Élet és tudomány

Mészkőszirtek tűfokán - Árva vára

Megjelent az Élet és tudomány 2009. júniusi számában

Írta: Módos Ilona

Az Árva folyó völgye a középkor óta az egyik legfontosabb közlekedési tengely volt hazán és Lengyelország közütt. A völgyet is magába foglaló Északnyugati-Kárpátok mészkőhegységei nem egységes vonulatokból, tömbökből állnak, hanem mintegy négyezer festői szirt emelkedik a homokkő övezet szegélyén. Egy ilyen mészkőszirten áll Árva vára, Közép-Európa egyik legmerészebben épült erődítménye a mai Szlovákiában.

Árva megye Közép-Európa egyik legjellegzetesebb történelmi régiója. A történelmi Magyarország legészakibb, egyik leghegyesebb, legzordabb és legszegényebb megyéje volt, ám rajta keresztül meghatározó kereskedelem zajlott Lengyelország felé.
Ma is fontos közlekedési útvonal az Árva folyó völgye észak felé. Itt, Alsó-Kubintól 8 kilométerre, az Árvai-Magura (Oravska Magura) lábánál, Árvaváralja (Oravsky Podzámok) település  fölött, 112 méterrel a folyó szintje fölé emelkedő mészkőszirten áll Szlovákia és Közép-Európa egyik legszebb fekvésű, legmerészebben épült vára. Jelenleg az ország északi részének legnagyobb turisztikai látványossága. A számok tanúsága szerint a sok egyéb programnak (például a színpadi előadásokkal és kísértetek megjelenítésével tarkított éjszakai várlátogatás, gyerektúrák, gombatúrák) is köszönhetően 2008-ban 17 ezer fővel nőtt a vár látogatottsága. Harminc országból 203 ezren keresték fel az elmúlt évben!
Gazdáit illetően igencsak reprezentatív tulajdonosai voltak Árva várának. Az első évszázadokban huzamosabb ideig „koronás” birtok volt: az 1200-as évek utolsó harmadától a XVI. század közepéig például Károly Róbert, I. (Nagy) Lajos és Mátyás király volt a tulajdonos. Utóbbi előtt viszont Komorowsky Péter lengyel rablólovag, Mátyás után pedig fia, Corvin János is birtokolta a várat, amely 1370-től egyben a vármegye központja volt.
Az alsó-, középső- és felsővárból álló, teraszszerűen egymás fölé nyúló várudvarokat közrefogó, többszintes épületegyüttes alapításáról nincs fellelhető forrás. Első említése –„Castrum Árva” – 1267-ből való, amikor IV. Béla első birtokosaitól, a Balassáktól kiváltotta a várat és az királyi birtok lett.
A felső vár a legrégibb, de épületeinek egy részét már Thurzó Ferenc építtette 1556-tól. Itt van az a ciszterna is, amelybe az épületek tetejéről lecsorgó vizet gyűjtötték. Ez a „forrás” volt ostrom esetén a vár vízellátásának végső tartaléka. A hagyományok szerint a várat fentről lefelé építették, a tulajdonosok az egyes szinteket rendre tovább gazdagították, illetve tették még inkább biztonságossá, bővítették erődítménnyé.
A középső várban található az istálló, az ágyúbástyák és a vár 91 méter mély kútja. Az itt lévő lakótorony és a felső vár sziklafala között Jan z Dubova, azaz Debowieci János sziléziai lengyel úr, akkori főispán, ötemeletes palotát építtetett az 1534-től 1543-ig terjedő időszakban. Ez köti össze – a később a Thurzók által kiépített kőlépcsők segítségével – a két várat.

A török veszedelem indokolta az erődítményrendszer továbbépítését az alsó várban is: az új kapuval, felvonóhíddal és árokrendszerrel bővült ekkortájt. Az alsó várban vannak azok az épületek, amelyek egykor a váruraknak, később uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őrizték az uradalmi levéltárat, itt épült a két várkapu közötti alagút a felette lévő terasszal, majd Thurzó György nádor idejében – 1606-tól – a várkápolna. A nádor a kápolna alatti sírboltban nyugszik feleségével és korán elhunyt Imre fiával együtt. Az 1556-os esztendőtől a második világháborút követő államosításig a bányatulajdonos Thurzó család tulajdonában volt a vár, a hozzátartozó 6 mezőváros, 75 falu és 74 ezer holdnyi erdőgazdaság.
Imre 1621-ben történt halála után kihal a Thurzók férfi ága, 1626-ban a 7 leányörökös közbirtokosságot alapított, azt mindig egy választott igazgató, gondnok vezette. A közbirtokosok sorában szinte az összes főúri család megtalálható: Thökölyek, Eszterházyak, Zichyek, Erdődyek, Pálffyak.
A XVII. és XVIII. századi csatározások, háborús károk és a lakosság elmenekülése miatt a birtok jövedelme csökkent, a vár közben elvesztette védelmi jellegét is. 1800-ban hatalmas tűzvész pusztított, az alsó vár kivételével a vár minden fából épült része elpusztult. 1868-ban az akkori gondnok, Zichy Ödön a műemlék értékeinek kihasználására múzeumot alapított. Az Árva Megyei Múzeum, amely az alsó várban, a Thurzó-palotában nyitotta meg kapuit, Szlovákia első múzeumai közé sorolható.
A XIX. és XX. század fordulóján Pálffy József – aki a közeli bajmóci (bojnicei) várkastélynak is ura volt – vette kezébe a vár sorsát, és felújíttatta, restauráltatta az épületegyüttest. Ekkor a vár alapját képező, statikai gondokat is adó, erodálódó sziklatömeg miatt a vár falait – erős vaskapcsokkal – meg kellett erősíteni. A vár utolsó statikai megerősítése a második világháború után már a csehszlovák államra hárult.
Ma olyannak látjuk a várat, amilyen a XVII. század elején volt. Az Oravské Múzeum anyagát a vár termeiben helyezték el. A felső várban régészeti kiállítás, a középső várban természettudományi és néprajzi kiállítás található. A történelmi kiállítást a vár középkori és reneszánsz épületeinek komplexuma és eredeti berendezése adja.