Élet és tudomány

Fenyegető szépség

Megjelent az Élet és tudomány 2009. augusztusi számában

Írta: Mannhardt András

 A bulimia az egyik leggyakoribb evészavar. Aki ebben szenved, arra hónapokon át hetente többször is falási rohamok törnek rá, melyek során rövid idő alatt hatalmas mennyiségű ételt habzsol fel válogatás nélkül, miközben úgy érzi, képtelen uralkodni viselkedésén.

A bulimiások a hízástól való félelmükben különféle egészségtelen ”fogyókúrás” módszerekhez folyamodnak, ilyen például az önhánytatás, a hashajtózás, vízhajtózás vagy a koplalás és a túlzott testedzés. Ennek a kórképnek velejárója a saját testtel való elégedetlenség: a beteg úgy érzi, alakja, súlya elfogadhatatlan. A bulimiások tehát igencsak figyelnek saját külsejükre – de vajon másokéra is?
Erről sokkal kevesebbet tudunk, pedig a saját testtel való elégedetlenség egyik oka éppen az lehet, hogy az ember alulmarad a másokkal – például a médiában állandóan megjelenő elérhetetlen szépségeszménnyel – való összehasonlításban. Jon K. Maner és munkatársai az International Journal of Eating Disorders című folyóiratban számoltak be e tárgyban végzett kísérletükről, amelybe 66 egyetemi hallgatónőt vontak be. A résztvevők között nem volt evészavarral küzdő beteg, de a kutatók egy kérdőívvel felmérték a diákok bulimiára való hajlamát. A tesztben válaszolni kellett, ki mennyire érzi önmagára érvényesnek például a következő állításokat: ”Néha torkig teleeszem magam”, ”Arra gondolok, meg kellene próbálnom hányi, hogy fogyjak”.
Ezután a résztvevőket leültették egy monitor elé, melynek egyik sarkában egy arckép villant fel fél másodpercre. Amint az arckép eltűnt, egy ábra jelent meg: vagy egy kör, vagy egy négyzet. A résztvevők feladata az volt, hogy egy-egy billentyű lenyomásával a lehető leggyorsabban válaszoljanak arra, hogy kört vany négyzetet látnak. Az ábra vagy ugyanazon a helyen jelent meg, ahol addig az arckép volt, vagy a monitor egy másik sarkában. Az összesen hatvan próba során bemutatott képeket a kutatók úgy válogatták össze, hogy egyenlő arányban legyenek közöttük nagyon szép nőket, nagyon szép férfiakat, valamint átlagos nőket és átlagos férfiakat ábrázoló portrék.
Talán meghökkentő, de a diáklányoknak volt egy csoportja, amelyik a szép nőket ábrázoló képek után csak a többieknél lassabban volt képes eldönteni, hogy kört vagy négyzetet lát a monitoron. Ebbe a csoportba pedig azok tartoztak, akik a legerősebb hajlamot mutatták a bulimiára! Mi lehet ennek az oka? Nos, ha egy arckép után az ábra a monitor egy másik szegletében jelenik meg, a nézőnek el kell fordítania tekintetét, hogy azonosíthassa. Márpedig a bulimiára hajlamosakat annyira lekötötte az idegen szép nők látványa, hogy csak nehezen tudtak elszakadni attól a helytől, ahol a képet látták. Maner és munkatársai szerint a bulimiára hajlamos nőket azért foglalkoztatja annyira a szép nők látványa, mert mások testi szépségét fenyegetésként érzékelik: gyenge önértékelésük miatt rögtön veszélyes vetélytársat vélnek felfedezni a másikban. S lehetséges, hogy ez a félelem is közrejátszik az evéssel és a fogyókúrázással kapcsolatos hibás viselkedésformák megjelenésében.