Élet és tudomány

Szerintem...

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júliusi számában

Írta: Gózon Ákos

 …mintha a kelleténél kevesebb figyelmet fordítanának újabban a könyvkiadók az ismeretterjesztés egy speciális, azt is írhatnám: szezonális műfaja, az útikönyv pontosságára. Pedig az utazás - jó esetben - közel sem csak a pihenés, az időtöltés (vagy a pénzköltés) egy módja, hanem az élményszerű, ezáltal maradandó ismeretgyűjtésé is. S ebben segít, orientál a jó útikönyv. Illetve sajnos sok esetben csak tájékoztathatna vagy eligazíthatna.

Jó szerencsém idén nyáron viszonylag hosszabb időre Bécsbe vezetett. Gondoltam, az amúgy már jól ismert fő nevezetességek mellett a város és környékének kevésbé frekventált látnivalóit is szeretném megismerni, minél több tudománytörténeti vagy hiteles történelmi adalékkal.
Már a felkészülésnél gondjaim támadtak: valószínűleg alig akad hazánkfia, aki az osztrák fővárost keresné fel, ezért nem jelenik meg zsebkönyvecskénél terjedelmesebb leírás a császárvárosról manapság.  Illetve ne legyek igazságtalan: találtam igen részletes sörkalauzt meg áruház-”bédekkert” a könyvesboltokban. De hagyományos, kulturális indíttatású útikönyvet csak a legfeljebb kétszáz oldalas fajtából, ami ebben az esetben a műemlékek puszta felsorolására alig elegendő, a leírás meg olyan nyúlfarknyi, hogy sokszor egy átlagos magyar történelmi műveltségű hazánkfia gazdagabb információval bír az ott tömörítetteknél. (Illetve választhatok még fordítást is, de akkor a magyar olvasó bőréből egy amerikai turistáéba kellene átbújnom, hogy a könyv gondolatmenetét követni tudjam.)
S akkor még nem szóltunk a megbízhatóságról. Ember legyen a talpán, aki az utóbbi évek magyar nyelvű bécsi útikönyvei alapján pontosan megleli Széchenyi István szülőházát vagy halálának színhelyét Döblingben. Az egyik általánosan kínált Ausztria-útikönyvben Arnold Schwarzenegger részletezése bizony megelőzi a legnagyobb magyarét, egy bécsi munkában meg a híres gróf egyáltalán nem is szerepel a névmutatóban. Annak sem nagyon találjuk a nyomát e kiadványokban, hogy Bécs évszázadokon keresztül a magyar királyok lakhelye volt, I. Lipót magyar uralkodó (1657-1705) például legtöbbször csak Leopoldként köszön vissza a lapokról.   
S mit tudhatunk meg a XVIII. századi magyar testőrségről? Hogy a testőrírók milyen szerepet játszottak a magyar művelődésben - nem kis részben éppen a Bécsből hazájukba közvetített szellemiség révén --, azt alig, ellenben pletykákban továbbélő gáláns kalandjaikról annál többet.
Az osztrák főváros csak egy példa útikönyv-csalódásaim közül. Jó lenne, ha a jelenleginél gazdagabb munícióval indulhatnának portyázó útra mindazok, akik szellemi kincsgyűjtésre is vágynak nyaranta a kikapcsolódás részeként!