Élet és tudomány

Tanulj tinó, ha már ökör vagy, akkor is!

Megjelent az Élet és tudomány 2008. decemberi számában

Írta: Mécs Anna

Tanulás életen át (TéT) Magyarországon címmel tanulmánykötetet adott ki a napokban az MTA TéT Bizottsága a Tempus Közalapítvány támogatásával. De miért a TéT rövidítés mellett döntöttek?

A november 19-én tartott nyílt könyvbemutatón Benedek András, a könyv szakmai szerkesztője elmondta, hogy 2007 júniusában Vizi E. Szilveszter, az MTA akkori elnökének kezdeményezésére jött létre az élethosszig tartó tanulás támogatására, a felnőttképzés fejlesztésére, helyzetének felmérésére és elemzésére hivatott bizottság. A névválasztásnál fontosnak tartották, hogy a lifelong learning kifejezés magyar megfelelőjét megalkossák, de mindemellett rövidítésével nyomatékosítsák jelentőségét. Így a tanulás életen át kifejezésből megalkották a TéT fogalmát, amely azt is képviseli, hogy jelenünk, jövőnk, akár országunk sorsa is a tét. Az Európai Bizottság erről szóló memoranduma 2000-ben így fogalmazott a kérdésről: „Az egész életen át tartó tanulás immár nem csupán az oktatás és a képzés egyik aspektusa; ennek kell irányító elvvé válnia az ellátás és a részvétel terén a tanulási helyzetek teljes kontinuumában. Európa minden lakójának – kivétel nélkül – biztosítani kell az esélyegyenlőséget, hogy a társadalmi és gazdasági változás által támasztott igényekhez igazodni tudjanak, és Európa jövőjének kialakításában aktívan részt vehessenek.”
Benedek András emellett kifejtette, hogy a bizottság életre hívása igencsak időszerű volt, hiszen a felnőttkori tanulási aktivitásunk igazán hátul van Európában, mivel a 25-64 évesek körében az EU 9,6 %-os átlaga mellett nekünk 3,8 %-ot sikerült elérnünk, amely a harmadik legrosszabb eredmény az Unióban. Ennek hátterében több körülmény is állhat, például az, hogy hazánkban csak az ezredfordulóra sikerült megalkotni a felnőttképzésről szóló törvényt, pedig más európai országokban akár a XX. század első felében is találkozhattunk efféle szabályozással. Az egyértelmű lemaradás is különösen indokolta, hogy a bizottság beszámoljon munkájáról, közvetítse tevékenységét a közvélemény felé, amelynek nem árt többet foglalkoznia a kérdéssel. Benedek András a kötetről elmondta, hogy 3000 példányban nyomták ki, és igyekeznek intenzíven, minél több helyre eljuttatni. Előnyeként emelte ki, hogy kézhez álló, rugalmas, praktikus külsejének köszönhetően kifejezetten jól használható.
Ezt követően Zachár László opponensi véleményét hallhattuk, aki elismerését fejezte ki a kötet szerzőinek. Meglátása szerint a tanulmányok közérthető stílusa, kritikus hozzáállása mindenképpen népszerűvé teheti a könyvet az olvasók kö­rében, a történeti megközelítés pedig szemléletformáló lehet.
Nyíri Kristóf, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója érdekes hozzászólással adott hangot véleményének. Eszerint Ádám György pszichofiziológus előszava briliáns, mivel tudományosan levezeti, hogy az emberi agy felépítése „ordít azért”, hogy egész életen át képezzük. Nyíri ironikusan megjegyezte, hogy az elmúlt idők balesete, hogy csak addig tanulunk, ameddig iskolába járunk, ideje visszatérni az eredeti állapotokhoz. A kötet erősségeként emelte ki, hogy kvantitatív és kvalitatív módon is leírja Magyarország helyzetét, és a tanulmányok egyértelmű üzenete, hogy nem éppen tanuló társadalom a mienk. Cselekvésre buzdító felszólítása – miszerint „A sajtó verje a tamtamot, mert ha ezt elszúrjuk, akkor mindent elszúrunk!” –, reméljük, célba ér.