Még több cikk

A multimédia új kommunikációelmélete


A Typotex Kiadó – sok más szakterülete mellett – az utóbbi években a kommunikációelmélet és a médiakutatás vezető kiadójává nőtte ki magát. A témában t...

Részletek

 

Nincs lehetetlen


„Úgy gondolom, hogy a tudás és a racionális gondolkodás erejével hidat építhetünk – sőt kell is építenünk – az egyének, a kultúrák és az országok közöt...

Részletek

 

A népszellem pásztora

A mai olvasónak megelevenítik Kálmány Lajos (1852-1919) munkásságát és magatartását kortársainak és méltatóinak – szállóigévé lett – jelzői, képes jellemzése...

Részletek

 

Balsorstól a jégzajlásig


A Hazám-díjat a XXI. Század Társaság alapította. 2001 óta adják oda hét magyar értékteremtőnek, akik a művészi és műszaki, alkotó és ku...

Részletek

 

Molekuláris bionika és agykutatás


A címben szereplő nem közismert, új tudományágról is kapunk információt a Kairosz Kiadó Miért Hiszek? című sorozatában megjelent kis in...

Részletek

Egy orvos hallomásai

Megjelent az Élet és tudomány 2009. augusztusi számában

Írta: Buda Béla

Orvosok nagyon gyakran kísérleteznek szépirodalommal, talán azért, mert mindennapi életük teli van betegeik drámáival, és ezek nagyon megérintik őket. A debreceni egyetem professzora, a neves neurológus, dr. Csiba László is leírja e kötetben – kis novellák formájában – az olyan eseteit és saját élethelyzeteit, benyomásait munkájával kapcsolatosan, amelyeket érdemesnek és tanulságosnak érez.

 

 krem_boncoljanak_fel_397

Írásaiban nem csupán páciensekről van szó, hanem a betegellátó munka különféle eseményeiről vagy éppen a más országok viszonyairól, ahová a szerző orvosként eljutott, és sok minden másról. A szerzőt láthatóan Örkény egypercesei vagy a Maupassant-hoz hasonló elbeszélők „poénos” stílusa befolyásolták, illetve Maugham mintájára többnyire egyes szám első személyben ír, és ezzel jobban megőrzi a történetek elevenségét. Szelíd iróniával ábrázol mindent. Nemcsak a történetek, események teszik kis novelláit érdekessé, hanem következetes orvosi humanizmusa, az emberi értékek képviselete, a hűség a családjához és hazájához, a tudomány tisztelete és sok más szempont, ami ma már ritka a visszaemlékezésekben.
A kis könyvet valóban nehéz letenni. Néha mintha anekdotákat olvasnánk, máskor humoreszkként tűnik elő valamilyen megtörtént esemény (a könyvben fikció nincs, minden körülmény, helyszín és korszak jól felismerhető az olyan olvasónak, aki közel van a szerző korosztályához), máskor szinte lírai vallomások olvashatók (a könyv alcíme erre a vonásra játszik rá az alcímben a „hallomások” fogalmával). Megható, ahogy a szerző a szüleiről szól. A tudomány is igen fontos számára, ez nem deklarációkból, hanem az elbeszélések hangneméből és hangulatából tűnik elő.
A kis írások talán egyenetlenek, némelyik irodalmilag is kitűnőnek mondható, s akadnak kevésbé briliáns novellák is. Általában a betegek történetei jók, talán a címadó emlékezés sikerült kevéssé, egy vidéki bácsi esete, aki a tetszhaláltól félve, halála utáni felboncolását kéri. Kissé halványabbak a sztorik, amelyek a szerző utazásairól, tanulmányútjairól és külföldi ösztöndíjas munkahelyeiről szólnak.
Egészében azonban kedves, szórakoztató és erkölcsnemesítő könyvet kap Csiba doktortól az olvasó, és ezért köszönet illeti. (Kérem, boncoljanak fel! Egy orvos hallomásai; 2008, második, javított kiadás, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 182 oldal + függelékek, 1850 forint)