Élet és tudomány

A havasi cincér

Megjelent az Élet és tudomány 2008. októberi számában

Írta: Locsmándi Csaba

A cincérek családjának talán legszebb és leglátványosabb hazai képviselője a havasi cincér  (Rosalia alpina). Nevével ellentétben nemcsak a havasokban, hanem hazánk középhegységeiben is előfordul.

A kifejlett havasi cincér nagytermetű,16-38 milliméter hosszú rovar, a hímek csápja akár a testhossz kétszeresét is elérheti. A csápízek végét mindkét nem esetében fekete szőrcsomók díszítik. A kifejlett havasi cincér júniustól augusztusig látható, túlnyomórészt bükkösökben. A rovar színeit azonban természetes környezetében – például egy bükkfa szürke kérgén – nem mindig könnyű észrevenni. Az imágók csak néhány hétig élnek, ez idő alatt a megtermékenyített nőstények petéiket elpusztult bükkfák, illetve azok kérgének repedéseibe rakják. A kikelő lárvák berágják magukat a faanyagba, amelyben járatokat készítenek, és a fa anyagával táplálkoznak – majdnem három évig tart a lárvastádium.
Bár a havasi cincérnek akad bőven természetes ellensége is (például a harkályfélék), mégis, állományainak csökkenése elsősorban emberi tevékenység hatására következett be. Erdeinkből a holt faanyag nagy részét eltávolítják, ezzel jelentősen lecsökkentik a havasi cincér életterét, így a cincér nőstényei kénytelek a kitermelt és az erdőben ideiglenesen lerakott faanyagba petézni. Az ott kikelt lárváknak azonban többnyire egy fűrészüzemben vagy egy kályhában teljesedik be a sorsa. A havasi cincér Európa több országában ritka és veszélyeztetett faj, Magyarországon is védettséget élvez, egyben a Duna–Ipoly Nemzeti Park címerállata.
Kép és szöveg:
Locsmándi Csaba