Élet és tudomány

Monoplán és rugózott talpak - Égre törő magyarok

Megjelent az Élet és tudomány 2008. decemberi számában

Írta: Gács János

2008 őszén a magyar aviatika két úttörőjének is 125. évfordulóját ünnepeljük: Horváth Ernő 1883 novemberében, Zsélyi Aladár pedig ugyanez év decemberében született.

Horváth Ernő Budapesten született 1883. november 11-én, és itt is szerzett középiskolai tanári diplomát. Mint repülőgép-tervező és pilóta több, kora színvonalán álló monoplánt (egyfedelű repülőgépet) szerkesztett és épített Horváth I., II. és III. néven.  Már első, 25 lóerős gépével díjat nyert az 1910. évi VII.  budapesti nemzetközi repülőversenyen. (Ezen a versenyen  egyébként Zsélyi Aladár is elindult.) Gépeit kezdetben maga vezette, de miután súlyos repülőbaleset érte, abbahagyta a repülőgép-vezetést. Nevéhez fűződik az első magyar utasszállító repülőgép, egy kétszemélyes monoplán építése, amelybe 70 lóerős Dai­m­ler-motort épített. Ezzel a géppel 1912-ben megpályázta a monarchia légjáró csapatainak katonai gépek tervezésére kiírt díját. A négyszögletes törzskeresztmetszetű, keskenyedő szárny­formájú, 9 m hosszú, 2,9 m magas, 12 m fesztávolságú repülőgép, melynek szárnyfelülete 21 m2, felszálló súlya 420 kp, 110 km/h sebességével a monarchia hadigépei között ekkor a leggyorsabbnak számított.
Horváth Ernőnek ez volt a nyolcadik megépített gépe! Berepülésére az akkori idők egyik leggyakorlottabb pilótáját Kvasz Andrást kérte fel. A gép sokszor repült Rákosmező felett Kvasz és Dobos István vezetésével.  III/A jelű gépe Prodam Guidó vezetésével először repült Budapest felett. Utóbb ugyanez a gépe átrepülte a Quarnerói-öblöt, miközben 1100 m magasságot ért el. Legfejlettebb gépeit változó görbületű és hajlásszögű szárnyakkal építette, ami által jó oldal- és hosszstabilitást és siklóképességet ért el. Elsőként foglalkozott hazánkban azzal a problémával, hogyan lehetne a repülőgépek magassági és oldalkormányát egyetlen, univerzális kormánnyal helyettesíteni.
1915-ben tartalékos főhadnagyként motortant oktatott a Petróczy István által vezetett bécsújhelyi repülőtiszti iskolában. A repülőmotor címmel fontos szakkönyvet jelentetett meg 1922-ben. Sírja a Kerepesi Temető 49. parcellájában található.

ZSélyi Aladár 1883. december 12-én született a felvidéki Bussán. Középiskoláit a közeli Losoncon végezte, majd 1901-ben a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára nyert felvételt. Itt ébredt fel érdeklődése a repülés és annak műszaki vonatkozásai iránt. Nagy hatást gyakorolt rá Louis Blériot 1909-es budapesti bemutatója, amely a korszak egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó, egyszerre műszaki és társadalmi eseménye volt. (Átütő hatására jellemző, hogy e sorok írója a repülés után 50 évvel (!) hallott érzékletes beszámolót az eseményen gyermekként jelenlévő édesapjától.)
Zsélyi hamarosan hozzálátott saját gépei megépítéséhez. Ezeknél számos olyan megoldást alkalmazott, melyekkel megelőzte korát, ezért a többi repülőgép-konstruktőr számára iránymutatóak voltak. Gépeit mérnöki számítások alapján építette. Elismerését növelte, hogy nem csak mérnök és kutató, hanem okleveles pilóta is volt, aki saját tervezésű gépeit általában szintén maga is vezette. Nevéhez fűződik egyebek között annak a kormányműnek a kialakítása, melynek segítségével a repülőgép valamennyi irányban mozgathatóvá vált. Ő alkalmazta elsőként a rugózott futóművet és a kerekek közé szerelt csúszótalpat, mely szerencsétlenebb leszállásoknál megvédte a gépet a durva sérülésektől. Tervei között szerepelt egy 30 lóerős motorral felszerelt hidroplán megépítése is, melyet a Dunán szeretett volna kipróbálni. Hazánkban ő foglalkozott elsőként a gázturbinák kifejlesztésével, melyeket a jövő motorjának gondolt.
Jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, őt tekinthetjük a magyar repülési szakirodalom atyjának. Ő volt a szerzője az első, Magyarországon megjelent repülési szakkönyvnek, amely A repülőgéptechnika alapelvei címmel jelent meg.  A nagy aeroplánok kérdése című, 1912-ben megjelent munkájában egy 34 személyes utasszállító „légibusz” terveit mutatta be. Széles körű elismertségét bizonyítja, hogy a repülésről és a gázturbinákról készített írásait külföldön is kiadták.
Első repülőgépe a „Zsélyi I.” volt, mely 1910 februárjában készült el. A zongorahúrokkal merevített, 7 méteres fesztávolságú, 150 kilogramm tömegű, egyfedelű gépbe egy 30 LE teljesítményű, francia gyártmányú motort épített. A gép légcsavarja viszont már magyar gyártású volt. A kis repülő 1910. március 15-én emelkedett a levegőbe, de rövidesen megsérült, ezért tervezője „Zsélyi II.” néven teljesen újjáépítette. Repülőgépeinek építésében és azok berepülésében Kvasz András is közreműködött.
1910. május 26-án és 27-én Zsélyi megnyerte a magyar pilótateljesítményért kitűzött első két versenydíjat, majd rövidesen 18 kilométer távolságot repült. Ez a ma már jelentéktelennek tűnő táv akkoriban még kiemelkedő teljesítménynek számított. Harmadik gépét, mely a „Zsélyi III.” nevet viselte, már számos újítással építette meg, melyek komoly elismerést váltottak ki a szakmai körökben. Gépével már ekkor 170 km/óra csúcssebességet ért el, holott a korabeli repülők még csak 90-100 km óránkénti teljesítményre voltak képesek.
Zsélyi Aladár repülőgépeivel gyakran történt baleset, de csak kétszer szenvedett súlyos sérüléseket, igaz, ezek egyike később végzetesnek bizonyult. Először 1910. június 1-én zuhant le, gépe teljesen összetörött, karja kificamodott, és súlyos agyrázkódást szenvedett. Elhivatottsága azonban nem szűnt meg, és tovább folytatta kísérleteit. Második balesete 1914. április 15-én történt, ekkor gépe motorja hibásodott meg és a szükséges sebesség hiányában a gép átesett és lezuhant. A pilóta a jobb alkarján nyílt törést szenvedett. A seb később elfertőződött, és a tetanuszmérgezésen az orvosok már nem tudtak segíteni, 1914. július 1-jén meghalt.
Zsélyi Aladárt a Losonc melletti Csalár község temetőjében, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Budapest XVI. kerületében, a mátyásföldi repülőtér közelében utca viseli nevét, mely méltó helyen emlékezteti az utókort a magyar repülés zseniális tehetségű úttörőjére. Szülőfalujában, a ma Szlovákiához tartozó Bussán az 1998-ban alakult Zsélyi Aladár társaság tart fenn emlékszobát a tiszteletére.  Sírját a Losonc melletti Csatár közégben a losonci sportrepülőtér parancsnoka, Miroslav Mihály kutatta fel, és jelölte meg emléktáblával.

(Forrás: Magyar Életrajzi lexikon és www.mkka.hu)