Élet és tudomány

Tavaszi virágritkaság a Keleti-Mecsekből - Diószegiék bazsálrózsája

Megjelent az Élet és tudomány 2009. májusi számában

Írta: Gálosi Márta Schmidt Antal

A bazsarózsafélék mindannyian az északi mérsékelt övben élnek. A bánáti bazsarózsa hazánk területén csak a Zengő oldalában található meg. Gyér balkáni (Deliblát, Fruska-Gora) előfordulásai mellett a mecseki a legészakibb és egyben teljesen elszigetelt élőhelye. Hazánkban mára annyira megritkult, hogy aki tövét kiássa vagy virágát leszedi, egy évig terjedő elzárással büntethető!

A nemzetközi hírű hidrobiológus és algakutató, dr. Uherkovich Gábor (1912-2002) figyelemfelkeltő, hangulatos írása a bánáti vagy bánsági bazsarózsáról (Paeonia officinalis subsp. banatica) 1950. május végén jelent meg az Élet és Tudományban. (Azóta csak elvétve esett szó róla lapunkban, legutóbb éppen a radarállomás telepítése kiváltotta tiltakozáskor – a szerk.)
Uherkovich professzor úr még mint szabadon szedhető és árulható virágot emlegeti a vad bazsarózsát, amelyet  mecseki bazsarózsának is neveznek. Érdemes és tanulságos szavait szó szerint is idézni: „A pécsi virágpiacon április végén, május elején egy csodálatos szépségű vadvirág jelenik meg, a vad bazsarózsa vagy pünkösdi rózsa. A vörös, hatalmas, kisarasznyi átmérőjű virágoknak nem kell szerénykedniök a legpompásabb kerti virágok mellett sem. A virágkedvelő és virágismerő ember csodálkozva szemléli ezt a szép virágot, csodálkozva, mert hiszen országunk más részein nem találkozhatunk ezzel a szinte egyedülálló szépségű vadvirággal. Ha megkérdezzük a bazsarózsacsokor mellett üldögélő nénikét, hogy honnét is hozták, hol is szedték ezt a virágot, azt a választ kapjuk, hogy a Mecsek keleti részében, a Zengő oldalában. Azt is megtudjuk hamarosan, hogy ezen a tájon sem található meg akárhol, hanem jobbadán csak Hosszúhetény község közelében.”

Az elmúlt hat évtized alatt azonban nagyot változott a világ, természeti értékeink vészesen fogynak. Már gyógyászati célra sem gyűjthető a bánáti bazsarózsa, védelme kiemelt fontosságú lett. Tövének kiásásáért vagy virágának leszedéséért az új Bűntető Törvénykönyv alapján 1 évig terjedő elzárással sújtható az elkövető.
Vajon eredményes volt-e az elmúlt időszakban a vad bazsarózsa védelme? A válasz szerencsére megnyugtatóan hangzik, mert pécsi gimnazisták, a ciszterci rendi Nagy Lajos Gimnázium tanulói biológia tanárnőjükkel – e cikk társszerzőjével – az elmúlt évtizedben minden esztendőben megfigyelték a virágzást, és megállapították, hogy a populáció nagysága lényegében ugyanaz maradt.
A Keleti-Mecsek déli lábánál terül el a Nagymező-Aranyhegy természetvédelmi terület. Hosszúhetényből bakhátas úton, felhagyott szőlőterületeken keresztül juthatunk el a virágos kőrisek és molyhos tölgyek által szegélyezett, száraz, cserjékben gazdag területre. Ám éppen a nehézkes megközelítés adja a biztonságot ennek a különleges reliktumfajnak, a bánáti bazsarózsának. Másutt a Mecsekben csak kis foltokban figyelhető meg, ezen a területen azonban egykor legeltetés folyt, és sok növénynek, így a bánáti bazsarózsának, a tavaszi héricsnek és más védett növénynek a bolygatás hatására – vagy éppen a hatás megszűnése miatt – nyílt lehetőség a fokozottabb elszaporodásra.

Napjainkban a területen gyakori a cserjeirtás, kaszálás, amelyet a Duna-Dráva Nemzeti Park végeztet. Ezzel beavatkozik a természetes szukcessziós folyamatba. Meglepő jelenség, hogy a környező monokultúrákban is megjelent már néhány tő! Az ide látogató, botanikai érdeklődést mutató turisták csodálatos színharmóniával találkozhatnak a bánáti bazsarózsa csúcsvirágzásának idején – legtöbbször május elseje környékén –, mert ekkor még láthatók a fényes, sárga szirmú tavaszi héricsek, közöttük epergyöngyike kéklik és szirmait kezdi bontani az enciánkék színű erdei gyöngyköles is. Megfigyelhetjük itt a bodzaszagú ujjaskosbor sárga virágú és a ritka hússzínű változatát vagy a majomkosbort, amely hazánkban leginkább a Mecsekben és a Villányi-hegységben tenyészik. A területet vaddisznótúrások jellemzik, ezeken megjelenik a parlagfű is. A vaddisznók megnövekedett állománya és az utóbbi években tapasztalható felmelegedés a parlagfű elterjedésének különösen kedvez. Félő, hogy a zavarást mutató részeken más tájidegen, invazív fajok is megjelennek, és ezek kiszorítják a természetes társulásokat alkotó színpompás növényeket.
Nagyon érdekes megfigyelést jegyez le a nemrég elhunyt botanikus, dr. Seregélyes Tibor a Pannon enciklopédia könyvsorozat Magyarország növényvilága című kötetében a bánsági bazsarózsa elszaporodásának és egyes erdőgazdálkodási technikáknak a viszonyáról: „Vannak olyan kitüntetett védett növények (például bánáti bazsarózsa,…), amelyeknek a tarvágások „dinamikája” érdekes módon kedvez. Ezek a fajok a zárt erdő alatt steril állapotban lappanganak, majd a tarvágás után fényhez jutva virágoznak, és nagyon gyorsan elszaporodnak. A Mecsekben csodálatos, a bánáti bazsarózsától messziről piros hegyoldalakat láthatunk néha. Az újulat feljövetelével, záródásával aztán ezek visszaszorulnak és újra lappangó állapotba kerülnek, de közben más erdőtagot vágnak le. Természetes erdőben ezek a növények az elhalt, kidőlt öreg fák helyén nyílt tisztáson jutottak a virágzáshoz elegendő fényhez.”
A bazsarózsafélék családjának (Paeoniaceae) egyetlen nemzetségébe mintegy 33 bazsarózsafaj tartozik. Lágyszárú vagy félcserjés növények, virágaik magánosan állnak. Levelei fölöttébb változatosak, a lomblevelektől a felleveleken át a csészelevelekig folyamatos az átmenet. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály 1807-es Magyar Fűvészkönyve első helyen még bazsálrózsaként említi e növényszépséget, de már szerepel benne a bazsarózsa elnevezés is.

A bazsarózsa tudományos (latin) nemzetségnevét (Paeonia) a gyógyítás istenétől, Paeontól kapta. Sokáig gyógyászati célra is gyűjtötték, mert gyökerei és zsíros-olajos magvai egy mérgező alkaloidát, paeonint tartalmaznak, amelyet például epilepszia ellen görcsoldóként, illetve hánytatónak használtak.
A kertjeinkben leggyakoribb a bazsarózsa vagy pünkösdi rózsa nemesített, meggypiros színű alakja, amely valószínűleg a Balkánról származik. Az idők folyamán megjelentek egyéb bazsarózsafajok is, amelyeket Ázsia különböző részein fedeztek fel, és amelyeket szakavatott kertészek aztán nemesítettek.
Ez idáig a Mecsekben található bánáti bazsarózsa állománya számított a legészakibb elterjedésű populációnak. Egy minap megjelent hír az erdélyi Béli-hegységben virágzó néhány száz tő bazsarózsáról számol be. Hogy a 80-90 éves fák között, a belényesi erdészet bükkel vegyes csertölgyesében élő állomány a bánáti bazsarózsa alfajba tartozik-e, még nem teljesen bizonyított…