Előfizetés a lapra

Nyelvészettörténet első kézből

nyelvészet, társadalomtudomány, Tinta Könyvkiadó

2014/02/11

A nyelvészet történetét dióhéjban úgy lehet felvázolni, hogy e tudomány fejlődése során a központi kérdések közé sorra a nyelv egy-egy alapvető tulajdonsága került. Ilyen tulajdonsága a nyelvnek a szabálykövetés, a változékonyság, a rendszerszerűség, a kreativitás és a kifejezőképesség. Így követi egymást a nyelvészet történetében, egykor élénken vitázva, mára már inkább egymást kiegészítve a nyelvművelés, azaz normatív nyelvészet, az összehasonlító történeti nyelvészet, a strukturális nyelvészet, a generatív nyelvészet s végül legújabban a kognitív nyelvészet, melynek fő témája az, hogy a nyelv miként eszköze az információ megszervezésének és közvetítésének. Mindezek mellett más tudományokkal érintkezve jöttek létre határtudományágak (stilisztika, szociolingvisztika, pszicho­ling­visztika, neuro­lingviszt­ika stb.).

Bencédy József (1921–), a magyar nyelvészek doyenje, több évtizedes oktatói tapasztalatait összegezve írta meg a XX. század nyelvtudományának történetét. Művét a még a történeti-összehasonlító paradigmát képviselő újgrammatikus tanításokkal kezdi, ám igazán részletesen elsősorban a svájci Ferdinand de Saussure munkássága nyomán fellépő strukturalista iskolákkal foglalkozik. A szerző számára kitűnő nyersanyaggal szolgált – s jelen munkáját jól ki is egészíti – Antal László monumentális, hatkötetes strukturalista szöveggyűjteménye (1981–1986).

A hazai tudománytörténészek számára példamutató, hogy Bencédy különös figyelmet szentel a fonológiát megalapozó szláv strukturalisták eredményeire (Ny. A. Trubeckoj, Roman Jakobson, Vilém Mathesius). Tárgyalja még a század közepén működött dán Louis Hjlemslev, valamint a francia Émile Benveniste és André Martinet munkásságát is. A XX. század utolsó harmadára azonban egyértelműen az amerikai nyelvészek képviselték a vezető csapásirányt, a jelen kötetben jellemzett és idézett Edward Sapir és Leonard Bloomfield munkásságát folytatva Z. S. Harris, továbbá már a generatív paradigmát megalapozva N. A. Chomsky.

A szerző külön erénye tanári tapasztalata, aminek a személyesen átélt múlt tudománytörténetté nemesítését köszönhetjük. Bencédy József magabiztos ítélőképességgel vázolja a nyelvtudomány fejlődésének főbb állomásait, s tudásanyagát bőséges idézetek segítségével könnyen elsajátítható formában közvetíti. A könyvből nem hiányzik a kortárs külföldi áramlatokkal lépést tartó hazai nyelvészek (Benkő Loránd, Deme László, Kiss Jenő stb.) méltatása sem. A század tizenkét legjelentősebb nyelvészének életrajzát Kicsi Sándor András írta meg a kötet számára.

(Nyelvtudományi elméletek és nézetek a 20. században. Tinta Könyvkiadó. 2013, 124 oldal, 1490 forint)

GALAMBOS KRISTÓF

2014/3