Élet és tudomány

Jósolni tudni kell

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júniusi számában

Írta: Mannhardt András

 Mindenki szeretné elkerülni a kellemetlen eseményeket, és előidézni a kellemeseket. Ehhez persze tudnunk kell, hogy egy-egy lehetséges jövőbeli történés mennyire érintene bennünket kellemesen vagy kellemetlenül. Vagyis jósolnunk kell. Ez nem tűnik túl nehéz feladatnak, hiszen egész életünkön át ezt gyakoroljuk – ezért talán meglepő az a lélektani tapasztalat, hogy jóslásaink szinte törvényszerűen tévesek, túlzóak: a kedvező eseményeknek jóval nagyobb pozitív, a kedvezőtleneknek sokkal erősebb negatív lelki hatást tulajdonítunk előzetesen, mint amilyet majd bekövetkezésükkor ténylegesen kiváltanak.

Hogyan lehetnénk realistább jósok? Ennek megállapítására Michael Hoerger és munkatársai az Egyesült Államokban, a Michigani Állami Egyetem 180 hallgatójának bevonásával végeztek kísérletet. Az egyetemnek van egy futballcsapata, melynek minden diák a szurkolója, mindenki szeretné, hogy győzzön. A mérkőzések szombaton zajlanak, ezért a kutatók a meccseket megelőző szerdán megkérték a hallgatók egy-egy csoportját, határozzák meg, mennyire boldogok az adott pillanatban, majd próbálják megjósolni, ehhez képest milyen lesz a hangulatuk a következő hétfőn – azaz két nappal a futballmérkőzés után – abban az esetben, ha a csapat nyer, illetve ha veszít. A szóban forgó hétfőn azután fölmérték, hogy ténylegesen milyen volt a diákok hangulata, mert ezeknek az adatoknak az alapján ellenőrizni lehetett a jóslatok helyességét.
Csakhogy a kutatók az első alkalommal, amikor jóslásra kérték a diákokat, egy kis „trükkel” éltek. A résztvevők harmadának egy mindennapi, kellemes tevékenységekből álló listát adtak (például „barátok meglátogatása”), azzal, hogy értékeljék, mennyi időt szoktak ilyesmivel tölteni. A válaszadók egy másik csoportja ugyanilyen listát kapott, de inkább kellemetlen tevékenységekkel („elvégezni a kötelező házi feladatot”), a harmadik csoport viszont semmiféle tevékenységlistát nem kapott a jóslások előtt.
Nos, általánosságban tapasztalható volt a már jól ismert jelenség: a jóslatok túlzóak voltak. A vereség nem törte le olyan mértékben, a győzelem pedig nem tette boldoggá annyira a diákokat, mint ahogyan azt ők maguk előre várták. Az igazán új eredmény az volt, hogy akiket a jóslás előtt emlékeztettek – akár kellemes, akár kellemetlen – mindennapi tevékenységeikre, a többieknél pontosabb előrejelzéseket tettek későbbi hangulatukról.
Hoerger és munkatársai ezt azzal magyarázzák, hogy a jóslatok túlzó voltának az az oka, hogy mintegy légüres térben, elszigetelten szemléljük a jövőbeli eseményeket. Nem gondolunk arra, hogy egy adott eseményen – például csapatunk győzelmén vagy vereségén – kívül még számtalan más mindennapi jó és rossz dolog is fog történni velünk, s ezek együttese, összhatása csillapítja majd az érzelmi kilengés mértékét. Ha eszünkbe idézik, hogy egy bizonyos esemény mindennapi életünkbe ágyazottan történik majd meg, mindjárt valószerűbben tudjuk megítélni tényleges érzelmi jelentőségét.