Élet és tudomány

A pikkelyes fagomba

Megjelent az Élet és tudomány 2008. júliusi számában

Írta: Locsmándi Csaba

 Hazánkban a nagygombák közül hozzávetőlegesen 3000 faj található, de ezekből csak néhány százra tehető azoknak a száma, amelyekkel a természetet járva viszonylag nagy valószínűséggel találkozhatunk. A többi faj ritka. A pikkelyes fagomba (Neolentinus lepideus)az utóbbiak közé tartozik és nem ehető.

A gomba közepes termetű, fehéres kalapján és tönkjén gyorsan barnuló, durva pikkelyek figyelhetők meg. Hártyaszerű gallérja többnyire csak fiatalon látható, mivel gyorsan szétszakad, később teljesen el is tűnik. Ilyenkor jól szemügyre vehetők a kalap alsó részén a tönkre lefutó, ritkán álló, széles, erősen fűrészes élű lemezei. A termőtest erősen édeskés illatú, az illatanyagokat sokszor a gombafonalakkal átszőtt aljzaton (faanyagon), már a termőtestek megjelenése előtt is érezhetjük.
A pikkelyes fagomba legtöbbször fenyők elhalt tuskóin, vastagabb ágain és jobbára egyesével terem. Lombos fán elvétve található. Megmunkált faanyagon is megjelenhet, találták már gombaölő vegyszerrel átitatott vasúti talpfákon vagy beépített bányafán is. Utóbbi esetben a gomba nem kap fényt, ezért csak torz, agancsszerű, többszörösen elágazó, kalap nélküli termőtesteket fejleszt. Ezeket a korallszerű, spórákat nem tartalmazó képződményeket régebben sokáig a faj külön formájának tartották. A pikkelyes fagomba a faanyag két legnagyobb mennyiségben jelen lévő összetevője, a lignin és a cellulóz közül csak a cellulózt bontja le. A visszamaradt korhadék rugalmatlan, kockásan törik, repedezik. Barnás, vöröses színét a le nem bontott lignin okozza.
Kép és szöveg:
Locsmándi Csaba