Előfizetés a lapra

Egy mai arisztoteliánus erkölcstana

filozófia, könyv, társadalomtudomány

2013/11/07

Már a régi görögök is…, kezdhetnénk a klasszikus ismeretterjesztő könyvek hagyományos kifejezésével élve és tel­jes joggal, hiszen valóban velük kezdő­dik az etika rövid története. Legalábbis Alasdair MacIntyre skót származású fi­lozófus kötetében. A címben szereplő jelző azonban nem a terjedelemre utal, inkább a „merítésre”. „Csak” a nyuga­tinak nevezett etikáról, nézetekről és filozófusokról szól a kötet, és ezekből is csupán a legfontosabbnak tartott feje­zeteket emeli ki, és még így is majd’ 400 oldalnyi terjedelmű. A szerző is megjegyzi, hogy a teljességhez bi­zony az etika nagyon hosszú történe­tét kellene megírnia.

A könyv legújabb magyar kiadásá­nak sajátos aktualitást ad, hogy beve­zették hazánkban az erkölcstan oktatá­sát. Ennek értékelése nem feladata a re­cenziónak. Valószínűleg MacIntyre sem erre gondolt, amikor arra a követ­keztetésre jutott, hogy nincs erkölcs, etika önmagában. Az adott társada­lomtól és annak vezetőitől, illetve a kor eszményeitől is függ.

Persze van, vagy legalábbis úgy érez­zük, lennie kell olyan értelmezésnek, mely szerint az erkölcstan célja a helyes viselkedés sza­bályainak megtalálása, és annak bemutatása. Már­mint melyek az általános emberi értékek, mi a jó, hogyan kell(ene) élnünk és így tovább.

Mindezt azonban nem könnyű feladat meghatá­rozni, hiszen az eltérő nor­mákkal rendelkező kultú­rák, vallások érintkezése, konfliktusai minden kor­ban bonyolulttá tette a konkrét definí­ciórendszer felállítását. Holott sokan megkísérelték és ez a küzdelem a mai napig tart. Ezekről a próbálkozásokról is szól a kötet.

Ám nem csupán történeti áttekin­tésről van szó a kötetben. A szerző fi­gyel a történeti és társadalmi közegre is, melyben a különféle nézetek, fo­galmak és viták kialakultak, illetve folytak. Ezzel a szemlélettel tekintve a leírtakra, még az is érdekes össze­függéseket fedezhet fel e könyvben, aki járatosabb a filozófiában és annak történetében. MacIntyre rámutat a különböző korok és filozófiák közötti kapcsolódásokra, rokonságokra, gyak­ran visszautalva a görögökre. Ennek egyik oka, hogy arisztoteliánusnak tartja magát. Másrészt tudjuk, hogy a mai európai kultúrát a görögök ala­pozták meg és a XXI. század elején sem kerülhetjük meg őket, különösen nem, ha erkölcstanról beszélünk.

A könyv először 1966-ban látott nap­világot. A csaknem fél évszázad alatt megjelent kiadások sok kritikát és vitát váltottak ki, ezekre a szerző most ref­lektált. A bevezetőben felsorolja a ko­rábbi kiadások hibáit, elemzi és értékeli saját nézeteit és javítja tévedéseit. Mi ez, ha nem etikus viselkedés?

Mindezek ellenére fenntartja korábbi véleményét és a korábbi kiadásokból hiányzó vagy kevesebb terjedelmet kapó részekből is hasonló következte­tésekre jut a történelem és a társadal­mak változásainak hatásáról az er­kölcstan alaptételeire – és persze alkal­mazásaira. Például a kereszténység örökölte a görög erényfogalmat, meg­található benne a keleties, tekintélyel­vű erkölcsrendszer, és később, amikor már volt, a feudalizmus sajátosságai.

Hobbes is hiába próbálko­zott a társadalom előtti ember leírására, mivel eb­ben az őt körülvevő XVII. századi körülmények jelen­tősen befolyásolták. Erre persze más is rájött, gon­doljunk csak arra a kijelen­tésre, melyet tapasztaltabb olvasóink egy időben sokat hallhattak: „A lét határoz­za meg a tudatot.” Az etika rövid története nagyon jó alapot nyújt azoknak, akik szeretnék megismer­ni az erkölcstan történetét, még ha szelektíven is, viszont egy igazán neves szakértő tollából. Persze most is lesznek bőven, akik vitatják és nem értenek vele (mindenben) egyet, de maga MacIntyre is azt su­gallja könyvében, hogy a filozófu­sok sorsa már csak ilyen.

(Az etika rövid története, 2013, Typotex Kiadó, 340 oldal, 3 900 forint)

2013/45