Élet és tudomány

Jut eszembe - A halottkém

Megjelent az Élet és tudomány 2008. októberi számában

Írta: Trogmayer Ottó

 Arany János biztos, hogy jól tudott magyarul, hacsak nem a legjobban a világon. A mai deák urak jelentős része mégsem érti igazán a Toldi híres sorait:
„Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel,
mélyen néz a kútba, benne vizet kémel.”
Rövid az időnk, hogy minden egyes szavának eredetét, és többes jelentésének csínját-bínját átbalhásszuk, maradjunk az utolsó, a kémel igénél.

Tudós nyelvészeink bizton állítják, hogy az ige jelentése azonos a kémlel, azaz 'titkosan, alattomosan, kém módjára kutat valamit, vminek mibenlétét észlelve, vizsgálódva kitudni óhajtja' (Ballagi Mór, 1867).
Ebből már tudni lehet, hogy a kútágas titokban kémkedik, van-e víz a kút mélyén.     
Na, jól nézünk ki!
Ezek szerint a kémcső olyan henger alakú hosszanti, belül üreges tárgy, amelyen keresztül akár James Bond is kikémelheti az éppen aktuális hadititkokat.
Mi lesz ezek után beszélyem címadó szavával, a halottkémmel. Kémkedik a halott? Netán meghalt a kém? Zárójelben megemlítem, hogy kém szavunk eredete ismeretlen, a hal, halott szavaink azonban a legősibb uráli szókincsünkhöz tartoznak.
Nézzünk utána, a XIX. század közepén mit jelentett az inkriminált szó. A halottkém hatóság által kinevezett orvos vagy más személy volt, aki a bejelentett halottat megvizsgálta, hogy nem tetszhalott-e, s egyszersmind bizonyítványt adott arról, hogy az illető micsoda betegségben halt meg.
Nem találtam forrást, de bizonyára van, hogy mióta létezik ez a szépnek egyáltalán nem nevezhető hivatás, hiszen a halál beálltának hiteles megállapítása ősrégi igény. Valami ilyesminek szükségére utal a rengeteg rémtörténet is, amelyeket tetszhalottak sírba tételéről meséltek, vagy akár a számos anekdota, amelyek egyike imígyen szól:
A Szent Mihály lovára tett nyitott koporsót körülállták a jajveszékelő siratóasszonyok, amikor a halott felült, s a jajgatást túlharsogva így szólt: akárkit is temetnek, adhatna már valaki egy icce bort!
No, ehhez még egy közmondás: Kutyabaja, mint a szentesi halottnak.
Igaz ugyan, hogy a kiegyezés után a halottkémet a körorvos képezte ki, s le is vizsgáztatta, a fontos tisztséget ellátó személy általában még írni-olvasni is tudott, valódi képzettségről szó sem lehetett. A tehetősebb falvak inkább adtak némi pénzt a feladatra, másutt a kisbíró vagy akár a bakter vállalta másodállásban a kényes munkát. No, nem a vasúti bakter, hiszen még nem volt vasút, hanem a világítás nélküli utcákat lámpással és furkósbottal bebarangoló éjjeliőr, a csősz vagy bakter. Az előbbi török, az utóbbi német eredetű szó, úgy látszik, Mohács előtt nem loptak se krumplit, se vasúti felsővezetéket.
A halál beálltát régi módon, az orrlyukra vagy a szájra tett tollpihe mozgásának lesésével igazolták, de esetleg a száj elé tett tükör be nem párásodása is bizonyíthatta.
Sok furaságot találhatunk a különböző halálokok között. Gyakori a gutaütés, hektika, kólika, szívszakadás, mocsárláz, torokgyík, de van rosseb, bujakór, sárgaság, szárazkór, hideglelés és más hasonló ok is. Kedves bőrdoktor barátom mesélte, hogy egy bakonyi faluban, a múlt század negyvenes éveiben az egyik bejegyzett halálok „aggkori elaszalódás” volt.
Száz évvel korábban, amikor hivatalossá kezdett válni a halottvizsgálat (a szó valószínűleg a német Leichenbeschauer tükörfordítása), a kirurgusok már több-kevesebb sikerrel amputálták a végtagokat vagy eltávolították az izmokba fúródott puska- avagy pisztolygolyókat, összevarrták a vágott, szúrt sebeket, a vakbélgyulladás azonban, sőt esetenként a mandulagyulladás is halállal végződött.
A belorvosok fő fegyvere a purgálás (hashajtás), a klistély volt, az érvágás vagy köpölyözés mellett. Mindezt a helyi borbély is meg tudta csinálni, ha volt borbély. Piócát a városi patikákban is lehetett kapni, falun meg bőven szaporodott a sömlyékekben.
A nagy orvoshiányban, no meg a tudomány akkori állásában mindennél többet értek a javasasszonyok teái. Hatóanyagaik a modern gyógyipar termékei között ma is megtalálhatók.
Ennyi okosság után, szükséges, hogy egy bölcsességet idézzek:
„Szép volna a halál is, csak életben volna”.