Élet és tudomány

Bűz

Megjelent az Élet és tudomány 2008. augusztusi számában

Írta: Sárközi Mátyás

„Vígan bűzlik a kanális, hogyha engem jönni lát!” – írta egy formabontó, polgárpukkasztó ifjú költő a múlt század elején.

  Nos, a minap Budapesten jó konyhájú törzsvendéglőnk teraszán vacsoráztunk épp egy olyan asztalnál, amely a csatornalefolyó fölött állt. Kánikula volt, s még este is meleg. Hamar kiderült, hogy szerencsétlen helyet választottunk magunknak, mert a kanális bűzleni kezdett. Nyáron Pesten olykor büdösek a csatornák.
  Éppen 150 évvel ezelőtt, 1858 forró nyáron elárasztotta Londont a poshadt víz bűze. Újdonság volt még a vízöblítéses vécé, de ezt a kiváló angol találmányt hamarosan minden jobb házba bevezették, ám a szennyvízderítést nem oldották meg. Sok ezer klozet tartalma ömlött egyenesen a Temzébe, amely a nagy melegben egyszerűen beposhadt. A folyópart új ékessége, a Parlament közvetlen közelről volt kitéve a bűznek, hiába aggattak az ablakaiba klóros mészoldatba áztatott lepedőket.
  Akkor már jó ideje vitázott a városvezetőség azon, hogy melyik derítőrendszert kellene bevezetni. A Nagy Bűz (Great Stink) azután gyors cselekvésre bírta a fintorgó honatyákat, tizennyolc nap alatt meghozták a határozatot egy 3 millió font költségvetésű új csatornahálózat megépítéséről (ami végül 20 millió lett, mai pénzben mintegy 300 milliárd forintnak megfelelő, csillagászati összeg). Tizenhat évi munkával több mint 120 kilométernyi csatorna épült London alatt, s kialakították a ma is látható elegáns folyóparti sétányokat. Gőzszivattyúkat állítottak be, hogy ezek emeljék a szennyvizet a derítőkbe.
  Európai uniós segítséggel Budapest is csatornakorszerűsítésre készül, s reméljük, hogy rakpartjait nem fogják emiatt tizenhat éven át le-lezárogatni. Ám a kanálisbűz megszűntét s a Duna vízminőségének javulását örömmel tapasztalnánk.