Élet és tudomány

Jut eszembe - Pannónia

Megjelent az Élet és tudomány 2009. augusztusi számában

Írta: Trogmayer Ottó

 Nevezetes szó, hiszen van - vagy volt - ilyen nevű motorbicikli, sajt, bor, utca, bár az eredeti fogalom mára csaknem feledésbe merül. Pedig ez a terület egykor római provincia, ugyanúgy az akkori művelt világ védőbástyája volt, mint amilyen hazánk az újkor hajnalán.
A kérdéses terület akkora, mint a mai Hollandia - ha nem nagyobb -, máig élő antik neve a Krisztus születése előtti első évezredben született.

A Duna a történelem folyamán mindig is elválasztó vonalat jelentett kelet és nyugat között. A Kárpát-medence csak Kr. u. 568-ban került egységes uralom alá, hogy aztán egy rövid évszázadot (a IX. századot) leszámítva egységes legyen a trianoni diktátumig.
Elválasztó vonalat jelentett a vaskor hajnalán, a Kr. e. 2. és 1. évezred fordulóján is, másféle régészeti leleteket találunk a folyótól keletre, és másfélét nyugatra. Kicsit durván fogalmazva, ma Pannónia alatt a Dunántúlt értjük, bár virágkorában sokkal nagyobb tájék tartozott e fogalom alá.
Őslakói eredetének kérdésköréről többféle nézet született. Sok kutató szerint a venétekkel, illírekkel szomszédos pannonok csak a Száva két partját lakták, s a hódító rómaiak az ettől északra fekvő vidéket is róluk nevezték el.
Nemrégiben azután végre, hosszú vajúdás után megszületett az a tanulmány, az Interpretatio hallstattiana, Fekete Mária régész kolleganőm tollából, mely végre határozottan kimondta, s érvekkel alátámasztotta, hogy a Dunántúl őslakói a Kr. e. 1. évezred elejétől a pannonok voltak. Nagy dolog ez, hiszen a tárgyalt időszak a vas megjelenése utáni gazdasági, társadalmi robbanás kezdete, a városiasodás, mai szóval urbanizáció bölcsője, a társadalom mélyebb tagozódásának időszaka. A dolgozat egy része 2007-ben megjelent Pécsett Események és szemelvények címmel, sok tekintetben több évtizedes munka esszenciájaként.
Négyszáz év kultúrtörténetéről van szó, mely évszázadok, miként Itáliában, a kelta hódítással zárulnak a Kr. e. V., illetve IV. században. A pannonok kapcsolatban álltak az etruszkokkal, venétekkel, illírekkel, s bizonyára, a távoli görög városállamokkal is. Keleti szomszédjaik, a Marostól délre, a nemes lovakat tenyésztő szigünnák, az erdőn túli világ aranyban gazdag agathürzai, s az Alföldtől a Csallóközig, a síkságot uraló aranyszarvasok népe, a szkíták voltak.
A pannon őslakosság természetesen csak főbb vonásaiban tekinthető egységesnek.
Miként a középkori Németalföldet vallon, flamand, brabanti, fríz és még több, fel nem sorolt népesség lakta, feltehetőleg a kelták által itt talált etnikum sem volt egynemű. Most aztán egy talán soha meg nem oldható kérdéssel találkozunk: a kelta törzsek által megszállt vidéket miért hívják mégis Pannoniának?
Kérdés ez annál is inkább, mert ismerjük a később ide telepedett kelta törzsek nevét. A boiok, scordiscusok, tauriscusok nevei közül csak az elsőt őrizte meg a történelem (Bohémia), nem úgy mint a helvétek, belgák, skótok, welszek, raetek és még más kelta törzsét.
A történelem ajándéka, hogy a pannonok emlékei nemcsak a múzeumokat töltik meg, hanem a tájat is. Hatalmas erődítményeik, az egykori földvárak, ma is felismerhetők, akár Sopron, akár Süttő, akár Pécs környékén. A Baltikumtól a Földközi-tengerig vezető borostyán út egyes szakaszai ma is járhatók. Az egykori „halottak városainak” sírépületeit borító halmok sokasága több helyen is megfigyelhető. Legismertebb közülük az emléküket nevében hordozó Százhalombatta. E kedves város szabadtéri régészeti múzeumában, Európában egyedülálló módon, belátogathatunk az egyik előkelőség sírkamrájába. Igaz, nem olyan régi, mint az egyiptomiak, ez a földpiramis csak 2 600 éves.
Fekete Mária munkájában összefoglalta mindazt, amit e népről a föld megőrzött számunkra, és mindazt amit szokásairól, ünnepeikről a több ezer évnyi szájhagyomány alapján írásba foglalt az utókor.
Pannonia szelíd lankái napjainkig őrzik a tájat vigyázó istenségek emlékét. Íme, Vergilius sorai: „itt a pagonyt - úgymond,- eme lombkoszorúzta hegyoldalt isten lakja – melyik? nem tudjuk.„