Élet és tudomány

Se közbirka, se vezérürü

Megjelent az Élet és tudomány 2009. augusztusi számában

Írta: Bakcsi György

 „Tiszta fejnek” nevezte nekrológírója a tavaly, nem sokkal 100. életévének betöltése előtt elhunyt Fejtő Ferencet. Akik végigélték az elmúlt évtizedeket és a rettenetes XX. század után elvergődtek még a XXI. század első évtizedébe is, tudják, milyen nehéz volt élni Magyarországon és egész Európában.

Nem csupán az ordas, illetve eltorzított eszmék szorításában, hanem a lelkes papagájkommandókat hallgatva, amelyek mindannyiszor egy vezérért, egyetlen irányzat dominanciájáért versenyeztek. Mindennek megvoltak a súlyos anyagi és magánéleti következményei is – gyors váltásokkal, átállásokkal és az „élni kellett” cinizmusával.
Bevallom, amikor kiadói szerkesztője lehettem a Fejtő-kérdésben áttörést jelentő Agárdi-monográfiának (Értékrend és kritika; Gondolat, 1982), vajmi keveset tudtam Fejtő életéről és munkásságáról, legfeljebb annyit, hogy József Attila barátja és munkatársa volt, és hogy két rendszer átkozta ki egyenlő hévvel. Jószerével csodabogárnak tekintettem azt az embert, aki a Horthy korszakban szocialista gondolatai miatt ült, háború után pedig lemondott előkelő állásáról, miután sokakat megelőzve felismerte a Rajk-per koncepciós jellegét. Van egy Gribojedov-színmű, amelynek címét – Az ész bajjal jár – Fejtő sokszorosan elmondhatta magáról.
Ez nem jelenti azt, hogy mindig igaza lett volna. Tudott azonban kételkedni, és tévedéseire rálelve önmagát is ostorozta. „Ifjúságom legfontosabb tanulsága… – írta az Érzelmes utazásban –, hogy bármennyire vágyódom a közösség után, a szimatom, a gondolatom, a szeretetem és utálatom szabadságát nem szabad feladnom. Nem vagyok való sem közbirkának, sem vezérürünek.” Művei most már javarészt magyarul is megjelentek, és olvasója tapasztalhatja, milyen nehéz gondolkodni és közben önmagunkat is megtalálni.
A Fejtő Ferenc-testamentuma a könyvíró Agárdi Péter legújabb Fejtő-tanulmányait tartalmazza. Érdekessége, hogy Agárdi – példaképét követve – válságos korunkra is alkalmazza Fejtő módszereit, észrevéve az ő gondolatainak és balsejtelmeinek aktualitását. Ő így határozza meg mesterét: „Egy okos, racionális, de hittel, érzelemmel feltöltött polgári szocialista vagy szocialista polgár volt Fejtő.” A kötet kiemelkedő darabja a „Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium”, amely egy „félreünnepelt” évforduló kapcsán egyaránt szól József Attiláról és Fejtőről – no meg magáról Agárdiról is. (Fejtő Ferenc testamentuma; Kossuth Kiadó, 2009, 128 oldal, 1800 forint)