Előfizetés a lapra

Demográfiai múlt és jövő

A hét kutatója, demográfia, interjú, társadalomtudomány

2018/12/14

Váralljai Csocsán Jenő, a Magyar monarchia és az európai reneszánsz című könyv szerzője 1931-ben született, ötgyermekes görög-katolikus család első gyermekeként. Az igazságos jövedelemelosztásról írt doktori értekezésében értékelméletet dolgozott ki, majd eljutott Görögországba, ahol a hellén és bizánci kultúrát tanulmányozta. 1966-ban szentelték görög-katolikus pappá. Ugyanebben az évben került az Oxfordi Egyetemre, ahol a nemzeti jövedelemről és a népesedésről végzett kutatásokat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem újrainduló Bölcsészeti Karára azért hívták, hogy megszervezze a Társadalomtudományi Intézetet.

– Mikortól van első írásos emlékünk a magyar népességről?

– Dzsajháni 870 táján 20 000-re tette a magyar sereg létszámát Etelközben. Az 1359-ben kezdett Képes Krónika 27. fejezete szerint az Árpád vezérrel bejött 7 törzs mindegyike 30 000 harcosból állt, akik 108 nemzetséget alkottak, így egy nemzetségre 2 000 fegyveres jutott. Jobbágy- és faluösszeírások a középkortól kezdve voltak, általában a portákat számolták össze az adóösszeírások során, s a történeti demográfusok ezekből igyekeznek a népességszámot megállapítani. Acsády Ignác 1720-21-re Magyarország népességét 2 582 598-ra becsülte II. József népszámlálása alapján 1786-ban a tényleges népességet a Szent Korona területén 8 491 806-ra teszik. A Központi Statisztikai Hivatalban az ’50-es években kezdték feldolgozni a levéltárakban levő hatalmas anyagot, de 1990 után elhalt a lendület, és tudtommal ma senki sem foglalkozik vele.

– Sok érdekességet tett közzé az 1959-es tanulmányában, három Vác körüli falu XVIII. századi adatai között is, különösen Sződről. Miért épp e területet kutatta?

– Mert ottani plébániákon leltem rá jól használható régi anyakönyvekre. Mária Terézia udvara igyekezett felmérni az ország népességét, és a plébánosokat kérdezték a parókiák lélekszámáról. Jól kivehetően a törökök után elnéptelenedett Sződön 1714 körül 14 jobbágyot írtak össze, majd jött egy nagyobb bevándorlás, főként Erdélyből érkező férfiakkal. Ők jobbára szlovák lányokat vettek feleségül, s így esett meg, hogy a családnevek magyarok voltak, de a papok arról számoltak be, hogy a híveik főként tótul gyónnak. A csecsemők egyötöde egyéves kora előtt meghalt, s a legtöbb halálozás februárban és szeptemberben volt, utóbbi időszakban főként hastífusz vagy vérhas miatt. A fiatalok házasságkötése a mezei munkához és ahhoz az előíráshoz igazodott, hogy böjti időszakban tilos a vigasság, ezért farsangkor és szüreti időszakban volt a legtöbb lakodalom, március és november között inkább az öregebbek házasodtak.

– Miért figyeltek fel 1965-ben Lon­donban a hajdani sződi szokásokra?

– A „demográfia atyjának” tekintett cambridge-i kutató és anglikán pap, Thomas Malthus a XVIII. század végén azt javasolta, hogy a lányok később menjenek férjhez. Elmélete szerint a föld termékenységét csak számtani arányban lehet növelni, de a népesség négyzetes mértani arányban szaporodik. Nagy-Britanniában nem voltak olyan termékenyek a földek, mint nálunk, és Malthus célja az éhínség elkerülése volt. Az Angliában élő Hajnal Jánosnak feltűnt, hogy a Danzingtól (azaz Gdansktól) Triesztig nyúló vonaltól nyugatra a lányok már a XVIII. században is kitolták a férjhezmenetel idejét 20–24 éves korig, és idézte azt a megfigyelésemet, hogy Sződön a lányok 51,6 százaléka elkelt 19 éves kora előtt. Hajnal rámutatott, hogy Malthus valójában egy már bevett nyugat-európai szokást „fejlesztett” népesedéspolitikai elméletté.

A Magyarország teljes termékenységi mutatójáról készült ábrán jól látható az 1978 óta tartó állandó visszaesés

– Érdekes összefüggéseket írt meg az 1905-13 közötti kivándorlás okairól is az 1977-ben Párizsban „La population de la Hongrie au XXe si?cle” címmel kiadott könyvében.

– Sokféle összefüggésben, nemzetiségekre lebontva vizsgálódtam, s kiderült, hogy a kivándorlás egyenesen emelkedett a földtelenek arányával és négyzetesen az írni-olvasni tudással, de csökkent a magyar nyelv tudásával. A magyarok kivándorlásának ingadozása 88 százalékban a búzából való jövedelem változásával volt összefüggésben. A ruténekél 72, a szlovákoké 71 százalékban a burgonyából való jövedelemmel, a szerbeké 80, a horvátoké 89 százalékban a burgonya hozamával, míg a románoknál 57 százalékban a kukorica árával. Figyelemre méltó tény, hogy a kivándoroltak 20 százaléka a következő évben visszajött.

– Az OECD számításai szerint 2000-ben Magyarországon a nyugdíjas korúak a munkaképes korúak 24 százalékát alkották, s ha a születések gyakorisága nem éri el az utánpótlási szintet, ha nem változik a trend, akkor 2050-ben a nyugdíjas korúak a munkaképes korúak felét is elérhetik.

– Ha így lesz, azt semmiféle nyugdíj-, vagy jóléti rendszer nem tudja ellátni, nem lesz miből nyugdíjat fizetni. A harmadik gyermekek számának jelentős emelkedése nélkül a nyugdíjasok és a munkaképes korúak egyensúlyát aligha lehet helyreállítani. Ezért a kormányzatnak arra kellene törekedni, hogy a három gyermekkel rendelkezők nagyobb nyugdíjhoz jussanak, mint a gyermektelenek és az egykések. A nyugdíjak nagyságát a megszületett és örökbefogadott, természetesen kitanított gyermekek számától kell függővé tenni, mert a gyermekteleneket a nagycsaládosok gyermekeinek kell majd eltartaniuk. Az államháztartás fizetési mérlegét egyre rontja, hogy egyre több nyugdíjast egyre kevesebb munkaképes korúnak kell eltartania. A javasolt megoldással viszont nem terheljük a jelenlegi és a közvetlenül következő évek fizetési mérlegét.

– Pár éve egy nemzetközi demográfiai konferencián azt mondták, 2050-től azért kezd visszaesni a Föld demográfiai növekedése, mert az emberek 80 százaléka városokban fog élni. Egyetért ezzel?

– Ez elég merész kijelentés Dél-Amerikát vagy Afrikát illetően, de Európában valóban látni ezt a tendenciát. Az öreg kontinensen kívül jóformán mindenütt szaporodik a népesség.

– Miben látja a katasztrofális magyarországi helyzet jelenlegi okait?

– A házasságon kívüli első születések gyakorisága az erkölcsiség hanyatlásával egyre nagyobb méreteket ölt. A népesség utánpótlás szempontjából ez azért katasztrofális, mert a házasságon kívül szült első gyermeket sokkal ritkábban követi második születés, mint a házasságban, s így az utánpótlás elakad. A házasságban élők 20 százalékának azért nincs gyermeke, mert a vetélések gyakorisága miatt terméketlenné váltak. Ezek a családok például örökbe fogadhatnák az elvetésre szánt magzatokat.

Házasságból történt születések valószínűsége Magyarországon 1956–2014 között

– Kimutatható összefüggés a vallásosság és a gyermekvállalás között idehaza?

– Az I. világháború előtt a római katolikus gyermekszám nagyobb volt a többi felekezeténél, de ez az összefüggés 1945 után megszűnt. A vallás csak a komolyan hívő családoknál befolyásolja a születések számát. 2012-ben országos átlagban a családok gyermekszáma 1,26 volt, míg a protestáns lelkészek családjaiban minden egyházkerületben 2,1 fölött, a görögkatolikus Haj­dú­do­rogi Főegy­házmegyében 2,83, a Miskolci Egyházmegyében 3,11, a római katolikus klotild­ligeti ferences harmadrendben 4,4, az Egyetemi Templom Don Bosco énekkarában 2,54. Ez is arra mutat, hogy korántsem kizárólag gazdasági és anyagi tényezőkön múlik a gyerekvállalás. Köztudott, hogy a Kárpát-medencében, ahonnan annyi nép tűnt el az idők során, a magyarság csak a kereszténység fölvételével tudta magát 1000 éven át megőrizni, és csakis a kereszténység fogja megtartani.

– Demográfia és művelődéstörténet. Hogy jön az egyikből a másik?

– Részben a Gondviselésnek, részben az előtanulmányaimnak köszönhetően. A ciszterci gimnáziumban nagyon jó történelem tanárom volt, neki kellett írnom egy tanulmányt Janus Pannoniusról. 1963-ban, amikor az ENSZ vezetője Magyarországra látogatott, Kádárék meg akarták mutatni, hogy ők mennyire „nyitottak”, és pár diáknak, köztük nekem is megengedték, hogy Görögországba látogassunk, ahol másfél éven át antik görög és bizánci emlékeket tanulmányoztam. Oxfordban, ahol 28 évig éltem egy egész birodalom kötelespéldány könyvtára fogadott. Az Ashmoleanban, az egyetem szépművészeti múzeumában, rengeteg kincs van a görög vázáktól kezdve az európai festményeken át a könyvtárig. Ezen kívül az egyetemi Bodleian Library-ban valamint a húsz középkorban alapított kollégium könyvtárában rengeteg középkori kódexszel, s számtalan könyvvel lehet találkozni. Bőven volt tehát módom kutakodni.

VERESS KATA

 

2018/15