Előfizetés a lapra

Dunai tarajosgőte

2015, a hátlapon, az év kétéltűje, gőte, kétéltű, védett

2015/03/09

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2015-re a dunai tarajosgőtét (Triturus dobrogicus) választotta az év kétéltűfajának. Az állat neve onnan származik, hogy a Bécsi-medencétől a Duna-deltáig elsősorban a Duna és vízgyűjtői mentén terjedt el. Míg a vele közeli rokonságban álló közönséges és alpesi tarajosgőte Magyarországnak csupán az északkeleti és nyugati határvidékein fordul elő, a dunai tarajosgőte síkvidékeink nagy részén megtalálható.

 Március elején láthatjuk először a felnőtt gőtéket, amint a telelőhelyükről a vizekbe vándorolnak, és ott megkezdik nászukat. Leginkább a kisebb állóvizeket kedvelik, amelyekben nincsenek halak. Nászidőszakban a hím a szem vonalától a farka végéig húzódó magas, rojtos szélű háttarajt növeszt, a farka oldalán pedig hosszanti fehér vagy világoskék csík látható. Mind a hímek, mind a nőstények nyaka és oldala fehér pettyekkel borított, hasoldalukat élénk narancssárga foltok tarkítják.

 A nőstények kora tavasszal rakják le nagyjából 200 petéjüket, amelyekből külső kopoltyúval lélegző lárvák fejlődnek. A lárvák nyár végére alakulnak át tüdővel lélegző fiatal gőtékké. A kifejlődött gőték elhagyják a vizet, szárazföldi életmódra térnek át és nappalra elrejtőznek. Éjszaka járnak apró gerinctelenekből álló zsákmányuk után.  Fejlődésük során a lárváknak közel a fele áldozatául esik a vízi ragadozóknak. A kifejlett egyedek bőrmirigyei mérgező váladékot termelnek, ezért rájuk kevesebb veszély leselkedik. A gőték mérgező váladéka az emberi bőrre vagy nyálkahártyára jutva irritációt okozhat.

 A dunai tarajosgőte, mint minden más kétéltűfaj Magyarországon, törvény által védett. Hazánknak kiemelt szerepe van a dunai tarajosgőte védelmében, hiszen a teljes európai állománynak majdnem a fele nálunk él.

Szöveg: VÖRÖS JUDIT

Kép: KALOTÁS ZSOLT

2015/5