Előfizetés a lapra

Félelem a kreativitástól

kreativitás, lélektani lelemények, pszichológia, társadalom

2013/12/03

Aki a reklámszakmában dolgozik, pontosan ismeri a különös jelenséget: szinte ritkaságnak számít, ha az ügyfelek elfogadják az igazán kreatív megoldásokat – annak ellenére, hogy mindig kifejezetten ilyeneket kérnek. A megrendelők többsége hajlamos valamilyen megszokottabb, „biztonsági megoldást” választani az igazán kreatív helyett.

S ez nemcsak afféle legenda, a jelenség valóban létezik. Lélektani alapja az, hogy a kreatív ötletek természetüknél fogva újak, így mindaddig ismeretlenek voltak. Ez azt jelenti, hogy még nem próbálták ki őket, nem tudni, mennyire válnak be a gyakorlatban, illetve milyen hibalehetőségeket rejtenek. Ez pedig bizonytalanságérzést kelt az emberekben, s az ilyen negatív érzelmi állapotot mindenki csökkenteni igyekszik. Erre kézenfekvő módszer a kreatív ötlet elvetése és egy sablonos megoldás, a „járt út” választása, hiszen a már korábban is alkalmazott megoldásról lehet tudni, milyen eredmény várható tőle, s aki emellett dönt, annak nyomban csökken a bizonytalaságérzése.

 Három amerikai kutató – Jennifer S. Mueller, Shimul Melwani és Jack A. Goncalo – mérhető módon is igazolni kívánta, hogy a bizonytalanságérzés együtt jár a kreativitással szembeni ellenérzéssel. Kísérletükben – amelyről a Psychological Science című folyóiratban számoltak be – a 73 alany egy részének azt mondták, lehet, hogy pénzt kapnak a részvételért, de ezt majd sorsolással döntik el a kísérlet végén. Korábbi kutatásokból ismert, hogy a „meglebegtetett” pénz bizonytalanságérzést kelt az emberekben. A többi résztvevőnek nem helyeztek kilátásba honoráriumot. Ezután az alanyoknak egy sor, a kreativitással összefüggő szót mutattak be: újszerű, kreatív, ötletes, eredeti. A résztvevőknek pontozással kellett megállapítaniuk, hogy ezek a szavak mennyire pozitívak vagy negatívak a számukra. Ám ezzel a módszerrel csak a nyíltan vállalt véleményt rögzítették. A rejtett attitűdöt egy trükkösebb módszerrel vizsgálták: a kreativitással összefüggő szavakat pozitív, illetve negatív tartalmú szavakkal együtt (napsütés, nevetés, béke, illetve haldoklás, rothadt, méreg) jelenítették meg egy számítógép képernyőjén, és mérték, hogy a résztvevők mennyi idő alatt képesek értelmezni őket.

Halálbiztos (Szűcs Édua rajza)

 Ez azért jó módszer, mert az ember gyorsabban tudja értelmezni az azonos kategóriába tartozó szópárokat (például ha mindkettő negatív töltetű), mint azokat, ahol a két szó más-más kategóriába tartozik (például az egyik pozitív, a másik negatív). Ha tehát az ember rövidebb idő alatt tudja értelmezni a kreativitással összefüggő szavakat negatív szavak társaságában, az azt jelenti, hogy a kreativitásról – legalábbis az adott pillanatban – negatív a véleménye.

 Az eredmények azt mutatták, hogy a nyíltan vállalt vélemény nem különbözött a két csoportban, a tudatos értékelés során kreativitást mindenki pozitívnak minősítette. A rejtett attitűdök feltárása viszont egészen más képet mutatott: a bizonytalanságban tartott csoport tagjai lényegesen negatívabban viszonyultak a kreativitással összefüggő szavakhoz, mint a többiek. Úgy tűnik, a kreativitással is hasonló a helyzet, mint sok előítélettel: a társadalmi nyomás nagyon erős a negatív véleménnyel szemben, ezért nyíltan nem valljuk be ezeket, de ettől még az ellenérzések rejtetten ott élnek bennünk és befolyásolják magatartásunkat.

 MANNHARDT ANDRÁS

2013/46