Még több cikk
Kedves Olvasónk!
Sokszor halljuk és hangoztatjuk, hogy a tudomány nem vonulhat vissza a kutatás elefántcsonttornyába, szüksége van a társadalommal folytatott állandó és...
A hangok múzeuma
A közelmúltban Bécsben járva egy, az ismeretterjesztés műhelytitkai, a muzeológia „boszorkánykonyhája” szempontjából is különleges múzeumot ismertem me...
OTKA cikkpályázat
Kedves Olvasónk!
Egyetlen nemzet sem fejlődhet saját tudományos kutatások nélkül. A kutatást minden fejlett állam támogatja. Mivel a költségvetés ...
A hangok múzeuma
Megjelent az Élet és tudomány 2008. augusztusi számában
Írta: Gózon Ákos
A közelmúltban Bécsben járva egy, az ismeretterjesztés műhelytitkai, a muzeológia „boszorkánykonyhája” szempontjából is különleges múzeumot ismertem meg.
A Haus der Musik, a hangok bécsi múzeuma ötezer négyzetméteren kínál hallatlanul különleges hallgatnivalókat. Szinte miden megtörténik a sötét szobákban az emberi és a környezeti hangokkal, amit csak a modern technika produkálni képes.
Ha, például, a mikrofon előtt állva elszavalunk egy verset, egy számítógép elkészíti „akusztikus ujjlenyomatunkat”, ami csak ránk jellemző; de ha akarjuk, „hangi karikatúrát” is készít rólunk, ami, természetesen, hang-adottságunk legjellegzetesebb vonásait nagyítja fel.
A látogatók igazi kedvence az interaktív virtuális szimfonikus zenekar vezénylése. Egy lézeres karmesteri pálca segítségével ki-ki elképzeléseinek megfelelően irányíthatja a bécsi szimfonikusokat, akik egy különleges számítógépes programnak köszönhetően hűen követik is az avatott vagy laikus kézmozdulatokat: olyan tempóban, olyan dinamikával játszanak, ahogyan az önként jelentkező dirigens kívánja. Persze, egészen addig, amíg meg nem elégelik, s fel nem áll egy zenész, hogy kikérje magának az ilyen megpróbáltatásokat…
De a bécsi Haus der Musik klasszikus értelemben vett zenei érdekességeket is kínál: nem maradhatnak el a legnagyobb osztrák zeneszerzők emlékszobái sem. Mozart, Beethoven, Haydn, Schubert és a többiek emlékei szinte megelevenednek.
Számomra a legmaradandóbb élményt az az akusztikai ötlet jelentette, amivel az idősödő és hallását fokozatosan elveszítő Beethoven betegségét illusztrálták. Pályája korai szakaszának a műveit még hangosabban hallhatjuk kis hangtölcséreken át, majd a későbbi művek fokozatosan elhalkulnak, s így azokból annyit érzékelhetünk csak, amennyit vélhetően maga a nagy mester tudott felfogni belőlük. Beethovent, persze, segítette a belső hallása, bennünket viszont szíven üt a szembesülés a zeneszerző személyes tragédiájával.
A Zene Házában gyakran rendeznek koncerteket, előadásokat és időszaki tárlatokat is.
Ajánlom mindenki figyelmébe, aki a császárvárosban járva a hallható élményekre és a tudomány eredményeinek újszerű tálalására egyaránt fogékony!