Élet és tudomány

Perényiektől a Rákócziakig - Patak vára

Megjelent az Élet és tudomány 2008. decemberi számában

Írta: Jósvainé Dr. Dankó Katalin, Dr. Tamás Edit

A reneszánsz művészet Patakon Mátyás király halála után, a Jagelló-korban kezdődik, és a XVII. század utolsó harmadáig találkozunk hatásával. Ez idő alatt a vár birtokosai a magas tisztségeket betöltő Pálócziak, majd azt követően a Perényiek, a Dobó-család, Lorántffy Mihály, Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György voltak. Ebből a korból rendezett kiállítást a Magyar Nemzeti Múzem Rákóczi Múzeuma.

Sárospatakon az udvarhoz kötődő Pálócziak (1429–1526-ig) mint kegyurak megrendelésére készült a templomban állott vörösmárvány pasztofórium, vagy tabernákulum. Ennek töredékei másodlagos felhasználásból kerültek elő a vártemplom feltárása során. 1506 táján készülhetett egy budai vagy esztergomi műhelyben.
A Pálócziak korának másik emléke az 1519-ből származó Pálóczi Antal és Mihály vörösmárvány sírköve, amely a késő középkorra jellemző vitézi síremlék típusának reneszánsz továbbélését mutatja.

A jelentősebb számban fennmaradt reneszánsz emlékek a Perényi-családhoz kötődnek. Ők 1526 után Északkelet-Magyarország fontos, a Felvidék és Erdély között kibontakozó művészeti központjává tették Patakot. Perényi Péter, aki hatalmas vagyonával, koronaőri tisztségével az országos politikát befolyásoló személyiség volt, a fokozódó török veszély miatt a család siklósi székhelyét elhagyva, a biztonságosabb északkeleti országrészen építette fel új rezidenciáját. Siklósról hozta magával apja, Imre nádor reneszánsz mecénási tevékenységének példáját, a humanista szellemiséget és a korszerű védmű, a fülesbástya építésének igényét is.
Péter 1534 és 1541 között nagyszabású építkezést folytatott, az egyutcás középkori város központi és déli részét – mintegy 400x200 méteres területet – fallal, árokkal övezte, sarkain ágyúbástyákkal erősítette. Az erődítésbe belefoglalta a középkori orsós téren álló plébániatemplomot is. Ezzel alapvetően megváltoztatta a városszerkezetet, mely a városfalon belül a belső és külső várra, valamint a városfalon kívüli területre tagolódott (északon Héce, délen Hustác). A fallal övezett délkeleti sarkot a főúri rezidencia foglalta el. Ennek legerősebb pontja – a középkorias lakótorony – lengyel mintára épült, de épületszobrászati alkotásai az olasz reneszánsz legszebb formakincsét őrzik: szépséges angyalfigurák, puttók, vázák, kagylók, növényi díszek, mitikus szörnyek.

Az írott források egybehangzóan tanúsítják, hogy a pataki vár egységes koncepció alapján, Perényi Péter építkezésének emléke. 1534-ben Kassa városától kért erődítésben jártas mesterembereket Perényi, ez jelzi az építkezések kezdetét. A városfalak befejezését a keleti kapu feliratos, évszámos kőtáblája tanúsította: 1541.
Perényi mind a torony, mind a városfalak építésénél építőanyagként késő gótikus köveket, faragványokat használt fel. Az osztópárkány elemei, a déli ajtó, valamint a lőrések keretei a gótikus elemek átfaragásával készültek. Ezeket már az új stílusnak megfelelően reneszánsz mintakinccsel díszítették. Mindez a Vörös-torony legutóbbi műemléki helyreállításához kapcsolódóan, a kőfaragványok cseréje során bizonyosodott be. Az eredeti késő gótikus épületek a XV. század végéig – a XVI. század elejéig álltak, majd lebontották azokat, és köveiket újból felhasználva beépítették a toronyba.

Perényi Péter birtokait – így Patakot is – fia, Gábor (1532-1567) örökölte. Az 1560-as évek elején folytatta és fejeztette be az apja által megkezdett palotaszárny építését. Évszámos kövek, bibliai idézetek tanúskodnak e korszakról. Ő építtette a torony körüli védművet, az Olaszbástyát, ez mutatja, hogy ekkoriban nagyot fejlődött a hadászat, általánossá váltak a tűzfegyverek. Gábor feleségével, Guthi Országh Ilonával 1552-ben ülte lakodalmát, Csejtén. Igen különleges formájú az eljegyzésük alkalmából készült aranygyűrű: finom kis kéz tart egy szívet. A szív túloldalán Perényi Gábor (G – P) és Országh Ilona (E – O) monogramja olvasható fekete betűkkel.
A fiatal pár az esküvőt követően Sárospatakon élt. Gábor – apjához hasonlóan – országos tisztségeket töltött be. 1563-ban Miksa koronázásán ő nyújtotta át a kardot a királynak. Ekkor egyezett meg Miksával birtokai leendő sorsáról is, utód nélküli halála esetére. Eszerint várai – köztük Sárospatak vára és városa – a koronára szállnak vissza. Végül 1567-ben Pozsonyban halt meg, de birtokai központjában, Sárospatakon temették el, az akkor protestánsok által használt vártemplomban. Perényi Gábor tumbájának töredékei előkerültek, és a Múzeum Reneszánsz kőtárában láthatók.
A vártemplom régészeti ásatása során előkerült kriptaleletek a Perényi és Dobó korszak emlékei. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a XVI–XVII. századi viseleti textíliák. Restaurálásuk az 1970-es évektől szakaszosan, időszakosan zajlik. 2005-2007 között készült el a most bemutatásra került viselet: főkötő, vállfűző, szoknya. A muszlinból készült főkötő XVII. századi magyar munka, a selyemdamaszt, virágbokros mintájú, magyar szabású vállfűző díszítésmódja spanyol divatú. A XVI–XVII. századi szoknya 8 darabból szabott, selyemdamasztból készült, alján hat sorban aranyozott, vert csipkével ékesítették.
A vár történetének következő szereplője, I. Rákóczi György (1593–1648) 1616-ban kötött házasságot Lorántffy Zsuzsannával (1600–1660), – ekkor szerezte meg Sárospatakot és a jelentős Lorántffy-örökséget. A Lorántffy–Rákóczi-birtokok egyesülésével hatalmas birtokegyüttes jött létre egy országrésznyi területen. Zsuzsanna gyermekkorában szerette meg Patakot, melyhez aztán egész életében ragaszkodott. A házasság után Patak az egyre hatalmasabbá váló Rákóczi-birtokok központja lett. Jelentősége még inkább megnövekedett, mikor Györgyöt 1630-ban Erdély fejedelmévé választották. A pataki várnak a Rákócziak idején országos jelentőségű kulturális és művészeti kisugárzása volt.

Az 1640-es években nagyszabású palotaépítkezések folytak itt, a tulajdonosok az épületegyüttest fejedelemi rangjukhoz méltóan bővítették, szépítették. A fejedelmi fogadószoba, a bokályos-ház 1642-ben készült; gránátalmás, virágos falicsempéit Törökországból hozatták. Az 1643-ban kialakított déli, Lorántffy-palotaszárny emeleti termei között találjuk a Lorántffy-címeres zárterkélyes hálószobát, amely egykoron a fejedelemasszonyé volt. A Vörös-torony Öregpalotáját is átépítették, díszítették, mégpedig a Perényi-kori palotaszárnyakból kibontott ablak- és ajtókeretekkel. Ekkor építették be a színpadi fülke kőkeretét, mely az ország egyetlen reneszánsz „színpada”. A reprezentatív helyiség méltó megközelítésére 1646-ban új bejáratot nyitottak, új lépcsőt építettek: az udvari loggiát, mely lehetővé tette a várudvarról az Öregpalota közvetlen megközelítését, s összekötötte a tornyot a keleti palotaszárnnyal.
A palota mellett a külső védelmi rendszer korszerűsítése is folyt az 1620-as évektől. A külső vár Új-bástyájának építését megörökítő vörösmárvány, feliratos tábla a bibliás Rákóczi jelmondatát őrizte meg: „Nem azon múlik, aki törtet, vagy aki akar, hanem a könyörülő Istenen. XXVI. Zsoltár. Ha tábor áll ellenem, nem fél szívem. Ezt a váracsot Isten kegyelmével tiszteletreméltó és nagyságos felsővadászi Rákóczi György borsodi főispán úr építette 1627-ben”.
1645-ben érkeztek a városba a habánok, s találtak támogatóra a fejedelemasszony személyében. Sárospatakra Csejtéről települtek be, I. Rákóczi György által adományozott, vallási szokásuknak megfelelő közösségi telepen, az „Újkeresztény udvar”-ban, a Héce nevű városrészen. Számos mesterember akadt közöttük; az udvar számára díszedényeket készítettek, voltak közöttük késesek és szőlőművesek. Ők készítették azokat a kályhacsempéket is, melyekből aztán a sárospataki, füzéri, szerencsi, pácini, meleget adó kályhák épültek. A kályhacsempék díszítésében tovább élnek a reneszánsz virágmotívumok.
1648-ban meghalt a fejedelem, de az özvegy fejedelemasszony tovább folytatta a pataki építkezéseket. 1651-ben készült el a kastély északkeleti sarokerkélyének kifestése, éppen a kisebbik Rákóczi fiú, Zsigmond és Mária Henrietta (V. Frigyes, az egykori pfalzi választófejedelem, majd cseh király árvája) esküvőjére, akiknek az esketését Comenius végezte a vártemplomban. Az egykori festés csak itt, a sarokerkélynél maradt fenn. Ez a híres Sub Rosa terem, a beszélő, festett címerekkel, amely a Wesselényi-féle főúri összeesküvés helyszíneként vált ismertté. Ehhez az időszakhoz kötődik a Vörös-torony megerősítése, az Öregpalota boltozatának, vaskos pilléreinek megépítése, melyet az tett szükségessé, hogy az ágyúállások részére a fejedelemasszony egy új szintet építtetett, és sátortetővel, négy kis toronnyal fedette le a lakótornyot.

Nem csak a vár őrzi azonban a reneszánsz nyomait Sárospatakon. A XVI. században gyökeresen átformálódott a magyar kultúra intézményrendszere. Mohács után az iskolák, a vallási élet támogatói az országrésznyi területeket uraló nagybirtokosok lettek. A Tisza jobb partján Perényi Péter volt a reformáció fő pártfogója. Uradalmain kiváló prédikátorok működtek. A hagyomány 1531-hez és az ő nevéhez köti a híres Sárospataki Református Kollégium alapítását. Valószínűbb azonban, hogy egy kicsit későbbi a valódi alapítás dátuma és a kezdeti támogató inkább Perényi felesége lehetett; az új vallásnak megfelelően átépítette a sárospataki vártemplomot. Fia, Gábor is lelkes híve volt a reformációnak, és nagy támogatója a Scholának. Tevékenyen részt vett a Luther követői és a terjedő kálvini irányzat hívei közötti vitákban.
A reformáció révén született meg az első teljes magyar bibliafordítás. Az 1590-ben Vizsolyban megjelent Biblia megjelentetésének támogatója felsővadászi Rákóczi Zsigmond, Perényi Gábor pártfogoltja volt.

Zsigmond fia, I. Rákóczi György és felesége a legnagyobb patrónusként támogatta XVII. század első felében a református egyházat, az iskoláztatást és a könyvnyomtatást. Gyakran ajándékoztak a református gyülekezeteknek pompás, címerrel díszített úrasztali edényeket és terítőket. A kor szokása szerint a főúri udvarokban hímző műhely működött, így volt ez Patakon is, ahol a főúri lányok tanulták az úri hímzést; nem csoda tehát, hogy 11 Lorántffy-terítőt őriznek a múzeumok és az egyházak. Rákóczi 1644-ben a protestáns vallás védelmében, svéd–francia szövetségben bekapcsolódott az egész Európát megmozgató harmincéves háborúba (1618–1648). Ekkor ismerte meg Európa a Rákóczi-család nevét. A kisebbik Rákóczi fiúban, Zsigmondban, Comenius európai kvalitású politikust látott, sőt házassága révén rokonságba került Európa uralkodó családjaival is. Zsigmond korai halála, illetve a fejedelmi trón várományosa, II. György ezeket a nagy reményeket szertefoszlatta. Majd dédunokája II. Rákóczi Ferenc révén válik európai tényezővé a Rákóczi-család, s lesz részese európai erőviszonyok átrendeződésének a szabadságharc időszakában.