Előfizetés a lapra

Olimpiai Történetek

olimpia, olvasói levél, Rio 2016

2016/12/21

A négyévente rendezett újkori olimpiák kiemelkedő történeteiről a kö-zelmúltban egy kitűnő áttekintést olvashattunk az egyik napilapban, két részben, az akkor éppen zajló XXXI. Nyári Olimpiai Játékok, Rio 2016 alkalmából. A cikk az 1960-ban megrendezett római olimpiával kezdődött, s annak leírását egy valóban világraszóló történettel indította. Nem kisebb szenzációval, miszerint az olimpiai mozgalom jövőjét meghatározó élő televízióközvetítés első alkalommal a fenti római olimpián történt meg. A valóság azonban, ha lehet, sokkal érdekesebb.

 1936-ban ugyanis, amikor úttörő törekvések fordulópontjaként a nagyfelbontású televízió valóban első nyilvános főpróbája a Berlini Olimpiai Játékok direkt adásban történő közvetítésével megtörtént, a kommunikációban máig ható új perspektívák nyíltak.

Televízió-felvevő készülék 1936-ban (A BLINKEN OSA ARCHÍVUM JÓVOLTÁBÓL)

Azon első alkalommal a közönség – természetesen, akkor még nem milliószámban –, a szerencsés 160–200 ezer néző az élő közvetítéseket a Német Posta által Berlinben külön e célra felállított vetítőtermeiben láthatta. Vevőkészülékek akkor még csekély számban léteztek, s azok is a többség számára megfizethetetlen áron.

 Tudni kell, hogy a világraszóló esemény megvalósulásának a magyar szellemi munka épp oly mértékben alapja volt, mint a  szinte hihetetlen német mérnöki teljesítménynek. A Posta és a  Telefunken cég mérnökei ugyanis a hatalmas teleobjektív-toldalékkal ellátott, valóban „ágyúszerű” televíziókamerákat alig másfél év alatt építették fel az Amerikából kapott mintapéldány alapján. A küzdőpálya szélén felállított ikonoszkópok, a  képernyőkről fölvett dokumentációs anyag tanúsága szerint kitűnő képeket eredményeztek. 

 A két ikonoszkóp kamera mellett szerepelt még egy harmadik képfelbontó a technikai megméretés részeként. Philo Farnsworth amerikai feltaláló Image Dissector nevű képfelvevőjéről van szó, amit a Fernseh AG épített fel és tesztelt a versenyek során. Farnsworth televíziója nem a töltéstárolásra épült, s így a jellemzően csekély elektronkibocsátás mint meghatározó tényező óriási hátrányt jelentett. 1936-ban jó, de drágának bizonyuló alternatívaként a Dissectort közbensőfilm-eljárással alkalmazták –  vagyis az eseményeket filmre vették fel, s azt tapogatták le.

 Érdekes adalékként August Karolus a mechanikus rendszerű „képíró” feltalálója, az 1950-es években publikált cikkében, feltérképezve az ikonoszkóp fejlesztések teljes történetét és visszatekintve a kezdetekre, azt mondja: a mintául kapott amerikai ikonoszkópnak az elvárhatóhoz képest csupán 5 százalékos hatékonysága mégis az ezerszeres teljesítményt jelentette bármely mechanikus televízióval szemben.

 A német szakgárda ezt 1938-ra már 80 százalékra emelte a rendelkezésre álló leírások alapján.

 TIHANYI KATALIN

 A Hiradástechnikai Tudományos Egyesület tisztelebeli tagja

2016/41