor az egyedszámot a megállapított eszmei érték összegével kell megszorozni. A póc esetében egy egyed eszmei értéke 250 000 Ft, tehát száz példány esetében ez már 25 millió forintot jelent. Ennek elviekben van visszatartó ereje, de a gyakorlatban sajnos nem ritka, hogy csatornakotrások során pócállományok pusztulnak el.

– Más halfajokat is telepítettek ezekbe a tavakba. Ez miért történt így? Milyen halfajokat engedtek ki?

– A tavak kialakítását követő évben, mintegy tesztelésként, széles kárászt telepítettünk, mely Magyarországon nem védett, de elég ritka – főleg azért, mert a vele összeívó ezüstkárász inváziója miatt kezd genetikailag teljesen eltűnni. A környező országokban már mindenhol védett a széles kárász, csak hazánkban nem. A másik halfaj a védett réti csík volt, melyet szintén a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén szaporítottak a széles kárásszal és a póccal együtt. A széles kárász és a réti csík a lápi póc kísérő halfajai. Mivel ezek a halak nemcsak megmaradtak, hanem szaporodtak is tavainkban, várható volt, hogy a pócnak is megfelelőek lesznek az új élőhelyek. Fontos tapasztalat, hogy a kis tavak egymáshoz közel, kb. egyhektáros területen belül helyezkednek el, mégis jelentősen eltérő élőviláguk alakult ki. A nyolc tóból kettő nem alkalmas haltelepítésre, viszont a többi igen, sőt olyannyira, hogy a monitoring-eredmények alapján a póc természetes szaporulatát eddig több mint ezer példányra becsüljük. Pedig összesen néhány tucatnyi anyahalat helyeztünk ki, ezek tehát még tovább szaporodtak.

– Tehát sikeresnek tekinthető a program. Van valami mérőszám arra, hogy mikor sikeres egy visszatelepítés?

– Az IUCN nemzetközi természetvédelmi szervezetnek van egy értékelési szempontrendszere. Ennek 11-es skálája van, melyből 9 pontot ért el a mi projektünk. Mivel a kis tavak létrehozásával nemcsak a pócnak, hanem más halfajoknak is élőhelyet kínálunk, illetve békák, gőték, mocsári teknősök és vízisiklók is betelepedtek, 2011-től Lápi Élőhely-fejlesztési Mintaprogramnak neveztük el programunkat.

Tatár Sándor pócokat telepít az egyik szadai tóba (BAJOMI BÁLINT FELVÉTELEI)

– Többféle vizsgálatot is végzett a tavakkal kapcsolatban. Ezeket össze tudja foglalni röviden?

– Elöljáróban ki kell emelnem, hogy a program megvalósítása során komoly csapatmunkáról van szó. Ha fajokat telepítünk és élőhelyet fejlesztünk, a monitoringnak, azaz az ökológiai folyamatok és a fajok, életközösségek nyomon követésének nagyon fontos szerepe van, hiszen csak így tudjuk megállapítani, hogy az egyes tevékenységek mennyire sikeresek. A Vidékfejlesztési Minisztériumtól kapott támogatás jelentős részét fordítjuk monitoringra, az új kis tavakban és természetes élőhelyeken is végzünk vizsgálatokat. A kapott eredmények alapján tovább tudjuk fejleszteni a természetvédelmi célú eljárásokat. Minden évben rendszeresen vizsgáljuk, illetve vizsgáltatjuk a vízminőséget, a vízi gerinctelen makrofaunát és a halfaunát is, illetve botanikai vizsgálatokat is végzünk. Ebben szorosan együttműködünk hidrobiológusokkal és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakembereivel.

 A gerinctelen makrofaunával és a vegetációval kapcsolatosan azt állapítottuk meg, hogy minél gazdagabb a flórája az adott tónak, annál gazdagabb a makrofaunája is, tehát annál nagyobb a fajszám. Ezt statisztikailag is sikerült alátámasztanunk. Pozitívum, hogy két évvel a vizek kialakítását követően a gerinctelen makrofauna diverzitása és a vízminőség elérte a természetes „pócos” vizekre jellemző értékeket. Tapasztalataink szerint 14-22 hónap elteltével már megfelelő a táplálékbázis, és biztonsággal lehet pócivadékokat telepíteni vizeinkbe. Egy év elteltével pedig akár már le is ívhatnak a halak. Tanulságos eredményeink közé tartozik az is, hogy a tavak nitráttartalma két év alatt körülbelül 95%-al csökkent azáltal, hogy a vegetáció, a baktériumok és az algák élettevékenysége során tápanyagfelvétel történik. Tehát van egy természetes öntisztuló képessége ezeknek a vizeknek, és ez különösen fontos, hiszen hazánkban a talajvizek általában nitráttal terheltek – főként a műtrágyázás miatt. Nem mellékes az sem, hogy a ritka lápi növények nagy része tápanyagszegény környezetben képes csak megélni, tehát hosszabb távon tavaink ezek élőhelyeként is szolgálhatnak. A monitoring-eredmények alapján a kis tavak vegetációjának természetessége egyébként évről évre növekszik.

 BAJOMI BÁLINT

2014/24