Előfizetés a lapra

Megbélyegzett betegek

lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, stigmatizáció

2014/09/30

Minden történelmi korban és minden kultúrában jelen volt, jelen van a pszichés betegségekben szenvedők megbélyegzése. Ez a stigmatizáció nagyon ártalmas, mert súlyosbítja a betegek helyzetét, fokozza elszigeteltségüket és nehezíti a gyógyulást. Az általános vélekedés szerint az emberek azért idegenkednek a pszichés betegektől, mert kiszámíthatatlannak, agresszívnek gondolják őket, és úgy érzik, veszélyben vannak a közelükben.

   Megfertőződtek  (SZŰCS ÉDUA RAJZA)

Erik M. Lund és Ian A. Boggero, a Kentucky Egyetem két munkatársa szerint azonban más magyarázat is elképzelhető. Az Evolutionary Psychology című folyóiratban felvetik annak lehetőségét, hogy a pszichés betegek stigmatizációja a „viselkedéses immunrendszer” működésének eredménye. A viselkedéses immunrendszer, mely sok állatfajnál megtalálható, az első védelmi vonal a betegségekkel szembeni védekezésben. Lényege, hogy igyekszünk elkerülni a fertőző betegségek forrásait, legyenek azok helyek, bizonyos dolgok vagy épp fajtársaink. Ez a védekezőrendszer azonban eléggé megbízhatatlanul működik, mert bizonytalan a kapcsolat az észlelhető jelek és a tényleges fertőzésveszély között. A viselkedéses immunrendszer hajlamos túlreagálni a helyzeteket, és sokszor riadót fúj olyankor is, ha valójában nincs fertőzésveszély. Egyes elképzelések szerint mindent, ami embertársainkban eltér a „normálistól”, hajlamosak vagyunk tudattalanul betegségnek minősíteni, s ezért idegenkednek sokan a mozgássérültektől, az öregektől vagy a kövérektől.

 Lund és Boggero rámutat, hogy aki fertőző betegségben szenved, gyakran levert, étvágytalan, fáradt, aluszékony, nem tud koncentrálni – s ezek a jelenségek hasonlóak bizonyos pszichés betegségek, például a depresszió, a szorongásos zavarok vagy az alvászavarok tüneteihez.

 A kutatók azt a feltételezést, hogy a pszichés zavarokat a betegség általános képzetével kapcsoljuk össze, többek között egy 95 egyetemi hallgató részvételével folytatott kísérlettel vizsgálták. Lund és Boggero implicit asszociációs teszttel mérte föl, hogy bizonyos mentális zavarok nevei (például skizofrénia, depresszió, kényszeres zavar) mennyire kapcsolódnak össze a résztvevők gondolkodásában a veszély, illetve a betegség fogalomkörével. Ennek a tesztnek a során a résztvevőknek bizonyos feladatok során szavakat kell társítaniuk egymással. A fogalmak közötti kapcsolat erősségét az jelzi, hogy milyen gyorsan sikerül elvégezniük a társítási feladatot. Azok a fogalmak ugyanis, amelyek az emberek fejében már eleve egy „skatulyában” vannak, könnyebben, gyorsabban kapcsolhatók össze. A teszt eredményeiből kiderült, hogy a pszichés zavarok nevei sokkal erősebben kötődtek a betegség, mint a veszély gondolatához. Ez a kapcsolat azoknak a diákoknak az esetében volt a legerősebb, akikkel a teszt előtt egy, a H1N1 vírussal való megfertőződésről szóló cikket olvastattak el, és ezáltal felszínre hozták a betegségektől való félelmet.

 Mindez alátámasztja azt az elképzelést, hogy – az általános vélekedéssel szemben – nem azért tartunk a pszichés betegektől, mert félünk, hogy megtámadhatnak minket, hanem azért, mert tudattalanul betegnek, és így a fertőzésveszély lehetséges forrásának minősítjük őket. Ezzel azért fontos tisztában lenni, mert csak az idegenkedés valódi okának ismeretében lehet eredményesen felvenni a harcot a stigmatizáció ellen.

MANNHARDT ANDRÁS

2014/36