Élet és tudomány

A népszellem pásztora

Megjelent az Élet és tudomány 2009. szeptemberi számában

Írta: N. F.

A mai olvasónak megelevenítik Kálmány Lajos (1852-1919) munkásságát és magatartását kortársainak és méltatóinak – szállóigévé lett – jelzői, képes jellemzései. „A legnagyobb magyar folklorista” volt, akinek – az emberi múltat ásató Móra Ferenc szavaival – „egész életében a néplélekben való áskálás volt a mestersége”. Az utolsó évtizedeit élő szájhagyományt jegyezte föl „a szegedi néplélek nagy ismerője”, olyannyira, hogy – Féja Géza írta róla – „szegedi gyűjteménye olyan szerepet játszott, mint Noé bárkája”.

Kiadott és jórészt máig kiadatlan munkáiban megörökítette az addig szájról szájra hagyományozott népköltészetet - mondákat, mondásokat, ráolvasásokat, szokásokat, balladákat és nem utolsósorban népdalokat, ezért is mondták „nótás papnak”.
„A magyar népköltészeti gyűjtés klasszikusa” – áll a templom falán elhelyezett emléktáblán első lelkészi állomáshelyén, az Arad megyei Pécskán. Máig elevenen őrzi emlékét a helybeli Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, amelynek támogatásával jelent meg ez a könyv. Holott nem sokáig lehetett maradása ott, mert „a néppel egy követ fuvó paraszt pap” kiállt hívei mellett a szolgabíróval szemben is. Először, de nem utoljára kellett e magatartásáért új állomáshelyre hurcolkodnia szaporodó gyűjteményével és gyarapodó könyvtárával. Ám ezt úgy fogadta, mint a néphagyomány egyre kiterjedtebb megismerésére és megörökítésére adott sorsot.
A föld, míg föl nem forgatják, őrzi a hajdani kultúrák nyomait a rég élt ősök testi maradványaiban és tárgyaiban. Hasonlóképpen tartotta meg a szájhagyomány (amíg a hagyományos életrendet ki nem szántották a világ technikai és társadalmi változásai) az elődök szellemi kultúrájának nyomait – a népköltészetben, mondákban, mondásokban tükröződő életfelfogást, hitet és magatartási szabályokat. A gyűjtésen túl, a gyűjtött szövegekben a régiek tudatát, világfelfogását, mitológiáját kutatta Kálmány, ezért találó Az utolsó magyar sámán cím Móra Ferenc egykori megemlékezésének élén.
Kálmány Lajos rég megjelent művei ma már könyvritkaságok – reprint kiadásra érdemesek! –, szellemi hagyatéka jórészt kéziratban vár a sorsára. Közzétételük lenne méltó, elevenen tartó őrzése Kálmány Lajos emlékének. Erre hívja föl a figyelmet a Kálmány életét, életművét, annak sorsát és visszhangját felölelő kötet, amelynek anyagát több mint hat évtized alatt megjelent írásaiból válogatta a szerző, Péter László. Ez a törekvés végigvonult az életén ifjúságától kezdve, amikor szegedi egyetemistaként diáktársaival megalakították a Kálmány Lajos Kört. Példaképük magatartásának szellemé­ben képzelték népi demokráciának a háborúvégi szétesett, tápászkodó ország jövőjét. (Kálmány Lajos; Bába Kiadó, Szeged, 2008, 271 oldal)