Élet és tudomány

Óceánok lehettek a Vénuszon?

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júliusi számában

Írta: Gajzágó Éva

Az Európai Űrügynökség Venus Express szondája infravörös hullámhosszakon elkészítette a Vénusz déli féltekéjének első teljes térképét. Ennek alapján a kutatók szerint feltételezhető, hogy testvérbolygónk valaha ténylegesen is sokkal hasonlóbb lehetett a Földhöz: felszínének formálásában éppúgy szerepet játszhattak a lemeztektonikai folyamatok, és óceán is lehetett rajta. Az új térkép segíthet annak megértésében is, hogy a Földhöz méretében és számos egyéb tekintetben is ennyire hasonló bolygó miért fejlődött annyira másképpen.

A most elkészült térkép több ezer, 2006 májusa és 2007 decembere között készült felvétel adatait összegzi. A felhőkkel borított Vénusz felszíne a látható fény hullámhosszán nem vizsgálható, ám a Venus Express speciális infravörös kamerái átlátnak a sűrű felhőrétegeken.
Jóllehet nagy felbontású radarfelvételek már korábban is készültek a szomszédos bolygó felszínéről, azon csak a felszíni alakzatok voltak kivehetők, de semmit sem árultak el a sziklák összetételéről: a Venus Express az első olyan Vénusz körül keringő egység, amelynek adataiból részben erre is következtethetünk. A kapott adatok pedig összeférnek azzal a feltételezéssel, hogy a Vénusz mai fennsíkjai vulkáni tevékenység által létrehozott hajdani szárazföldek, amelyeknek partjait valaha óceánok vize mosta körül.
„Ez nem bizonyítható, de az adatokkal összefér – hangsúlyozta Nils Müller, a Münsteri Egyetem planetológiai kutatócsoportjának vezetője. – Biztosan azonban csupán annyit állíthatunk, hogy a fennsíkok szikláinak összetétele eltér a másutt találhatóktól.”
Ez utóbbira a sziklák eltérő hőtani adataiból lehet következtetni. A sziklák ahhoz hasonlóan viselkednek, ahogy például a földi épületek falai, amelyek éjjelente hősugárzással adják le a napközben felvett hőt. A Vénusz szikláinak infravörös hullámhosszakon éjszaka kibocsátott sugárzása hasonlóképpen összefüggésbe hozható a sziklák anyagával. A Venus Express látható és infravörös hőtérképező spektrométere (Visible and Infrared Thermal Imaging Spectrometer: VIRTIS) a déli félteke felszíni képződményeinek éjszaka kibocsátott infravörös sugárzását térképezte fel.
Az 1970-es és 1980-as években a Vénuszra indult orosz leszállóegységek a fennsíkoktól távol értek talajt, és ott csak bazaltszerű sziklákat találtak. Az új térkép azonban azt mutatja, hogy a Phoebe és az Alpha Regio fennsíkjai világosabb színűek, és idősebbnek tűnnek a bolygó többi területénél. A Földön az ehhez hasonló hőkisugárzású sziklák többnyire gránitból vannak és jellegzetesen a szárazföldeken találhatók.
A gránitok akkor képződnek, amikor az ősibb eredetű, az óceáni lemezt alkotó bazaltrétegek a lemeztektonikai mozgások során a szárazföldi lemezek alá buknak, s üledéket és vizet visznek magukkal a mélybe. Az eközben képződő magma vulkáni tevékenységgel a felszín felé tör, ahol végülis gránitként szilárdul meg.
„Amennyiben tehát a Vénusz felszínén ma gránit található, az arra utal, hogy a bolygón valaha nagy mennyiségű víz és lemeztektonikai tevékenység is folyt” – mondta Müller.
Mindazonáltal, mint arra Müller is rámutatott, csupán egyetlen módon győződhetünk meg biztosan arról, hogy valóban gránitról és régi kontinensek maradványairól van szó: ha leszállóegységeket küldünk a helyszínre.
Mint hozzátette, a Vénuszt borító vizek ugyan a Naphoz a Földnél közelebb keringő bolygóról idővel kipárologhattak a világűrbe, ám ettől vulkáni tevékenység még ma is folyhat rajta. Igaz, ennek egyelőre nincs látható jele: a hőmérséklet-változásokra nagyon érzékeny, infravörös hullámhosszakon végzett megfigyelések mindössze 3–20 Celsius-foknyi különbségeket mutatnak ki az egyes területek között, holott ma is folyó lávafolyamok ennél jócskán nagyobb különbséget hoznának létre.
Ennek ellenére Müller nem zárná ki ezt a lehetőséget. „A Vénusz nagy méretű bolygó, amelyet belülről a radioaktív elemek bomlása által termelt energia fűthet, és jelenleg is folyhat rajta vulkáni tevékenység. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a felvételeken kivehetők olyan sötétebb területek, amelyek fiatalabbnak tűnnek, azaz viszonylag újabb vulkáni kitörésekből eredhetnek.”
Forrás: www.esa.int/esaCP/SEMUQCLXOWF_index_0.html