Élet és tudomány

Szerintem...

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júniusi számában

Írta: Gózon Ákos

 
… figyelemre méltóan „lendületes” kezdeményezés eredményét hirdették ki a múlt héten az Akadémián. Ekkor derült ki, hogy ki az a hat fiatal, nemzetközileg versenyképesnek ígérkező témával foglalkozó tudós, aki kutatócsoportot alapíthat az MTA intézeteiben az Akadémia elnöke által meghirdetett Lendület Fiatal Kutatói Program keretében.

A 2009-es év nyertesei (Buday László, Kiss László, Marcus Kracht, Papp Balázs, Szabadics János, Tardos Gábor) között található fizikus-csillagász, biológus, kutatóorvos, nyelvész, agykutató és matematikus – tehát igen széles az a tudományterületi kör, ahol speciális vezetői tudásukat is megmutathatják a kiválasztottak.
A hazai tudományirányítás jól érzékelhető törekvése az utóbbi években, hogy valamilyen módon vissza kellene fordítani az agyelszívás néven régóta ismert jelenséget. Azaz itthon, az országhatárokon belül, a külföldi kutatói pályaképpel – ha nem is megegyező, de legalább – összevethető perspektívát kellene kínálni a legjobb, legígéretesebb magyar szakembereknek.
Az agyvisszaszívásban az „anyaország” versenyképessége a külfölddel összevetve több tényezőből építkezhet. Anyagiak tekintetében jó esetben is még egy ideig valószínűleg inkább csak megközelíteni tudja majd azt, amit a gazdagabb tudományos forrásokkal rendelkező „nagyok” kínálhatnak. Magyarország azonban számíthat a pénzben kevésbé mérhető faktorokra: például a kutatók – mondjuk ki – honvágyára.
Azaz közülük sokan érezhetik úgy, hogy mégis csak az otthonos környezetben tudják legjobban kiteljesíteni a kvalitásaikat. S jó lenne e faktorok közé sorolni a szellemi teljesítmény itthoni megbecsültségét is, annak az Európa-szerte egyre elterjedtebb szemléletmódnak a természetessé válását, amely elismeri, hogy a társadalomnak szüksége van elitre – s ha így lesz, akkor az elit is szükségét érzi majd, hogy modern peregrinusként visszatérjen szülőföldje társadalmába.