Nyelv és Élet

 

Feltanít?

Írásban a 13. század második felétől adatoljuk. Az új kiadású értelmező kéziszótár három jelentését sorolja fel. Ezek közül most a mi szempontunkból legfontosabb az első: „Ismereteket, tudást átad”. Ezt a tanítók, tanárok hivatásszerűen végzik, több-kevesebb sikerrel, mivel nem mindenkit sikerül megtanítani a kötelezően előírt tananyagra. A pedagógust tehát sikerélmények és – valljuk meg – nem is ritkán kudarcok kísérik egész pályafutása alatt.

Kabaré

Százéves a magyar kabaré. Az évfordulón érdemes megemlítenünk, hogy mai nyelvünk milyen sokat köszönhet a kabarénak. Nemcsak az elegáns, könnyed, csevegő stílus elterjedését, hanem bizonyos jellegzetes szavainkat is. Ilyen például a maszek, amelyet Kellér Dezső alkotott a magánszektor rövidítésével.

 

Borsó



Jövedelmező konzervgyárat alapíthatnék, ha enyém lenne a borsó, amelyet nyelvvédő buzgalmamban évtizedeken át a falra hánytam. Vagonnyi doboz telnék meg például azokkal a szemekkel, melyekkel a kerül ige lehetőség szerinti elkerülését javasoltam.

A D. O. M. nem dóm!

Az egyik honlap, a Vaconline időben hírt adott arról, hogy szeptember 29-én Vácott is lesz cserkésztalálkozó. Ebben a tájékoztatásban a következő hibás mondatot olvashattuk: „A regisztráció a váci D. O. M. előtt történik…”

Rohan az élet

MŰPA, LUMÚ… már nemcsak a hangverseny- és múzeumlátogatók tudják, hogy ezek a mozaikszavak a Művészetek Palotáját, illetve a Ludwig Múzeumot jelölik. Az efféle rövidítés, összevonás a 20. századi Németországban is divatozott. Gondoljunk a rossz emlékű GESTAPÓra, a Kápóra, a szelídebb MITROPÁra! Sok ilyen szó született a Szovjetunióban is: GULAG, GOSZPLAN és persze kolhoz, szovhoz. Az angolok és amerikaiak is rövidítenek, de inkább a kezdőbetűket ragasztják egymáshoz. Nálunk a maszek és a barimfival foglalkozó BARNEVÁL hagyott emlékezetemben mélyebb nyomot.

 

„Időszerű aktualitás"

 

Hogyan születnek az apróbb-nagyobb nyelvi zöldségek?

Nyilván így is, úgy is, amúgy is. Elég egy lazább pillanat, egy kis szellemi henyeség, és kimondunk vagy leírunk valamit úgy, ahogyan nem kellene. Nem dől össze tőlük a világ, nem ártanak sokat. De azért az egyik töprengésre serkent, a másik megmosolyogtat.

Egy színházi ember nyilatkozott a tévében; ezt is mondta: „Ez pedig a minőség drasztikus emelkedéséhez vezet."

Egy arra illetékes, a rádió mikrofonja előtt: „Azt szeretnénk, hogy drasztikusan csökkenjen a balesetek száma."

Nem sokkal később olvastam egy lap rendőrségi hírei között: „Drasztikusan csökkent a közlekedési balesetek száma." Hogyan került ezekbe a mondatokba a drasztikus? Amelynek értelme: erőszakos, kíméletlen, durva...

Homlokom ráncolása után derülni kezdek, mert ez a mondat üti meg a fülem: „Nagy az anyagiakban is megmutatkozó költekezés..." Utána pedig egy másik: „Az ENSZ-ben vannak kisebb tagállamok, amelyek tagdíjhátralékkal rendelkeznek..." Még hogy - rendelkeznek? Hogyan?

Elgondolkoztat, hogy „A föld jótékony sugárzásai meg vannak kevesedve." Ezt is tévéadásban hallottam. „Életveszély is foroghat kockán" - fenyeget egy másik tájékoztatás. És szerintem az sem kutya, hogy „Van időszerű aktualitása" valaminek.

Egyik könyvében a jeles magyar író ezzel a mondattal lep meg: „Nem tud elhamarkodott ígéretek guzsalyában vergődni." Igazán megkérdezhette volna valakitől, mi az a guzsaly és lehet-e benne vergődni.

De nemcsak guzsaly van, béklyó is! Íme, egy hetilap cikkének részlete: „pont akkor, amikor a lakosság langyos vízben kényszerült élni, a mézesmadzag korlátai közé béklyózva..." Miféle korlátai lehetnek a mézesmadzagnak?

Nem tudok örülni annak, hogy egy hetilap megírta valakiről: „A sors minden tekintetben bőkezűen bánt el vele."

Kolléganője szerint egy férfi táncművész „új idők szeleit próbálta fújni". Ám ez még mindig jobb, mint az, amikor reggeli műsorában egy tévé így emlékezett meg bizonyos embertársainkról: „Fokozott hátrányt fognak élvezni."

Valaki azzal a kérdéssel fordult hozzám a minap, hogy: ha az inkább szó, ugye, középfok, a leginkább meg felsőfok - mi lehet az alapfok?!