Élet és tudomány

Uráli bagoly

Megjelent az Élet és tudomány 2009. májusi számában

Írta: Kép és szöveg: Dénes Péter

A zempléni erdőket járva, ha nem csak a lábunk elé nézünk, a fák lombkoronájában akár uráli baglyot (Strix uralensist) is láthatunk. Igen könnyű felismerni kerek fejéről, fekete szemeiről, sárga csőréről, tollazatának sötétbarna hosszanti csíkozásáról, ék alakú hosszú farkáról.

Szerencsés esetben felröppenni is láthatjuk, ami meglepő látvány, mert kiterjesztett szárnyai akár a 120 centimétert is meghaladhatják. A tojó valamivel nagyobb a hímnél. Hosszuk 50–60 cm. Általában 2–4 tojást raknak, melyből a fiókák 27–29 nap múlva kelnek ki. Amikor a kikelést követő 60–80. nap táján elhagyják a fészküket, még röpképtelenek.
Az uráli bagoly tudományos nevét Peter Simon Pallas német természettudóstól kapta, aki az Ural-hegységben begyűjtött példány alapján 1771-ben írta le a tudomány számára a fajt.
A hideg és a mérsékelt égövben egyaránt elterjedt. Fészkel Eurázsiában, Skandináviában és a Kárpát-medencében is. Hazánkban elsősorban a Zempléni-hegység bükköseiben él, de egérjárásos években az Északi-középhegység más részén, a Bükkben, a Mátrában, a Medvesben, a Cserhátban és a Börzsönyben is fészkel. A Soproni-hegységben, sőt Békés megyében is voltak már költései. Az állomány nagysága a Zemplénben a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően fokozatosan növekszik. Fészkét nagyobb faodvakban alakítja ki, vagy más madarak elhagyott fészkeit foglalja el, de a mesterséges odúkban is szívesen megtelepszik. Nem költöző faj. Erős csőrével és karmaival a rágcsálókat, madarakat könnyen zsákmányul ejti, de szívesen fogyaszt nagyobb bogarakat is.