Élet és tudomány

A tüskegomba

Megjelent az Élet és tudomány 2008. októberi számában

Írta: Locsmándi Csaba

Az erdőkben található taplófélék többsége az erdészek számára nemkívánatos vendég, mivel az élő fán vagy az elhalt faanyagon megtelepedve, annak lebontásával tetemes károkat okozhatnak erdőállományainkban. Ám akadnak olyan fajaik is, amelyeknek erdőkárosító hatásuk nem számottevő, sőt ritkaságuk miatt kíméletet, védelmet érdemelnek.

Ilyen a tüskegomba (Polyporus umbellatus), amellyel elsősorban tölgyesekben és bükkösökben, júniustól októberig találkozhatunk.

A gomba termőteste közös tőből nő ki, többszörösen elágazik, és az ágacskák viszonylag kicsi, vékony húsú, központi helyzetű kalapokban végződnek. A fiatalon ernyőszerű kalapocskák színe szürkés vagy szürkésbarna, szélük aláhajló. Idősebb korban fakóbbak, sárgásbarnásak lesznek, és szélük hullámossá, közepük kissé benyomottá válik. Egy-egy nagyobb termőtestcsokorban esetenként akár száz kalap is lehet! A fehéres színű, apró pórusú termőréteg nemcsak a kalapocskák alsó részén található, hanem az ágacskákat is beborítja.
A tüskegomba korhasztó gomba, fatuskók, gyökerek anyagát bontja. A termőtestek nem közvetlenül a faanyagban található gombafonalak szövedékéből (a micéliumból), hanem a talajban kifejlődő barnás, feketés színű, kemény tápanyagraktározó képletekből: a szkleróciumokból alakulnak ki. Hátlapunk gombája hazánkban a természetközeli erdők állományainak csökkenése miatt ritka gombafaj. Veszélyeztetettségét tovább fokozta az a tény, hogy ehető, ízletes, és emiatt rendszeresen gyűjtötték. Ám 2005 szeptembere óta jogszabály is védi, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Ha rábukkanunk erre a fajra, kíméljük meg, és hagyjuk termőhelyén!