Élet és tudomány

Hobbink: a gondolkodás

Megjelent az Élet és tudomány 2008. októberi számában

Írta: Mannhardt András

Sok olyan ember van, aki önként, szívesen és élvezettel járatja az agyát a legkülönfélébb kérdéseken – minden bizonnyal a Tisztelt Olvasó is ezek közé tartozik, máskülönben aligha forgatná ezt a lapot.

A gondolkodás szeretete nemcsak az egyénre, hanem a közösségre nézve is kedvező hatású: több lélektani kutatás is kimutatta, hogy minél erősebb az emberben a gondolkodás iránti igény, annál toleránsabb a társadalom megbélyegzett vagy deviáns csoportjaival szemben. Csakhogy ezek a felmérések az egyes személyiségvonások közötti statisztikai összefüggések kimutatására irányultak, így lehetséges, hogy bizonyos jelenségeket elfednek. Legalábbis erre gondolt a Hongkongi Kínai Egyetem kutatója, Kim-Pong Tam és két munkatársa, amikor fölmerült bennük a gyanú, hogy az általános tendenciával ellentétben a gondolkodási igény növekedésével olykor a tolerancia nemhogy nő, hanem éppen csökken.
Az Egyesült Államokban, több mint száz egyetemi hallgató részvételével folytatott egyik kutatásuk során – mint erről a Political Psychology című folyóiratban beszámolnak – a gondolkodás iránti igényt úgy határozták meg, hogy a diákoknak pontozniuk kellett, mennyire tartanak magukra nézve igaznak efféle állításokat: Csak annyit gondolkozom, amennyit kell, Az elvont gondolkodás vonzó a számomra. A kutatók azonban nem elégedtek meg ennyivel; felmérték a jobboldali tekintélyelvűség szintjét is a résztvevők körében. A tekintélyelvű vagy autoriter személyiség problémája a második világháború után került előtérbe, amikor a lélektan arra keresett választ, miként terjedhetett el annyira a fasizmus eszméje. Az elmélet szerint a szélsőségesen tekintélyelvű személy mereven ragaszkodik a szabályokhoz, igényli, hogy alávethesse magát az általa elfogadott hatalom parancsainak, és minden eszközzel fel akar lépni a szabályostól eltérőnek tartott egyénekkel és csoportokkal szemben. A tekintélyelvűséget mérő tesztben azt kell megjelölni, mennyire ért egyet az ember ehhez az hasonló kijelentésekkel: A jó élet kulcsa a fegyelem, az engedelmesség és a ragaszkodás a jól behatárolt, egyenes úthoz. Végül a kutatók azt is fölmérték, a diákok mennyire értenek egyet a halálbüntetéssel és a bűnözők megtorlásszerű büntetésével.
Az eredményekből kiderült, hogy a gondolkodás szeretetének növekedésével valóban nőtt a bűnözők iránti tolerancia szintje – de csak azok körében, akikre alacsony tekintélyelvűség volt jellemző. Az erősen tekintélyelvű válaszadók, minél inkább szerettek gondolkodni, annál kevesebb toleranciát mutattak. Kim-Pong Tam és munkatársai szerint ennek oka az, hogy a merev világszemléletű emberek hobbigondolkodása arra irányul, hogy minél több oldalról alátámasszák meglevő nézeteiket, és nem arra, hogy sok szempontot értékelve közelebb jussanak a valósághoz. Így a gondolkodni szerető tekintélyelvűek igen erősen felvértezik magukat minden eltérő véleménnyel szemben.