Élet és tudomány

A multimédia új kommunikációelmélete

Megjelent az Élet és tudomány 2009. szeptemberi számában

Írta: Buda Béla

A Typotex Kiadó – sok más szakterülete mellett – az utóbbi években a kommunikációelmélet és a médiakutatás vezető kiadójává nőtte ki magát. A témában több önálló kötet, illetve sorozat is napvilágot látott a gondozásukban, így például a 2 éve elindított sorozata Új média re:mix címen, amelynek ez a most ismertetendő kötet a második tagja.

A sorozat elnevezésének magyarázatát még az első kötet adta meg, amelyben középpontba került egy neves kutató tanulmánya, amely szerint a mai médiahelyzet meghatározó körülménye, hogy a fogyasztó mind aktívabbá – sőt, interaktívabbá – válik, és mind­inkább „újrakeveri”, újra „mixeli” a számára elérhető médiatartalmakat, ezáltal egyedi, sajátos használati módokat alakíthat ki, és ezeket a digitális technika lehetőségei révén továbbadni, kommunikálni is képes.
A sorozat második kötete az újrakeverés, az önálló alkalmazás és az alakító interaktivitás témáját általános szinten folytatja tovább, megkísérli a multimédia sajátos kognitív logikáját, „létel­méleti”(ontológiai) szemléletmódját és újfajta kommunikációelméletét megfogalmazni. A sorozat szemléletét tükrözi, hogy a két részre tagolt kötet egyik részcíme Média mix, a másik Média remix, de itt nem csupán a szelektív, alakító és alkotó alkalmazás a téma, hanem elsősorban a kommunikáció újfajta folyamatképe, amely a számítógép révén kibontakozik. A kötet furcsa címe is erre utal: Egyben az egész egytől egyig. A szerző már csak e-mail címét írja szerzői névként a könyv belső címlapjára – a borítón még ez sem szerepel, csak a cím –, de azért az impreszszumoldal adataiból és a szövegből kiderül kiléte: ő Szakadát István, a Műegyetem (BMGE) Mobil Innovációs Központjának vezetője.
A könyv tartalmát legrövidebben a zárszó fejezi ki. „A multimédia minden formát, minden eszközt egységesít. Egyetlen dobozból kapunk meg mindent, ami addig papíron, könyvben, újságban, moziban, tévében, rádióban, kazettán, hanglemezen jutott el hozzánk. Az egész világ ott lapul egyetlen képernyő mögött.” […] „Ami digitális, az könnyen másolható, felhasználható, újrakeverhető és megosztható. Ami digitális, azt az emberek másolják, felhasználják, újrakeverik és megosztják. A globális mix: mindenki vesz valamit a másiktól. Az egészből. Egytől egyig.”
A mai viszonyokat a szerző a számítógépben megtestesülő fogalmi rendszerből, a hipertext, az információs szupersztráda logikájából vezeti le, a beszédaktus-elméletet kiterjeszti a képek világára is, és lépésenként bontja ki, hogyan fogalmazható meg egységes elméletben a tér és az idő mindenféle kommunikációs áthidalásának és az információk tárolásának, felkeresésének és továbbításának módszertana. A legérdekesebb az a rész, amelyben a számítógép tudásszervezési rendszerét próbálja megragadni. A gép ugyanis mintegy megragadhatóvá teszi azt a folyamatot, ahogyan az ember maga kezeli és használja fel az információkat.
Kitér a könyv a médiaiparra, elsősorban az új, digitális média lehetőségeire épülő, hatalmas gazdasági szférára. Nagyon érdekes a kommunikáció architektúrájáról, vagyis belső rendjéről, összefüggés-hálózatáról szóló leírás.
Világosan, érthetően, jól tagoltan megírt könyvet vesz kézbe az olvasó a kötettel, ám a szöveg mégsem könnyű olvasmány, csak azok élvezik újszerűségét, kreativitását és újító elméleti távlatait, akik már valamennyire járatosak a médiakutatásban, kommunikációelméletben. De lehet ebből a szövegből is kiindulni a nagy elméleti hátterek felé. (Egyben az egész egytől egyig; Typotex Kiadó, Budapest, 340 oldal, 3500 forint)