Élet és tudomány

Védett gázlómadarunk - A fehér gólya

Megjelent az Élet és tudomány 2009. májusi számában

Írta: Maxim Orsolya, Vakon Mária

A fehér gólya 100 éve még Európa minden megfelelő adottságú területén költött. Már azonban kipusztult a Brit-szigetekről és a kihalás szélére került a Skandináv-félszigeten, valamint a fejlett infrastruktúrájú nyugat-európai államokban. Az európai állomány zöme jelenleg csipán a Pireneusi-félszigeten, valamint Közép- és Kelet-Európában él, számát 180-220 ezer párra becsülik. Európán kívül csak Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és Észak-Mezopotámiában fészkel.

A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (BirdLife International) felméréseiből kitűnik, hogy a nyugat-európai állomány a védelmi tevékenység hatására az elmúlt években kismértékben növekedett, és Európa keleti részében is emelkedett a fészkelők száma. A Természet Világa Természet-Tudomány Diákpályázatán az Élet és Tudomány különdíját nyert írás szerzői, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai annak néztek utána, mennyire szorulnak védelemre a környékünkön élő gólyák.

A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj. Testhossza 100–115 cm, szárnyfesztávolsága 155–165 cm, testtömege 2200–4400 gramm, de a hímek testsúlya elérheti a 3300–3600 grammot is. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketék, lába 15–20 cm, és erős, hegyes csôre piros.

A legtöbb gólyapár elszórtan, egyesével fészkel, de helyenként laza telepek is kialakulhatnak. A fészekalj 2–5 tojásból áll, április második felére lesz teljes. A tojó 2–3 naponként rak le egy-egy tojást. A kotlást a második tojás lerakása után kezdi meg, ennek időtartama 29–30 (maximum 34) nap. A szülők nappal váltják egymást, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon. A kikelt fiókák négyhetesen állnak fel és a 8–9. héten repülnek ki. A gyenge, beteg fiókákat az öreg madarak kidobják a fészekből. A kirepülő fészekalj nagyságát a mindenkori táplálék- és időjárási viszonyok, illetve a költőpár kora és a tojásrakás kezdete határozza meg. Fészkenként átlagosan 2,2–2,3 fióka repül ki. Ivarérettségüket 3–5 év alatt érik el, legtöbbjük azonban már az első évben elpusztul. A legidősebb példányok 30 évig is élhetnek.
A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Leginkább nedves réteken, tarlókon, kaszálókon, friss szántásokon, útszéleken és árokpartokon keresgél. Étrendje szöcskékből, sáskákból, pajorokból, hernyókból, bogarakból, apró rágcsálókból, békákból, ebihalakból, gyíkokból, halakból áll, sok gilisztát is elfogyaszt. Táplálékszerző útjain leginkább pockokat, egereket, békákat, rovarokat fog, de a gyíkot, törékeny kuszmát, siklót, sőt a mérges kígyót is megöli. A földön fészkelők tojásait kivétel nélkül megtizedeli, a fiókáknak sem kegyelmez. Ha a vakond közvetlen közelében túr, megeszi. Ha lehetősége adódik, a néhány napos nyúlfiakat is elfogyasztja.  
A gyűrűzési eljárásoknak köszönhetően a fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete jól ismert. Augusztus elején megkezdődik a gyülekezés, 20-a körül útnak indulnak a csapatokba verődött fiatal egyedek, az öregek csak szeptember elején követik őket. A gólyák vitorlázó repülők, a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva, rendezetlen, elszórt csapatokban haladnak dél felé. Az európai állomány két „kapun” keresztül hagyja el földrészünket. A németországi
Weser-folyótól nyugatra fészkelők a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat-Afrika partjainál haladnak tovább, és Közép-Afrikában telelnek. A kelet-európai gólyák, s így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel.
Január végén, február elején kezdenek visszaindulni fészkelő helyükre, és általában április elején fejeződik be visszaérkezésük. Az elsőéves gólyák egy része a nyarat is a Közel-Keleten tölti.
A gólyákat több veszély is fenyegeti, számuk ezért lényegesen megcsappant. Legfőbb probléma a táplálkozóterületek megszűnése. Ezt okozhatja a nedves, mocsaras rétek eltűnése vagy a füves területek mesterséges erdősítése, spontán beerdősülése is, mindkettő lényegesen csökkenti a fehér gólya táplálékalapját.
A fehér gólyák pusztulását leggyakrabban áramütés okozza. A villanyoszlopokra települő párok a legveszélyeztetettebbek, gyakran egész fészekaljak pusztulnak el így. A táplálkozó területek közelében húzódó középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopaira szálló, vagy itt fészkelő gólyákat szintén gyakran éri áramütés. Ez a probléma megoldható lenne a vezetékek megfelelő szigetelésével, mely azonban komoly anyagi befektetést igényelne.
A gólya fészkei sokszor nincsenek biztonságban. Habár a jogszabály tiltja a gólyafészkek rongálását, eltávolítását, teljes mértékben megszüntetni nem tudja. Az emberek leginkább a hagyományos fészkelőhelyeket (kémény, háztető, torony) bántják, de néha az áramszolgáltatók is ledobják a főleg kapcsolószekrényes villanyoszlopra épült fészkeket. A fákra épített fészkek legtöbbször természetes úton (kiszáradás, kidűlés, viharkárok) semmisülnek meg, esetleg a fa kiszáradása, kivágása miatt.
A veszélyek sorából nem maradhat ki a mérgezés sem, hiszen gyakran használnak a gólya táplálkozóterületein növényvédő szereket, ezért kis számban előfordul mérgezés miatti elhullás is. Az afrikai telelőterületeken napjainkban is használnak olyan szereket, amelyek a világ sok országában már betiltottak, ilyen például a DDT. Ezeken a területeken ma is sokszor fordul elő tömeges méretű pusztulás.

Sajnos az ember sokszor maga is üldözi és bántja a gólyákat. Hiába közkedvelt madarak, sokszor szándékosan zavarják, gátolják megtelepedésüket, sőt előfordul az is, hogy lelövik őket. A széna- és szalmabálák kötöző zsinórjaitól is sok gólya pusztul el (valószínűleg más madárfajokkal együtt). Az út mellett táplálkozó gólyák közül néhányat az autók gázolnak el.
Ezen adatok ismeretében elhatároztuk, hogy utánanézünk a környékünkön, a Románia északnyugati részén , Nagyenyed közelében élő gólyaállománynak. Mivel a közelebbi falvakban élő gólyákról nem volt túl sok adatunk, kérdőívet állítottunk össze, melyet a Bethlen Gábor Kollégiumunkba járó líceumi tanulókkal töltettünk ki. A kérdőívben a következők szerepeltek:
1. Név, osztály.
2. Lakhelyed falu vagy város?
3. Az elmúlt évben (2007) láttál-e gólyát?
4.  Ha igen, hányat?
5. Településeden, vagy annak közelében van-e gólyafészek?
6.  Ha igen, hány?
7. Pontosítsd a fészek helyét (például a központi épület kéményén, vagy a falu bejáratánál a 3. villanyoszlopon). Kérünk, pontosan írd le, hogy könnyen megtalálhassuk.
8. Milyen volt a fészek állapota (elhagyatott, lakatlan, megrongálódott, szétesett, vagy jó állapotú, lakott, karbantartott stb.)?
9.  A fészek volt-e valahogyan védve (például  fémkosárral)?
10.  A településeden élő gólya/gólyák költenek-e? Ha igen, hány fiókát láttál egy fészekben?
11. Honnan szerzi/szerzik táplálékukat? (például a Maros árterületéről, a patak menti mocsárból, a rétről stb.)
A kitöltött kérdőívek feldolgozása közben többé-kevésbé megbízható válaszokkal találkoztunk, melyek közül igyekeztünk a hiteles információkat kiválasztani. Mivel ellenőrizni szerettük volna a közelebbi helységekre vonatkozó adatokat, útnak indultunk.
Első megállónk Nagyenyed széle volt. Itt a főút mellett, egy villanyoszlopon vettük észre a gólyafészket, amelyet pillanatnyilag verebek laktak. Gólyákat nem láttunk benne, de nincs kizárva, hogy már visszatértek, mivel számos szemtanú állította, hogy idén látott már néhányat a környéken. Ez a fészek ágakból épült, jó állapotban volt. Fémtányér vagy egyéb védőfelszerelés híján azonban nagy az esély arra, hogy tönkremenjen, mint azt később a falvakban észrevettük. Ebben az esetben a főút melletti elhelyezkedés veszélyeztetheti a leendő fiókák épségét, mert ha véletlenül kipottyannak, azt biztosan nem élik túl.
Reméltük, hogy a következő faluban, Miriszlón találunk legalább egy fészket, mert a kérdőívek kitöltői erre engedtek következtetni. Ennek ellenére hiába kerestünk-kutattunk, egyet sem találtunk. Megkérdeztünk néhány falubelit, de ők sem tudtak rajtunk segíteni. Nem volt mit tenni, tovább indultunk.
Kutatásunkat Décsén folytattuk. Bizakodva néztünk körül az utcákon, mert pontos leírást kaptunk az iskola diákjaitól a gólyafészek helyére vonatkozóan. A református templom melletti utcában, jobb oldalon egy zöld kapunál kellett lennie, egy istálló tetején. Rövidesen rá is bukkantunk, remek állapotban volt. Mi csak ámultunk-bámultunk, ez volt a legszebb fészek, amit utunk során eddig láttunk. Védelemre nem szorult, mert a tulajdonos nem zaklatta őket.
Ezt követően eljutottunk Kocsárdra, itt három fészekre bukkantunk, amelyeket elég jó állapotban találtunk, pedig nem voltak védve semmivel. Mindhármat lakóházak tetején figyelhettük meg. Egy falubelitől megtudtuk, hogy visszaérkeztek a gólyák, de sajnos egyet sem láttunk, mivel nem tartózkodtak a fészekben. Ezen kívül tudomást szerezhettünk arról is, hogy az egyik fészek lakója néha öt tojást is rak. Ezek a fészkek sem szorultak védelemre, a gazdák szívesen látják őket.
Újváron, majd Nagylakon áthaladva megérkeztünk a következő állomásra, Szárazvámra. A faluba érve, éppen az úttest melletti első villanyoszlopon találtunk egy megbomlott gólyafészket, mely nem volt védve semmivel, így költéskor a kicsik bármikor leeshettek a magasból. Ezt a fészket fémkosárral kellene védeni. A falubeliek, illetve a diákok elmondása szerint régen ebben a faluban nagyon sok gólya volt, de mára számuk már jelentősen megcsappant.

Utunkat folytatva jutottunk Magyarlapádra, ahol sajnos csak egy készülőben levő fészket találtunk egy villanyoszlop tetején, mely csupán pár darab száraz ágból állt.
Utunk végállomása ismét Enyed volt, ahol egy újabb gólyafészket sikerült megfigyelni, ugyancsak egy villanyoszlop tetején. Nagy örömünkre ez már nem az úttest mellett volt, így a kicsik nagyobb biztonságban érhetik el a felnőtt kort. Itt is ajánlott volna a fémkosár.
Utunkat befejezve, összegeztük tapasztalatainkat: összevetettük az űrlapok, illetve a tanulók által szolgáltatott információkat az általunk megfigyelt tényekkel. A kérdőíveket összesen 202 diák töltötte ki, közülük 131 látott gólyát, 71 pedig nem. A 131 diáknak összesen 58 gólyáról, valamint 33 gólyafiókáról volt tudomása. Ugyancsak ezek a diákok 27 gólyafészket figyeltek meg, melyek közül mi hetet találtunk meg. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tanulók nem aktuális információkat közöltek velünk, vagy nem írták le pontosan a fészkek helyét, esetleg légből kapott adatokat vetettek papírra.
Mi azonban sikeresnek véltük tevékenységünket, hiszen jobban megismerve a gólyákat fenyegető veszélyeket, az iskola folyosóin közzétett plakátokon közöltük észrevételeinket. Talán máris tettünk valamit annak érdekében, hogy az emberek a gólyák kelepelését ne fülsiketítő lármának, hanem a természet ajándékának véljék. A környékünkön élő gólyák nincsenek fokozott veszélyben, hiszen a falubeli emberek minden tavasszal szívesen fogadják a madarakat, nem bántják őket, sőt örülnek, ha valamelyik pár az istállójuk tetején telepszik meg. Ezért kevesebb gólya fészkel villanyoszlopon, csökkentve így az áramütés veszélyét.
Szívből reméljük, hogy a helyzet változatlan marad, és gólyáink sokáig élvezhetik még a gazdák vendégszeretetét.