Élet és tudomány

Személycserés támadás

Megjelent az Élet és tudomány 2009. augusztusi számában

Írta: Mannhardt András

 A játékfilmek egy-egy jelenetét nem egyszerre veszik fel; amikor átállnak a kamerával egy másik nézőpontra, a színészek újrakezdik a játékot, illetve a később folyamatossá vágott eseménysornak mindig egy újabb részletét adják elő. Csakhogy ezek között a felvételek között gyakran hosszabb idő telik el, és gyakran előfordul, hogy nem sikerül ugyanúgy elrendezni a kellékeket vagy a szereplők ruházatát, ahogyan az az előző beállításkor volt.

Ilyenkor bizony „misztikus” dolgok történnek a filmekben: például ha az egyik oldalról látjuk a szereplőket, az előttük álló palackban nincs dugó, ha a másik oldalról, a palack be van dugaszolva... Ezeket a folytonossági hibákat a mozirajongók előszeretettel gyűjtik. Például az imdb.com című remek internetes oldal több mint húsz (!) folytonossági hibát sorol fel a Casablanca című filmben. Az, hogy a filmesek ennyire feledékenyek, lélektani szempontból nem túl érdekes. Annál inkább érdekes viszont az, hogy a nézők ezekből a hibákból általában semmit nem vesznek észre! A Casablancát szinte mindenki látta, de ki akadt fenn a hamutartók, poharak, kották elhelyezkedésén?
Egy lélektani kísérletben, amely az efféle változások-
ra való vakságunkat vizsgálta, a pszichológusok egy egyszerű filmet készítettek, amelyen egy férfi ül egy széken, amikor megszólal a telefon. A férfi föláll – ekkor a filmben egy vágás következik, majd aki odalép a telefonhoz és fölveszi, már egy másik színész. A nézők egyharmada nem vette észre a változást! A kutatók egy még „szemtelenebb” kísérlet során a való életben rendezték meg a személycserét. Egy férfi megszólított az utcán egy járókelőt és útbaigazítást kért tőle. Ekkor azonban két „építő­mun­kás” egy ajtót cipelt át kettőjük között, s ennek takarásában a kérdező gyorsan helyet cserélt egy másik férfival, úgyhogy mire az ajtót elvitték, a járókelő egy addig nem látott személlyel találta szemben magát. Talán hihetetlen, de a járókelők fele nem vette észre a személycserét.
A nagy-britanniai Leicester Egyetem két kutatója, Graham Davis és Sarah Hine mindezek alapján feltételezte, hogy a bűncselekmények szemtanúi is hasonlóképpen felületesek a személyek azonosításában. Kísérletükhöz egy kétperces filmet készítettek, amelyen egy 170 cm magas, vékony férfi betör egy házba, elkezdi átkutatni a szobákat és összeszedi az értékeket. Egy perc elteltével a betörő bemegy egy ajtón, ám aki kijön, az már egy másik, 188 centi magas, jól megtermett férfi. A jelenetet megtekintő 80 személy felét felszólították, jól figyeljék meg a részleteket, mert a film után memóriateszt következik, a többieknek viszont semmi ilyesmit nem mondtak. A tudatosan figyelőknek 65%-a, a többieknek viszont csak 12%-a vette észre a személycserét! Akik tudatában voltak a szerep­lő­vál­to­zás­nak, azok közül is csak 56% ismerte fel később fényképről mind a két betörőt. Mindez arra int, hogy az ember meglepően hajlamos a változás iránti vakság-ra, s ezért a szemtanúk vallomásait is sokszor fenntartásokkal kell kezelni.Mannhardt András