Élet és tudomány

Röviden

Megjelent az Élet és tudomány 2008. szeptemberi számában

Írta: Élet és Tudomány

 Rosetta-Steins randevú. A 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös felé tartó útján a Rosetta-űrszonda kisbolygókat is megvizsgál – most a 2867 Steins nevű aszteroidát közelítette meg 780 kilométerre. A körülbelül 4,6 méter átmérőjű égitest egy érdekes meglepetéssel szolgált: a közeli képeket tanulmányozva kiderült, hogy a kisbolygó méretéhez viszonyítva egy hatalmas, becsapódásos kráter található a Steins felszínén. Abból, hogy a krátert létrehozó becsapódás nem törte darabokra az égitestet, a tudósok arra következtetnek, hogy a Steins egy laza belső szerkezetű kisbolygó lehet – ennek köszönhetően nyelődtek el a kozmikus ütközés lökéshullámai. A számos magyar fejlesztéssel, műszerrel büszkélkedő üstököskutató Rosetta-űrszonda 2009-ben a Föld gravitációját kihasználva hintamanővert hajt végre, majd elhalad egy másik kisbolygó, a Lutetia mellett, és csak 2014-ben érkezik meg végső céljához.

Felhőkarcoló-farmok. A Columbia egyetem kutatói meglepő megoldással rukkoltak elő a világ élelmiszerproblémáinak kezelésére. Az ötletük alapja, hogy a jövőben a vízszintesen nagy területet elfoglaló mezőgazdálkodás helyett függőleges növénytermesztést kéne folytatni. Olyan, több emeletes, felhőkarcoló-szerű üvegházak tervezésébe fogtak, amelyeket kis alapterületen, egy város közepén is fel lehetne építeni, és ezekben termesztenék hidroponikus módszerekkel, tápoldatokban a növényeket. Így vegyszerezésre, permetezésre sem lenne szükség, hiszen az ellenőrzött körülmények között a fertőzéseknek kisebb az esélye, de az sem elhanyagolható, hogy az eddig megművelt hatalmas területek egy részét visszahódíthatná a természet. A városokban pedig a szállítási költséget megspórolva juthatnának friss, egészséges élelemhez a „függőleges farmok” környezetében a lakosok.
Beindították a Nagy Hadronütköztetőt. A CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) kutatói protonokat gyorsítanak a 27 km kerületű, kör alakú gyorsítóalagútban, majd ütköztetik őket olyan nagy energiával, amire az LHC felépítése előtt nem volt lehetőség. Így olyan jelenségeket és részecskéket figyelhetnek meg, amelyek segítségével megdönthetik vagy igazolhatják az eddigi részecskefizikai elméleteket. Az LHC ház méretű detektorainak felépítésében és a kísérleti munkában – a CERN tagjaként – magyar kutatók is részt vettek.
Google-műhold. A Hanna nevű hurrikán miatt pár napos csúszással lőtték fel a GeoEye-1 nevű műholdat, amely a Google számára készít majd minden eddiginél részletesebb felvételeket bolygónk felszínéről. A műholdat egy Delta 2 rakétával állították földkörüli pályára, és 681 kilométeres magasságból 41 centiméteres felbontású képeket képes készíteni. Ez jelenleg a legnagyobb felbontás, amelyet kereskedelmi célú műholddal el tudtak érni. Amikor azonban a képeket a Google közzéteszi, már csak félméteres pontossággal rendelkeznek majd – az amerikai kormánnyal való megállapodás értelmében ugyanis ennyire kell „elrontani” az űrfelvételek minőségét. A GeoEye-1 előbb teszteken és ellenőrzéseken esik át, aztán az ősz folyamán megkezdi az éles képek készítését – naponta körülbelül egy Új Mexikónyi területről.
Új sebészeti műszer. A Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján egy hétmillió forint értékű, adományba kapott magasfrekvenciás késsel operálják mostantól a gyermekeket. Az eszköz használatával szinte vérveszteség nélkül lehet elvégezni a beavatkozásokat, kevesebb szövődmény és gyorsabb gyógyulás várható. A modern műszer a számítógép irányításával nem csak vágni képes, de elzárja az ereket, csillapítja a vérzést, és olyan finom beavatkozásokra képes, amelyeket eddig nem tudtak elvégezni. A felnőtt sebészetek némelyike már rendelkezett ilyen magasfrekvenciás sebészeti késsel Magyarországon, de a gyerekgyógyászatban ez az első ilyen korszerű eszköz.
Medveállatkák az űrben. 2007-ben az Európai Űrügynökség FOTON M-3 nevű űreszköze számos más kísérlet mellett magával vitt a kozmoszba néhány apró gerinctelen lényt, medveállatkát is. 10 napos űrben tartózkodás után egy kapszulában kerültek vissza a földre a mikroszkopikus, 0,1-1,5 milliméteres állatok, ahol a tudósok természetes környezetükbe – vízbe – helyezték őket. A medveállatok élettere gyakran kiszárad, ezért nagyon ellenállóak a szárazsággal szemben. Mint kiderült, az űr mostoha körülményeit is elviselték – a vákuum meg sem kottyant nekik, igaz, a napból érkező erős sugárzás már jelentős károkat okozott bennük. Az árnyékolással óvott apró űrutazók azonban nem csak újra feléledtek a vizes környezetben, de életképes petéket is raktak.