Élet és tudomány

Virtuális tér - valódi barátság?

Megjelent az Élet és tudomány 2009. májusi számában

Írta: Mannhardt András

 Az internet megjelenését követő első években sokakban aggodalom ébredt, hogy a világhálót használó tizenévesek társas kapcsolatai sorvadásnak indulnak. Ennek a félelemnek az alapja egyrészt az volt, hogy az internet nem valódi – névtelenséget, vagy akár hamis identitás kiépítését lehetővé tevő –, kétes értékű kapcsolatok kialakítására csábít, másrészt pedig az, hogy a számítógép előtt töltött órák a már meglevő, tényleges baráti kapcsolatok ápolásától veszik el az időt.

Ezeket az aggályokat a kilencvenes évek második felében sok kutatás tényszerűen igazolta is – állítja Patti M. Valkenburg és Jochen Peter a Current Directions in Psychological Science című folyóiratban. A szerzők ezúttal nem végeztek önálló felmérést, hanem az elmúlt jó egy évtized kutatási eredményeit áttekintve vontak le következtetéseket. Meglátásuk szerint az internet tíz évvel ezelőtti „kapcsolatsorvasztó” hatása két okra vezethető vissza. Egyrészt akkoriban a világháló alkalmatlan volt a már meglevő baráti kapcsolatok fenntartására, elmélyítésére, mivel még nagyon kevés tinédzsernek volt hozzáférése az internethez. Így hiába is akart volna valaki a „valódi világban” szerzett barátaival érintkezni a neten, erre nagyon kevés esélye volt. A másik ok, hogy a kilencvenes évek második felében azok a szolgáltatások – például chat-szobák – jelentek meg elsőként a neten, amelyek az idegenek közötti kapcsolatfelvételt ösztönözték.
A világháló azonban azóta lényegesen megváltozott. Egyrészt a fejlettebb országokban ma már gyakorlatilag minden tizenéves hozzá tud férni a nethez, másrészt pedig kiépültek és népszerűvé váltak az olyan közösségi oldalak, amelyek kifejezetten megkönnyítik a régi ismerősök felkutatását és a velük való kapcsolattartást. Ennek megfelelően az utóbbi években már nem tapasztalható a világháló egykori kapcsolatsorvasztó hatása, sőt a kutatások azt mutatják, hogy azoknak a tinédzsereknek, akik az interneten kommunikálnak másokkal, fejlettebb a kapcsolati hálózatuk, és jobb a lelki közérzetük, mint azoknak, akik nem élnek az online kapcsolattartás lehetőségével. Valkenburg és Peter azonban nem érte be ennyivel. Föltették a kérdést: vajon mi lehet az az internetes kommunikációban, ami most már javítja a tizenéves felhasználók társas kapcsolatainak színvonalát?
Abból a – több lélektani kutatás által is jelzett – tényből indultak ki, hogy a számítógépen keresztül zajló kommunikáció során a tizenévesek felszabadultabbak, mint amikor személyesen beszélnek valakivel. A kevesebb gátlás következtében a barátaikkal való netes érintkezés során nyíltabbak, őszintébbek, könnyebben beszélnek érzelmeikről, félelmeikről. Azt pedig más kutatások igazolják, hogy az efféle bensőséges és nagyon fontos dolgoknak a megbeszélése mélyíti, erősíti a barátságokat. Így azok, a valódi világban kialakult barátságok, amelyeket az internet nyújtotta csatornák felhasználásával is ápolnak, jobb színvonalúak lehetnek, mint a csupán offline módon érintkező barátok kapcsolata. Az erős barátság pedig sokszor védőpajzsot jelent a stressz ellen és segíti a nehéz helyzeteken való felülkerekedést – mindez pedig végső soron jobb lelki közérzetet eredményez.