Élet és tudomány

Újjászületés és humanizmus - Orvosok Mátyás király udvarában

Megjelent az Élet és tudomány 2008. decemberi számában

Írta: Kapronczay Károly

Mátyás uralkodásának kora a magyar orvosi múlt kiemelkedő időszaka volt. A kor magyar medicináját befolyásolta, hogy Nagy Lajos és Zsigmond királyok egyetemalapítási kísérletei nem váltak tartóssá, így orvosértelmiségünk a közeli bécsi, prágai, krakkói és itáliai egyetemeken szerezte ismereteit és képesítését. Ettől függetlenül - mai szóhasználattal - "orvoshiány" volt hazánkban, ezért a medicina egyetemlegességéből fakadóan nálunk is sok más földről jött orvos és sebész működött. A reneszánsz jellemzője, hogy az orvos nemcsak a gyógyítás művészetét gyakorolta, hanem egyéb tudományokban is járatos polihisztor volt, így nem egy esetben nevüket más tudományok is dícsérően említik.

Hunyadi Mátyás nevelését döntően meghatározta Vitéz János váradi püspök humanista udvara, amelynek szellemi „motorja” az Itáliát megjárt váradi püspök volt. Vitéz János körében sok volt a krakkói egyetemen nevelkedett polihisztor, akik közül többen a medicinában is jártasak voltak. Közülük is kiemelkedett Sanoki Gergely wieliczkai plébános, aki I. Ulászló titkáraként érkezett magyar földre. Hunyadi János kérésére maradt Budán, hogy annak fiát nevelje. Így csatlakozott Vitéz János tudós köréhez. Sanoki Gergely meghívására érkeztek Magyarországra Stanislaw Pleszewski és Marcin z Przemysl (Przemisli Márton) lengyel orvosok. Sanoki Gergely nem sokkal később a jeles csillagászt, különben orvosi képesítésű Martin Bylica z Olkuszát (Bylicai Mártont) is ide hívta, aki Mátyás trónra lépése után jelentős tevékenységet fejtett ki hazánkban. E kör az 1460-as években, Esztergomban tevékenykedett, fontos szerepet játszva a pozsonyi (Academia Istropolitana), majd később a budai egyetem megalapításában. Ekkor már Sanoki Gergely visszatért Lengyelországba, de helyébe lépett a jeles Johannes Müller Regiomontanus, a kor kitűnő csillagásza. Regiomontanus Vitéz János kérésére – az esztergomi várban – készítette el a Tabulae directorium című munkáját, amely 200 éven át volt Európa csillagászainak kézikönyve. Regiomontanus korának legkiválóbb matematikusa és csillagásza volt, akinek különösen a trigonometria fejlődése köszönhet sokat. Esztergomban írott művét Vitéz Jánosnak ajánlotta. Alig fejeződött be 1467 első felében a nagy asztronómiai munka, a humanista főpap, „hogy királyának dicsőségére és hazájának hasznára” cselekedjen, a pozsonyi egyetem, az Accademia Istropolitana megalapítását kezdeményezte, bár tudta, hogy nem fog az esztergomi udvarban maradni. Bylica ezután lett Mátyás udvari orvosa, számtalan horoszkóp készítője, amelyekben Mátyás nagyon hitt, ezért a derék lengyel orvosnak mindig kéznél kellett lennie. A feljegyzések szerint ő kezelte Mátyás lőtt sebét is. Regiomontanus után ő örvendett a legnagyobb tekintélynek, ami akkor sem csökkent, amikor „belekeveredett” a Mátyás-ellenes összeesküvésbe. Mátyás budai egyetemén (1481) a csillagászat tanárává nevezték ki. Feltehetően Mátyás kérésére készítette el több magyar város földrajzi meghatározását, és terveket dolgozott ki Magyarország feltérképezésére. A feljegyzések szerint ő állt Mátyás halálos ágyánál. 1496-ban budai plébánosként hunyt el. Értékes csillagászati műszereit a krakkói egyetemre hagyta, amelyek ma is láthatók az egyetem kincstárának kiállításán.

Mátyás reneszánsz udvara valóban nagy vonzerőt gyakorolt Európa szellemi életére, sok jeles tudós megfordult Budán, Visegrádon és Esztergomban, közöttük több orvos is. Bonfini és Galeotto Marzio leírásaiból ismerjük Tadeusz doktort, akit Mátyás udvarából hívtak meg IV. Jenő pápa orvosának. Ugyancsak a budai királyi udvarból került a szicíliai király kegyeibe a capuai származású Joannes de Leonibus. Egy másik itáliai orvos, Arquati 1480-ban Mátyás királynak ajánlotta a Prognostico del dottore Arquati fatto dei 1480 al re Ungharia című munkáját.

Janus Pannonius révén került az esztergomi királyi udvarba a már említett Galeotto Marzio, itt készítette el a De homine libri duo című orvosi dolgozata, amely csak 1517-ben jelent meg a híres bázeli Frobenius nyomdájában. Galeotto Janus Pannoniusnak egykori tanítómestere volt, ő hozatta Magyarországra 1465-ben. A Vitéz Jánosnak ajánlott „kettős könyvében” egyrészt az emberi test bonctani felépítését (a Vesalius előttit), másrészt élettani működését magyarázza, csillagászati észrevételekkel. Ezt tekinthetjük az első magyar földön megszületett anatómiai leírásnak, bár munkáját nem eredeti boncolásokra építi fel.
Nem feladatunk részletezni, hogy legnagyobb reneszánsz királyunk és a legkiválóbb szervező humanista tudósunk életútja miért kereszteződött tragikusan 1472-ben, de Vitéz János csak pár hónappal élte túl a konfliktust, a költő főpap is idő előtt szállt sírba. Szinte látnoknak bizonyult, kétségeit később a mohácsi csatavesztés igazolta. Máig tartó csoda, hogy Vitéz János Esztergomot, ha rövid időre is, de Bologna rangjára emelte, olyan humanista központtá, ahol a német Regiomontanus, a lengyel Ilkuszi Bylica és az olasz Galeotto Marzio és a magyar Janus Pannonius öregbítette a város nevét.  
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Mátyás udvarában megfordult itáliai orvosok többsége a Beatrixszel történt házasságkötés után érkezett Budára. Így az a Julius Aemilius orvos is, aki gondosan kezelte Mátyás köszvényét, és aki végül a király bizalmasa lett. Igaz, Aemelius doktor Beatrix cselszövései miatt visszatért Nápolyba. A királynő tapasztalt és idős orvost kért nővérétől, s így élt a magyar királyi udvarban Baptista Cabano, a neves ferrarai anatómus őse és Egano de Florese sebész.

Mátyás az udvarában dolgozó orvosokat gyakran diplomáciai feladatokkal is ellátta. Például 1475-ben Franciuscus Fontana olasz udvari orvosát Milanóba küldte, hogy fia, Corvin János és Blanca milánói hercegnő házasságát elősegítse. Valóban sok itáliai megfordult Mátyás udvarában, akik a legkülönbözőbb feladatokat végezték el. A ferrarai Baptista Cabano orvos tanácsolta Mátyásnak és feleségének, hogy palotáikat folyóvízzel lássák el: így készítette el Chimetti Camicia építészmester Visegrádon és Esztergomban azt a vízemelő kerékrendszert, amely rejtett rézcsöveken átnyomta a forrásvizeket a vár egyik víztárlójába. Ez ostromok esetén a vár és a palota vízellátását biztosította, de egy másik emelő a királyi lakosztályokba vezette a tiszta vizet.
Mátyás király uralkodása idején több jeles orvosi kézirat is született hazánkban, így 1462-ből maradt ránk Aranyossy Gellérfi János lőcsei pap latin nyelvű, gyógyítással kapcsolatos kézirata, amely egyik legkorábbi orvosi emlékeink egyike.  Ez a kézirat több orvosi kérdéssel is foglalkozik, az egyik fejezetének címe a Hora intrandi balneum, a másiké a Medicamen pro podagra. A szerző nem volt orvos, csak kéziratában orvosi témákat is szerepeltetett, ami jelzés arra, hogy egy adott körzetben a pap – mint tanult ember – sok mindennel foglalkozott, így orvosi tanácsadással is. Mátyás híres könyvtárában sok orvosi munka is megtalálható volt, ezek között Galeotto Marzio az előzményekben említett könyvének egy korábbi, rövidített változata is.

Aranyossy Gellérfi János munkája abból a szempontból fontos, hogy ebben a korban, a XV. század derekán válik „gyakorlattá” a magyar városokban az ispotályok, a betegházak alapítása, amit a városi polgárok adományaiból, illetve a kivetett kötelező adókból tartották fenn. Igaz, a világi alapítású betegházak belső életéről keveset tudunk, feltehetően a város által fizetett személy „üzemeltette”, felügyelője pedig a városi sebész vagy orvos volt. Ez utóbbi ugyancsak ritkaságszámba ment, de az is megfigyelhető, hogy ahol volt sebészcéh, ott volt ispotály, és fordítva. Ugyancsak figyelemre méltó adat, hogy mind több egyházi alapítású beteggondozó intézmény létesült, ahol mindig voltak betegápoló testvérek, akik valóban gyakorlott személyek voltak. Ismeretes Mátyás több olyan adománya, amelyekkel éppen ezen intézmények működését támogatta.
A reneszánsz és a humanizmus valóban az ember földi létét állította az érdeklődés középpontjába, amit nemcsak a művészet tükrözött vissza, hanem a tudomány szemlélete is. A tudás valóban a földi ember egyik legnagyobb értéke, így az egyetemalapítási vágy természetes volt. A XIV. század derekán Közép-Európában (Prága, Krakkó, Bécs, Pécs) az egyetemalapítást „állami érdek” ösztönözte, hogy a királyi hatalomnak „saját” szakemberei legyenek. Ezt tükrözte a jogi kar előtérbe kerülése, hiszen jogban járatos tisztviselőkre volt szükség. Az orvosi kar – amely alapfeltétele volt az egyetem pápai engedélyezésének – alig látogatott fakultás volt, látogatottság szempontjából lényegesen lemaradt a bölcseleti, jogi és teológiai karok mögött. Viszont Mátyás egyetemalapításai során (Pozsony, Buda) lényeges feladatnak tekintette az orvosi kart, hiszen – ez már a humanizmus emberközpontú szemlélete is – a gyógyítás művészete a földi ember egészségét szolgálja. Az egykori pécsi egyetemen az orvosi kar megalapítása szándék volt, míg Mátyás az elképzeléséhez szakembereket is előre idehívott (Regiomontanust, Bylicát, de gondolt Galeotto Marzióra is). A hazai orvosképzés szempontjából a már hagyományosnak tekinthető bécsi és krakkói egyetem ugyan rendelkezésre állt, de a Jagellókkal és a Habsburgokkal való feszültségek ezt a lehetőséget gyengítették. Mátyás király szemléletét és törekvéseit tükrözi az udvarában megfordult sok orvos és jeles könyvtárának számos orvosi munkája is. Mátyás egyidőben számos, a magyar királyság számára lényeges kérdéssel foglalkozott, amelynek egyik „eleme” az egyetemalapítás, ezen belül az orvosi kar létesítése volt. A Mátyás alapította pozsonyi egyetem kezdeményezője valóban Vitéz János érsek volt. II. Pál pápa – Mátyás kérésére – Vitéz Jánoshoz és Janus Pannoniushoz intézett bullájában felhatalmazta az esztergomi érseket, hogy az ország bármelyik városában, melyet a király e célra kijelöl, egyetemet hozzon létre minden fakultással. Megengedte, hogy az újonnan alapított egyetemet a bolo­gnai egyetem mintájára szervezzék meg, annak statútumait (alapszabályzatát) vegyék figyelembe. Ez az oklevél 1465-ben keletkezett Rómában.

A Pozsonyban felállított egyetem első kancellárja Vitéz János lett, aki 1467-ben már tanárokat küldött esztergomi udvarából. Az egyetem ünnepélyes megnyitására 1467. július 20-án került sor. Az egyetemi orvosképzés szempontjából lényeges Vitéz János Pozsony városának küldött oklevele, amelyet 1467. július 18-án írt Esztergomban. Ebben említi, hogy az új egyetemre küldi – többek között – Péter mester orvosdoktort. Péter mester feltehetően egymaga tanította a medicina összes tantárgyát, ami nem szól ellene az orvosi kar teljes érvényű működésének, hiszen a XVI. században is több német egyetem orvosi karán (Wittenbergben, Tübingenben) egy-egy orvostanár egymaga képviselte a fakultást. Természetesen, nem hanyagolható el az a körülmény, hogy az egyetemen működött – igaz, a csillagászat és a matematika tanáraként – az orvosi végzettségű Regiomontanus is.
Mátyás király humanista udvara reményt adott a hazai szervezett orvosképzés kiformálására, az Itáliát idéző orvosi kultúra megteremtésére. Sajnos, ezek a törekvések köddé váltak, viszont – bár korlátozott formában – tovább éltek az erdélyi fejedelmi udvarban és a reformáció szellemében.