Még több cikk

A Föld eddig ismert legősibb kőzete

 
Egy több mint 4 milliárd éves kanadai fekükőzet a korai földkéreg eddig ismert legrégebbi darabja. Erre az eredményre jutottak a washingtoni Carn...

Részletek

 

Agyátültetés a Szaturnusz pályáján túl

Bár a Plútó elérésétől még hét évnyi távolságra van a New Horizons- misszió, földi irányítói felébresztették a hibernációból a szondát, részben, hogy valamen...

Részletek

 

A triász egyik csúcsragadozója: a krokamander

 
Egy 240 millió évvel ezelőtt az Antarktiszon élt nagy testű, félelmetes, háromsoros fogazatú kétéltű, a maga közel 1 méteres fejével és 5 méteres...

Részletek

 

A csimpánzok is vígasztalják egymást

A csimpánzok is vigasztalják egymást, ha valamelyiküket egy harmadik részéről bántalom ér - állapították meg brit kutatók. „Ezt többnyire az emberihez ...

Részletek

 

Nem egyidős csillagikrek?

 

A csillagászok eddig úgy vélték, hogy a ma megfigyelhető ikercsillagok - egymás körül keringő csillagpárok, közel egyforma fizikai jellemzőkkel ...

Részletek

A triász egyik csúcsragadozója: a krokamander

Megjelent az Élet és tudomány 2008. szeptemberi számában

Írta: Gajzágó Éva

 
Egy 240 millió évvel ezelőtt az Antarktiszon élt nagy testű, félelmetes, háromsoros fogazatú kétéltű, a maga közel 1 méteres fejével és 5 méteres testhosszával a triász egyik legrettegettebb ragadozója lehetett a maga élőhelyén.

 


A Kryostega collinsoni külsőleg a ma élő krokodilokra emlékeztethetett, ám valójában a kétéltűek már rég kihalt Temnospondyl nevű ősi rendjéhez tartozott, amelybe a ma élő békák és szalamandrák ősei is sorolhatók. Ma különösnek tűnő, mind a békákra, mind a szalamandrákra emlékeztető jegyeik miatt e csoport tagjait gyakran „krokamanderek”-nek vagy „frogodílusok”-nak (frog=béka) becézik.
A Temnospondyl rend tagjainak közös jellemzője, hogy az állkapocs mellett a szájpadláson is nőnek (többnyire kisebb) úgynevezett ínyfogak: ám a most felfedezett fajnál ezek mérete eléri az állkapocsban találhatókét, mondta el Christian Sidor, a Washingtoni Egyetem biológusprofesszora, aki munkatársaival, Ross Damianival és William Hammerrel az antarktiszi Fremouw-formációban felfedezte, majd elemezte a leletet.
A kutatók szerint az állat hajdan friss folyóvizekben élhetett, és „többnyire az ott élő halakkal és más kétéltűekkel táplálkozhatott, de – a krokodilokhoz hasonlóan – képes lehetett a vízhez túl közel merészkedő szárazföldi állatokat is berántani a vízbe”.
Az Antarktisz akkori növény- és állatvilágáról még meglehetősen keveset tudunk, de azt igen, hogy a mainál jóval enyhébb volt az éghajlata, és sokféle életforma virágzott rajta – bár a dinoszauruszok csak később érkeztek ide. „Számítógépes szimulációk szerint ez évszakonként – például a hosszan tartó sötétség időszakában – igen zordra is fordulhatott – mondta Sidor. – A mostani rideg körülmények sem kedveznek a kutatásnak: pedig láthatóan itt még rengeteg felfedeznivaló van.”
(Discovery News)