Élet és tudomány

Bosznia-Hercegovina: milleniumi kiállítás - Etnikai támogatás

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júliusi számában

Írta: Kovács Péter

1896 májusában nyílt meg a Bosznia-Hercegovinai Kiállítási Osztály az ezredéves kiállítás részeként. Míg az Ős-Budavára nevű milleniumi mulatónegyed  elsősorban a török hódoltság korszakát idézte, addig a bosznia-hercegovinai kiállítás a két évtizeddel azelőtt megszállt, keleti vonásokat mutató tartományok életét, kultúráját mutatja be.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban a mozlim lakosság elkeseredett ellenállása miatt két hónapig tartó nehéz harcok során tudta csak megszállni (okkupálni) Bosznia-Hercegovinát. A terület addig a Török Birodalomhoz tartozott, de az 1877-1878-as orosz-török háborút követő berlini nagyhatalmi kongresszus döntése értelmében a Monarchia jogot kapott Bosznia-Hercegovina okkupációjára 30 évre.

A pánszlávizmus ellen

1882 nyarán a véderőtörvény (általános hadkötelezettség bevezetése) miatt újabb mozlim felkelés bontakozott ki a térségben. Ennek leverését követően világosan megfogalmazódott a muzulmánok megnyerésének fontossága a Monarchia részéről. Kállay Béni, 1878-tól az okkupált Bosznia-Hercegovina kormányzója véleménye az volt, hogy a muzulmánok társadalmi dominanciáját fenn kell tartani, mivel a tartományon belül „esetleg felmerülő pánszlávisztikus törekvéseknek” ők lehetnek a legerősebb ellenzői. Ezért szemelte ki a közös pénzügyminiszter a boszniai belső egyensúly megteremtésének főszerepére egyrészt a kizárólagos szerb és horvát nemzeti gondolatot vallási okokból elutasító muzulmánságot, főként a muzulmán arisztokráciát, másrészt a tartományi államszervezetet működtető értelmiségi bürokráciát. A Kállay Béni által célul kitűzött bosnyák nemzetteremtés nem valamiféle mesterséges konstrukció volt, hanem lényegében felkarolta az 1880-as évek második felétől kibontakozó boszniai mozlim nemzeti önazonosulási folyamatot. A török hódítás eredményeként a XVI–XVIII. században Boszniában erős tartományi tudattal és patriotizmussal rendelkező szláv nyelvű mozlim társadalmi csoport jött létre, amelynek keleti kulturális értékeken nyugvó életmódja, szokásrendje és irodalma fejlődött ki. A XVIII. századi folyamatos szerb bevándorlás eredményeként azonban a század végén már a pravoszlávok alkották a legnépesebb boszniai vallási közösséget, és fontos gazdasági pozíciókat szereztek.
Bosznia-Hercegovina területe az okkupáció idején 1878-ban 51 000 km2, lakosainak száma 1,5 millió volt, fővárosának, Szarajevónak lélekszáma 37 ezer fő. A legnagyobb etnikum (673 ezres) a görögkeleti szerbség volt, a lakosság mintegy harmadát (548 ezer főt) a mozlim bosnyákok tették ki, ötödét (334 ezer főt) pedig a római katolikus horvátok. A korabeli adatok szerint 8 ezer fős zsidó népesség élt Boszniában. 1878-at követően az Osztrák-Magyar Monarchiából vegyes nemzetiségű katonaság, adminisztráció és vállalkozó, kereskedő réteg érkezett az okkupált területre. Az 1890-es években az utazó vasúton nagyjából 20 óra alatt juthatott el Budapestről Szarajevóba. Az országban a Monarchia idején a közbiztonság jelentős mértékben javult. A bosnyákok segítőkészek és barátságosak voltak az arra utazókkal. A hivatalokban a délszláv mellett német, magyar vagy francia nyelven is lehetett intézkedni. A turistaforgalom emelésére nagy súlyt fektettek. Kállay Béni a tudományos és kulturális intézményhálózat kiépítésével, a hatékony közigazgatás és infrastruktúra meg­teremtésével, valamint az életkörülmények javításával igyekezett tudatosítani Bosznia–Hercegovina önállóságát, délszláv környezetétől eltérő, sajátos jellegét, egyúttal támogatni a bosnyák történeti-politikai identitás fokozatos kialakulását.

Bosznia-Hercegovina kiállítási csarnokai

Az ezredévi központi rendezvények Budapesten zajlottak, a millenniumi kiállításnak a Városliget adott otthont. Ennek keretében jött létre Bosznia és Hercegovina kiállítása is. A bosnyák-hercegovinai osztály autonóm szervezetet kapott az ezredéves országos kiállításon. Az ügyeket Kállay Béni közös pénzügyminiszter vezetése alatt a bosznia-hercegovinai országos kormány és az országos kormányzat kiállítási irodája intézte. A bosznia-hercegovinai kiállítás 7700 m2 területet tett ki, rajta öt épülettel: iparcsarnokkal, erdészeti csarnokkal, lakóházzal, kávéházzal és egy nyitott vasúti csarnokkal.

A kiállítási épületek hű képet nyújtottak a kiállítás látogatóinak a bosnyák-keleti építkezésről és képzőművészetről. Matlekovits Sándor Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor című többkötetes művében így mutatja be a bosnyák kiállítást: „rendszeres, az egységes gondolatot mutató, egy világosan fölismert cél felé törő gyűjtemény, amely összhangjával, tárgyilagosságával, változatos gazdagságával méltán kiérdemelte az általános érdeklődést”. Az épületekre jellemző volt a keleti színgazdagság, az ipari különlegességekre az eredetiség, gazdasági-kulturális téren pedig a korábbi évtizedekhez képest az előrehaladás.
A nagy kiugrású párkánnyal, lapos tetőkkel és sűrű farácsos ablakokkal ellátott, keleti stílusban épített bosnyák csarnokok homlokzatát sárga-vörös lobogók díszítették. Különös jellegzetesség volt az iparcsarnok körúti homlokzatán alkalmazott „ducsán-sorozat”. Ez a bosnyák csarsija (bazár) ducsánjainak (boltjainak) mindennapjait mutatta be. A bosnyák kiállítás épületei stílusos keretül szolgáltak Bosznia és Hercegovina bemutatásához.
Az iparcsarnokban közoktatásügyi, építészeti, mezőgazdasági, bányászati, gyáripari és kézműipari, valamint nyomdászati és képkiállítást tekinthettek meg a látogatók. Kiemelkedő produktumok voltak a bosnyák ötvös- és fegyverkovácsmunkák, a berakott, vert, vésett ékszerek, keleti formájú és díszítésű edények, bútorok és szőnyegek. Több boltot helyeztek el a csarnok oldalhajói előtt, ahol meg lehetett figyelni a bosnyák mestereket munka közben. A boltokban iparművészeti tárgyakat, a bosnyák lakóház földszinti szobáiban pedig szőnyegeket, szöveteket állítottak elő helyben. Az iparcsarnok favázból épült, a külső homlokzatát vakolták, belül gyalult és pácolt fadeszkákkal borították a falakat. A lapos tetőket aszfaltlemezzel fedték, de ez rejtve maradt a látogatók szeme elől a kiugró párkányok miatt.

A teraszos, verandás, erkélyes bosnyák lakóház alsó szintjén 3, emeletén 5 szoba volt, ezek egy jómódú bosnyák bég lakhelyét mintázták. Az emeleten elhelyezkedő helyiségekben: a női szobában (a haremlikban), a férfiszobában (a szelamlikban), a fogadószobában (a divanhanában) és a parasztszobákban elhelyeztek 43 életnagyságú viaszfigurát, amelyeket tradicionális bosnyák ruhákba öltöztettek. A szobákat bebútorozták és berendezték faliszekrénnyel, kisasztalokkal, farácsos szekrényekkel, díszes paravánokkal, keleti szőnyegekkel, függönyökkel, kisebb-nagyobb ládikákkal, nargilékkel (vízipipa), kézműipari termékekkel és falon elhelyezett fegyverekkel. Ily módon sokrétű etnográfiai ismeretet szerezhetett az odalátogató. A cserépzsindelyes lakóház kis ablakait apró farácsozattal látták el, mely keleties jelleget idézett.

Török kávé

A lakóház mögötti közlekedési csarnok látványosságai a bosznia-hercegovinai államvasutakon használt keskeny nyomtávú gőzösök, személy- és teherszállító kocsik voltak. A vasúti járművek kiállítási csarnoka 70 méter hosszú és 10 méter széles favázas nyitott kocsiszín volt, melynek farészleteit keleti mintákkal ékesítették, és vörösfenyő színűre mázolták.
A gyalult faszerkezetből álló erdészeti pavilonban vadászati és halászati kiállítást rendeztek be. Tetőzete az iparcsarnokéhoz vagy az államvasutak csarnokához hasonlóan aszfalt péplemez volt. A párkányokat tagozott díszdeszkázat borította.
A kávéházban autentikus török kávét szervíroztak, cimbalomzene kíséretében. Az épületet nyitott verandával és emeleti terasszal látták el. Szerkezete megegyezett a többi pavilonéval. A kávéházbelső keleti hangulatát a kávéőrlők, mozsarak, csibukok és nargilék fokozták.
A kiállítás szervezői Bosznia és Hercegovina, a bosnyák élet és mindennapok sokrétű, gazdag ábrázolására törekedtek, és ennek érdekében tudományos igényű és specifikus témákat is bemutattak. Látható volt az ország hidrográfiai térképe és a boszniai folyók vízállási grafikonjai, vagy a vasúti hálózat fejlődésének táblázata. Ezzel is igyekeztek kihangsúlyozni a Monarchiának a két balkáni tartományra gyakorolt serkentő gazdasági, ipari, kulturális és szellemi hatását.
A bosznia-hercegovinai csarnokok népszerűek voltak a látogatók körében. 1896. május 6-án az uralkodó, Ferenc József is meglátogatta a bosznia-hercegovinai kiállítást. Kállay Béni kalauzolta őt végig a területen. Egy másik alkalommal, október 8-án pedig Darányi Ignác földművelésügyi miniszter társaságában Hörmann Konstantin kiállítási biztos és Szokolay Kornél kiállítási titkár vezette körbe a pavilonokban Ferenc Józsefet. A királyt lenyűgözték a látottak, méltatta a kiállítást.

A külföldi hírlapírók, tudósítók is kiemelték a bosnyák kiállítási osztály érdekes attrakcióit. A műipar termékeit (dísztárgyakat, hímzéseket, szőnyegeket) megvásárolhatták a látogatók.
1896. július 12-én több ezren várták az állomáson a Boszniából érkezett vendégeket. Schmidt József kiállítási igazgató másnap a kiállítás helyszínén fogadta a bosnyák küldöttséget, amely megtekintette a történelmi csoport csarnokait és természetesen a bosznia-hercegovinai kiállítást is. A diákokat és tanáraikat ebédre vendégül látta a kiállítás igazgatósága. Problémát jelentett viszont a szervezőknek, hogy mind a mozlim, mind a zsidó vallás étkezési előírásainak eleget tegyenek, ugyanis a nagyszámú muzulmán látogató mellett kis létszámú zsidó diák is érkezett a bosnyák küldöttséggel. A görögkeleti és a római katolikus diákok és tanárok étkeztetése nem okozott különösebb gondot, az iszlám hitűeket (akik nem fogyaszthattak sertéshúst és alkoholt) átvezették az ős-budavári mecset mellett működő török népkonyhára. A 12 zsidó vallású boszniait (akik szintén nem ehettek sertéshúst) Ballai Lajos miniszteri titkár meghívta egy zsidó vendéglőbe kóser étkezésre.
A bosnyák kiállítás elnöke, Hörmann Konstantin még a kiállítás ideje alatt kiadott egy katalógust magyar, német és bosnyák nyelven. A Bosnyákország és Hercegovina az Ezredéves Országos Kiállításon című kiadvány statisztikai adatokkal alátámasztott hiteles képet adott a két tartományban 1878 óta elért jelentős eredményekről, amelyek az osztrák-magyar mandátum óta valósultak meg. A millenniumi kiállításról írja Hörmann: „Magyarországnak itt nyílik alkalma megmutatni, hogy Kelet-Európa kultúrájának fejlesztésében nagy szerepet képes vinni és hogy a keleti népek közt a hegemóniára van hivatva.”
A boszniai kiállítás különbözött a kiállítás többi részétől, mert a két tartomány akkor még csak 18 éve tartozott a Monarchiához. Ugyanakkor Bosznia és Hercegovina kulturális és gazdasági életének Ausztria és Magyarország egyaránt formálója volt, a terület pacifikálásában sem vállalt kisebb részt Magyarország, mint az osztrák tartományok.