Élet és tudomány

A Skocjan-barlang viaduktja

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júniusi számában

Írta: Fotó: Sarlós Ferenc Szöveg: Lieber Tamás

 A Karszt-hegységben, Trieszttől 20 kilométerre kontinensünk egyik legszebb üregrendszerét, az 1986 óta UNESCO Világörökségként jegyzett, 5,8 kilométer hosszúságban feltárt Skocjani-barlangot (Škocjanske jame) tekinthetjük meg.

Szlovénia egyik legnagyobb folyamának, a Reka–Timavo rendszerének köszönhetjük ezt az 1851-ben felfedezett csodát. Az 1796 méteres Snežnik-hegy környékéről eredő Reka, miután 47 kilométert tesz meg a felszínen, Škocjan község mellett, a 60 emelet mélységű Nagy-dolina aljában búcsúzik el a napvilágtól. A barlangba belépve nevet változtat, innen már Timavoként, mintegy 41 kilométeres távolságon keresztül halad rejtett utakon, a föld alatt, hogy azután Trieszttől északnyugatra, tenger alatti forrásokban jelenjen meg ismét.
A barlangrendszer két, egymástól teljesen eltérő jelleget mutató szakaszból áll. A cseppkövekben gazdag, úgynevezett Csendes- és az aktív, ma is formálódó Morajos-barlangból.
A barlangnak a folyó által érintett szakasza 3,5 kilométer hosszú, 10–60 méter széles és több mint 100 méter magas föld alatti szurdok. A legmagasabb és legmélyebb pont közötti szintkülönbség 205 méter. A barlang legnagyobb terme a 308 méter hosszú és átlagosan 89 méter széles, 106 méter magas Martel-terem. A terem felületének legnagyobb keresztmetszete 12 000 négyzetméter, térfogata 2,2 millió köbméter.
A turisták számára a barlang legemlékezetesebb szakasza kétségkívül az 1933-ban létesített és néhány éve felújított Cerkvenik-híd (lásd fotónkon), amely 45 méteres magasságban mint egy viadukt íveli át a föld alatti szurdokot.