Még több cikk

Szerintem...

 …mintha a kelleténél kevesebb figyelmet fordítanának újabban a könyvkiadók az ismeretterjesztés egy speciális, azt is írhatnám: szezonális műfaja, az ú...

Részletek

 

Szerintem...

 
… figyelemre méltóan „lendületes” kezdeményezés eredményét hirdették ki a múlt héten az Akadémián. Ekkor derült ki, hogy ki az a hat fiatal, nemz...

Részletek

 

Szerintem...

 … szinte összeért két, tudományos szempontból kiemelt akcióév a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének ünnepi előadásán, amikor Patthy László akadémi...

Részletek

 

Szerintem...

 … szívbe markoló szembesülés a világban hónapok óta érlelődő (de a magyar vezetést mégis váratlanul érő) pénzügyi válsággal az az ingatlanpiaci „fekete...

Részletek

 

Szerintem

… kevesen gondolnak arra, hogy a laboratóriumnak lehet zenéje. Pedig létezik ilyen, s e különleges zenei csemegét, vagy inkább performance-ot Finnor...

Részletek

Szerintem

Megjelent az Élet és tudomány 2008. júliusi számában

Írta: Gózon Ákos

... szerkesztői és olvasói szíveket egyaránt megdobogtató hírt hozott egy munkatársunk.

Kolléganőnk a minap egy igen elegáns, a hazai üzleti elit igényeit kielégíteni kívánó kávéházba volt hivatalos. Amikor belépett a nagy belsőépítészeti műgonddal megépített és design elemekben bővelkedő térbe, s körbenézett, akkor különös déjà vu élménye támadt. Először nem értette, mi olyan ismerős e vadonatúj közegben, de aztán hamar felismerte: az asztalokra odakészített lapok!

 

 

Nem csigázom tovább Olvasóink érdeklődését: igen, az Élet és Tudományt kínálták a betérőknek, méghozzá - a manapság divatos (pardon: trendi) retró stílus elvárásainak megfelelően - jó négy-öt évtizeddel ezelőtti számainkat.

Első örvendezésünk után elemezgetni kezdtük, miért döntöttek így a kávéház üzemeltetői - anélkül, hogy szerkesztőségünk bármilyen módon is súgott volna nekik.

Több oka is lehet. Úgy tűnik, az Élet és Tudomány a múltban, amikor a legmagasabb, jóval százezer fölötti példányszámát elérte, egy korszak értelmiségének, elitjének meghatározó, generációs élménye lett. A retró egy korszak "lelkét" kívánja a mába varázsolni, s e lelkülethez hozzá tartozott, hogy a tudomány színes hírei iránt is érdeklődött. Ne feledjük: a zárt társadalomban az Élet és Tudomány azáltal, hogy a nemzetközi kutatásokról közölt híreket - keleti és nyugati országokból egyaránt - egy nyitott világ illúzióját és jövőbeli ígéretét hordozta (kimondatlanul is).

Ám ez még csak egy, a múltra vonatkozó magyarázat. De ne feledjük: kis történetünk nem egy vendéglátó-ipari emlékhelyről vagy múzeumról szól, hanem egy újonnan indult és vélhetően virágzó jövőt tervező kávéházról!

A "menő" közegbe helyezett nyomtatott tudomány példája jól mutatja: a kutatásról szóló, népszerűen tálalt cikkek az egyik legjobb közös témát kínálják, a nehezen induló vagy elakadó beszélgetések lendítő kerekének szerepét tölthetik be - a legmagasabb üzleti körökben is. Közéletünk megosztottságoktól szabdalt, így a politika mint beszédtéma egyre több aknát rejt; az üzleti szférában sok tekintetben a kötelező titoktartás szab határt a fesztelen csevejnek: marad tehát a tudomány.

Remélem, nemcsak a kötelező, kincstári optimizmus mondatja velem a kis történet ezen olvasatát...

                                 Gózon Ákos