Még több cikk

Amiről nem illik beszélni

 
Szinte törvényszerű, hogy az idősebb gyerekek jobban teljesítenek az értelmi képességekre alapozó feladatokban, mint a kisebbek. ...

Részletek

 

Az élet értelme és a dohányzás

 Mi az élet értelme? – ez a kérdés a homályos és megválaszolhatatlan problémák jelképévé vált, ám érdekes módon a lélektan mégis eléggé jól tud dolgozni...

Részletek

 

Fenyegető szépség

 A bulimia az egyik leggyakoribb evészavar. Aki ebben szenved, arra hónapokon át hetente többször is falási rohamok törnek rá, melyek során rövid idő al...

Részletek

 

Személycserés támadás

 A játékfilmek egy-egy jelenetét nem egyszerre veszik fel; amikor átállnak a kamerával egy másik nézőpontra, a színészek újrakezdik a játékot, illetve a...

Részletek

 

A tévé hízlal!

 Régóta ismert tény, hogy a sok tévénézés és az elhízás összefügg. Ennek egyik, legnyilvánvalóbb oka, hogy a fotelben ülve alig használunk fel energiát;...

Részletek

Egy csepp alvás

Megjelent az Élet és tudomány 2008. novemberi számában

Írta: Mannhardt András

Lehet, hogy nem is olyan természetes szokás, hogy naponta csak egyszer alszunk, hiszen a kisgyerekek és az idősek – számos emlősfajhoz hasonlóan – naponta többször is alszanak hosszabb-rövidebb ideig. Főként azok próbálják egyetlen éjszakai alvással kielégíteni alvásigényüket, akiknek a napirendje nem teszi lehetővé a többszöri szunyókálást. Pedig lehet, hogy az ismétlődő alvás a javunkra válna!

 

 

Az alvással kapcsolatban még sok mindent nem értünk pontosan, ám egyre több adat utal arra, hogy a napközbeni rövid szunyókálás kedvezően hat lelki működéseinkre, például a memóriára. Ezzel kapcsolatos az az érdekes tanulmány is, amely a Journal of Sleep Research című folyóiratban jelent meg, s amelyben a németországi Düsseldorfi Egyetem kísérleti pszichológiai intézetének kutatói azt a különös feltételezést vizsgálták, mely szerint akár már egy néhány perces alvási epizódnak is kimutatható hatása lehet.
Olaf Lahl és munkatársai három listát állítottak össze, melyek mindegyikén harminc – egymással össze nem függő – szó volt olvasható. A kísérletre külön-külön érkező egyetemistáknak először odaadtak egy listát, és azt mondták, két percig tanulmányozhatják a szavakat, s ezalatt próbáljanak minél többet megjegyezni közülük. Ezután egyórás szünet következett, melyet a diákok ébren, számítógépes játékkal töltöttek, majd jött a memóriapróba: hány szót sikerül felidézni? Egyhetes szünet után a résztvevőket újra behívták, s egy újabb listával megismételték a kísérletet. A különbség csak annyi volt, hogy most a kétperces tanulási szakasz utáni egy órát egy sötét, csendes szobában ledőlve, alvással tölthettek. Újabb egy hét után a kísérlet újra megismétlődött, ám ezúttal, amint a résztvevők elaludtak, a kutatók mintegy 5 perc után felébresztették őket, és az egy órás szünetből hátralevő időt ébren, számítógépes játékkal kellett tölteniük. Azt, hogy ki milyen sorrendben esett át a háromféle kísérleten, a véletlen határozta meg. Ilyenformán a kutatóknak végül rendelkezésére álltak azok az adatok, melyek jelezték, hogy ugyanazok az emberek hogyan teljesítenek a memóriapróbán a tanulást követően különféleképp eltöltött egyórás szünet után.
Nos, a diákok leggyengébben akkor teljesítettek, amikor semmit sem aludtak. Meghökkentő, de már a 6 perces alvás is lényegesen javította a felidézési próba eredményét! Amikor pedig a résztvevők az egész órát a sötét szobában tölthették, és átlagosan 25 percet aludtak, teljesítményük tovább javult.
A 6 perces alvás most kimutatott hatása ellene szól annak a korábbi feltételezésnek, hogy a tanulást követő alvás egyszerűen azért javítja a memória teljesítményét, mert megakadályozza, hogy újonnan érkező ingerek, információk megzavarják az emlékezést. Sokkal valószínűbb, hogy az elalvás során valamiféle olyan agyi folyamat játszódik le, mely elősegíti az utoljára érkezett információk elraktározódását a hosszú távú memóriában.