Élet és tudomány

Malakofaunisztika - diákszemmel - Somogyi erdők csigaleltára

Megjelent az Élet és tudomány 2009. szeptemberi számában

Írta: Bor Petra

Amilyen könnyű a tengerpartokról óriási csigaházakkal hazatérni, olyan fárasztó munka a néhány milliméteres csigaházakat megtalálni az erdei talajban és azonosítani őket. Szerzőnk a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny 2008-2009. évi országos döntőjébe e parányok vizsgálatával jutott be. Választott témáján kívül is jól szerepelt, a 10. osztályosok között ő győzött!

Az elmúlt években egy rovaremésztő növény, az aldrovanda után kutattam a Baláta-tónál, idén pedig lakóhelyem erdeinek csigafaunáját vizsgáltam a versenyre készülve. Az élővilágot figyelve feltettem magamnak a következő kérdést: Miért van egyes erdőtagok talajában olyan sok élő csiga, míg másutt alig akad egy-egy, legföljebb fosszilis példány? Milyen múltja és jövője van ezeknek az élőhelyeknek?
Somogy megye a malakofaunisztikailag kevésbé kutatott területeink közé tartozik. A szakemberek elsősorban a Balaton és a Dráva környékén, illetve a Zselic tájegységében folytattak vizsgálatokat. Az általam „bebarangolt” tájakról 2-2 erdőtagot választottam a Külső-somogyi flórajáráshoz tartozó gyertyános-tölgyes (Helleboro dumetorum-Carpinetum) és az égerliget (Aegopodio-Alnetum) biocönózisból. Erdőnként öt sorozatmintát vettem, 15 x 25 x 25 centiméteres kvadrátokkal. Munkám oroszlánrészét a talaj kimosása, átszitálása, aprólékos válogatása és a csigafajok azonosítása tette ki.

Összesen 29 faj 900 egyedhéját határoztam meg sztereó mikroszkóppal. A csigákat ökológiai fajcsoportokba soroltam, ehhez Lozek munkáját vettem segítségül. Eszerint megkülönböztetünk erdei, mocsári, nyílt térségi, nedvességkedvelő, mezofil és füves réti fajokat. A talajminták válogatása során is kitűnt az erdőtípusok közötti különbség. Például egy égerligetből 607 egyed került elő, míg a jobb vízellátottságú gyertyános-tölgyesből csupán 165 egyedet különítettem el. Az élő egyedek számaránya sokkal nagyobb volt az égerligetek esetében, ráadásul itt temérdek csigatojásra is bukkantam.

A gyertyános-tölgyesek természetes erdők Somogy-megyében, ökológiai adottságaik fölöttébb jók a csigák számára. A desedai és gombási erdőt csupán a Deseda-tó választja el, mégis nagy eltérések adódnak a fauna összetételében, ami egyértelműen az emberi beavatkozásoknak tudható be. A karakterfajok összehasonlításával a következő százalékarányokat kaptam: Míg a desedai erdőben az erdei fajok 84 százalékban fordultak elő, ami kimagasló aránynak számít, addig a gombási erdőben ugyanez 67 százalékot tesz ki. Itt 15 százalékban mocsári és 1 százalékban nedvességkedvelő csigák jelennek meg.
A desedai erdőben 4 százalékban mezofil és 5 százalékban nyílttérségi fajok dominálnak még. Ennek az erdőtagnak a tóval határos nagy részét parkerdővé alakították, a folyamatos ritkítás hatására vízellátottsága csökkent, így a nedvességkedvelő fajok eltűntek és a talált csigák nagy része holt példány volt.
Ezzel szemben a gombási erdő nagy kiterjedésű, meredekebb domboldalakon fekvő területnek számít. Új fajnak bizonyult a térségre nézve egy rablócsiga, a félmeztelen Daudebardia rufa. A gyertyános-tölgyesekben ennek a fajnak 22 csigaházára bukkantam rá. E rejtett életmódot élő puhatestű ragadozó, háza csenevész, testét megnyújtva tökéletesen férkőzik be a földalatti gilisztajáratokba zsákmányáért. Fosszilis előfordulásáról a közeli somogytúri fúrás löszanyagából tudunk.
A jellegzetesen somogyi égerligetekben szinte minden faj megtalálja életfeltételeit. A vízrendezések tetemes vízszintváltozásokat nem okoztak, mivel fekvésük mélyebb a környezetükénél. A toponári erdőnkön keresztülfolyik a Desedába vezető patak, így a jó hidrológiai viszonyok is biztosítják a legnagyobb fajgazdagságot.

Míg a gyertyánosokban az erdei fajok domináltak, itt 17 százalékban a mocsári csigák és 9 százalékban a nedvességkedvelő fajok vannak még jelen. Közülük jellegzetes a Succinea putris, a Carychium minimum és a vörös listás Vallonia enniensis. Ez utóbbinak 35 egyedére bukkantam! Hazánkban izolált, reliktum jellegű állományai vannak.

Nemcsak a különböző, hanem a hasonló biocönózisok faunája között is nagy különbségek mutatkoznak. Olyan égererdőt is megvizsgáltam, amely közvetlen határol egy falut. A bodrogi égerest a vízutánpótlástól elvágták azzal, hogy folyamatos fakitermelést végeznek benne. Ráadásul szemétlerakó helynek használják a környékbeliek, s így nagyon jól szemlélteti a leépülés folyamatát. Ugyanannyi mintában mindössze 8 tágtűrésű faj 15 egyede volt jelen.
Jól tudjuk, hogy egy erdei társulás csigafaunájának gazdagsága az adott erdő állapotának függvénye. A gyakoribb fajok állományainak fogyatkozása olyan környezeti változásokat jelez, amelyek egyértelműen az emberi beavatkozások eredményei. Ebből következtethetünk egy erdő jövőjére.

A puhatestű állatok egyben fontos indikátorfajaink. Állományuk felmérésével előrevetíthető, hogy vajon unokáink is sétálhatnak-e majd természetes erdeinkben. Diák kutatómunkám során a sokoldalú szakmai segítségnyújtásért köszönettel tartozom Somogy megye kiemelkedő malakológusának, Héra Zoltánnak.