Élet és tudomány

Az esernyős gyilkosság - A Markov-ügy

Megjelent az Élet és tudomány 2008. novemberi számában

Írta: Hegedűs Péter

Idén szeptemberben a brit rendőrség végleg lezárta a "Markov-ügy" aktáit. A híres bolgár ellenzéki írót 30 évvel ezelőtt gyilkolták meg Londonban. A Scotland Yard mára szinte teljesen felgöngyölítette a rejtélyes eset hátterét, ám időközben lejárt az elévülési ideje. Az "esernyős gyilkosságként" elhíresült bűnügy fölül talán soha nem oszlanak már el a fellegek.

Georgi Markov emigráns politikus 1978. szeptember 7-én este a BBC londoni stúdiójába indult dolgozni – mint minden nap. Hogy elkerülje a dugót, nem sokkal 6.30 előtt a Waterloo-hídnál leparkolta autóját, és egy buszmegállóban várakozott.

Csak egy apró szúrás

Hirtelen úgy érezte, valami megcsípi a jobb combját. Amikor megfordult, egy férfit látott, aki felkapott a földről egy csukott esernyőt, majd erős akcentussal bocsánatot kérve beszállt egy taxiba, és elhajtott a helyszínről.
Markov a fájdalmaival mit sem törődve bement a stúdióba, és felolvasta a kommunista bolgár rezsimet élesen elítélő jegyzetét. Ekkor már nagyon rosszul érezte magát. Lába a szúrás helyén feldagadt és bepirosodott, s hirtelen belázasodott. 11 órakor munkatársai azt tanácsolták neki, menjen haza pihenni. Állapota azonban otthon sem javult, egyre gyakrabban törtek rá köhögési rohamok, és szinte megállíthatatlanul hányt. Emellett erős lázrohamai voltak. Amikor már vért köhögött, kihívták a mentőt. Kórházba szállították, ahol a kiszáradás és heveny gyomorrontás tünetei mutatkoztak rajta. Az antibiotikumos kezelésekre azonban nem reagált a szervezete.
Szeptember 11-én, háromnapi szenvedés után Markov meghalt a kórházban. Orvosai baktérium okozta vérmérgezésre gyanakodtak, de a boncolás során kiderült betegségének igazi oka. Combjában egy apró, 1,52 mm átmérőjű, platina-irídium ötvözetből készült fémkapszulát találtak. A golyócskába két, egymást keresztező, 0,35 milliméter átmérőjű lyukat fúrtak, feltehetőleg lézertechnikával.
A betegség tünetei arra utaltak, hogy a golyócska valamiféle mérget tartalmazott, amely a lyukakon kiszivárogva kioltotta az író életét. Márpedig a maximum 450 mikrogrammnyi anyagnak rendkívül toxikusnak kellett lennie, hogy egy ember életét ilyen kis mennyiségben is kiolthassa. Ebből következtettek arra, hogy a méreg a ricin lehetett, amelyből akár 70 mikrogramm (egy átlagos sókristály súlya) is elég a gyilkoláshoz. Kétszer erősebb a kobra mérgénél, és egyetlen grammja hatezerszer mérgezőbb a ciánnál. A ricinus növény magjából viszonylag egyszerű eljárással előállítható, és az orvostudomány nem ismer ellene hatásos szérumot.
A ricinmérgezés tünete attól függ, hogy milyen módon – belégzéssel vagy étkezéssel – jut be a méreg a szervezetbe. Az első tünetek alig néhány órán belül jelentkeznek. Már kis mennyiségben is erőteljes bélmozgást okoz, az adagot növelve pedig olyan erős hasmenést vált ki, hogy az áldozat az óriási folyadékveszteség következtében végzetesen kiszárad. Még nagyobb mennyiségben magas lázat, hányingert, hányást, gyomor-, illetve bélvérzést okoz, és megtámadja a központi idegrendszert is. A szervezetbe befecskendezve azonnal megbénítja az izmokat és a nyirokcsomókat. Felszívódva leállítja a létfontosságú szervek, például a máj vagy a vese működését, végül az egész keringési rendszer összeomlik, ami azonnali halált okoz. Az áldozat tulajdonképpen kisebb szívvérzések sokasága miatt hal meg. Ez esetben az agónia maximum két napig tart. A ricint már az első világháborúban is bevetették az ellenség megsemmisítésére, a másodikban pedig egy wiltshire-i katonai létesítményben ricinbombát is előállítottak. Szerencsére, soha nem alkalmazták.
A Markov holttestében talált golyócskát eredetileg egyfajta cukros anyaggal vonták be, amellyel lepecsételték a lyukakat, hogy bent tartsák a mérget a furatokban. A véráramba kerülve a cukor a testhőmérséklettől elolvadt, a méreg pedig szétáradt a szervezetben, és elkezdte kifejteni végzetes hatását.

Barátból ellenség

Georgi Ivanov Markov 1929-ben született egy Szófia környéki kis faluban. Egyetemi tanulmányai befejeztével vegyészmérnökként és tanárként kezdte a pályáját, de sokat betegeskedett. Miközben tuberkulózissal kezelték, írni kezdett. Első regénye, a Férfiak 1961-ben jelent meg, színdarabjait, valamint tévésorozatát lelkesen fogadta a kritika és a közönség. Hamarosan hazája legnépszerűbb írójának számított.
Kezdetben Markov közel került a kommunista párt legfelsőbb köreihez, s állítólag Todor Zsivkov pártfőtitkár barátságát is élvezte. Később egyre inkább szembekerült a hivatalos kultúrpolitikával, és egyes műveit be is tiltották. Markov állítólag az egyik színdarabját ért hivatalos támadás miatt 1969-ben emigrálni kényszerült. Miután elhagyta Bulgáriát, két évig fivérénél élt Olaszországban, majd Nagy-Britanniában kapott politikai menedékjogot. Londonban hírolvasói állást kapott a BBC-nél, a Deutsche Welle rádióban pedig kommentátor volt. Később új hazájában meg is házasodott, és egy kislánya született.
1972-ben Bulgáriában eljárást indítottak ellene a bolgár hatalom rágalmazása és a rendszer meggyengítésére való szövetkezés vádjával. Írásait eltüntették a könyvtárakból és könyvesboltokból, nevét egyáltalán nem említették a hivatalos bulgáriai médiában. 1975-től Markov a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa lett, s vasárnap esti műsoraival a bolgár állampárti irányítást és Todor Zsivkov pártfőtitkár személyi kultuszát ostorozta. Egészen a haláláig.
Kezdetben a nyomozás nem vezetett sehová, de sokan azt suttogták, hogy a bolgár titkosszolgálat végzett a kommunista rendszer bírálójával. Markovot korábban egy névtelen telefonáló figyelmeztette arra, hogy Zsivkov meg fogja öletni. Az emigráns író mérgezéstől tartva ettől kezdve csak barátai társaságában étkezett. Markovot először italba csempészett, majd gépkocsijának ülésébe rejtett méreggel akarták eltenni láb alól. Később mérgező kocsonyával próbálták bekenni a bőrét.
A teljes igazságra azóta sem derült fény, mert a rendszerváltás után Vladimir Todorov volt bolgár tábornok megsemmisítette a Markov-üggyel foglalkozó bolgár titkosszolgálati akták egy részét. Éppen ezért sokan azt gondolják, hogy ő maga szervezte meg az ellenzéki író likvidálását, de a parancsot minden bizonnyal magától Todor Zsivkovtól kapta 1977-ben. Erre utal az is, hogy a támadás a bolgár pártfőtitkár születésnapján történt.
A Wanderer kiiktatása fedőnevű akciót a bolgár titkosszolgálatnak kellett elvégezni, de technikai segítséget a moszkvai titkosszolgálattól, a KGB-től kértek. Az irányító Oleg Danyilovics Kalugin ügynök volt. Ő javasolta a ricinmérgezést, amelyhez az alapanyagot talán Magyarországon állították elő.
Az esernyőt egy brit gyártó, a Swaine Adeney Brigg készítette, Washingtonban vásárolták, és Moszkvában alakították át. Egy sűrített levegővel működő elsütő szerkezetet rejtettek el benne, melyet az esernyő markolatán elhelyezett ravasszal lehetett működésbe hozni. Az 1989-es bulgáriai rendszerváltás után a belügyminisztériumban egy halom hasonló esernyőt találtak. Ilyen fegyvert használtak a Markov-gyilkosság előtt tíz nappal egy szintén emigráns bolgár író ellen egy párizsi metróállomáson. Vlagyimir Kosztov vastag gyapjúpulóvere azonban tompította a lövés erejét, így a golyócska nem fúródott mélyen a bőre alá. Ráadásul megsérült a védőbevonat is, így csak kevés méreg került a férfi szervezetébe, és rövid betegség után felépült.

Budapesten nyoma veszett

Már csak Markov gyilkosának kiléte volt kérdés, ám rövidesen erre is fény derült. A bolgár titkosszolgálat még 1970-ben szervezte be a 24 éves olasz Francesco Giullinót, miután a bolgár határon lebukott drog- és valutacsempészés miatt. Ügyének eltussolása fejében vették rá, hogy Szófia utasításait végrehajtsa. Ezt követően egy lakóautóval járta Európát mint régiségkereskedő, miközben államtitkok után kémkedett. Végül Piccadilly fedőnévvel Londonba küldték, hogy végezzen Markovval. Több kísérlet után 1978-ban sikerrel járt a küldetése. Ezt követően Dániában telepedett le, de 1993 áprilisában Budapesten tűnt fel, ahol végleg nyoma veszett. Azt azonban a britek kiderítették, hogy kevéssel a gyilkosság után a bolgár hatóságok többször megjutalmazták, kitüntették. Harmincezer dollárt utaltak át neki, és két külföldi üdülést is kapott.
Bár a bolgár igazságszolgáltatás felelősségre vonta Todorov tábornokot, végül bizonyítékok hiányában a felelősségre vonás elmaradt. Az illetékesek közül néhányan azt állították, hogy Markov valójában nem elmenekült Bulgáriából, hanem a bolgár titkosszolgálat megbízásából mint kém indult Londonba. Ott az angol titkosszolgálat is beszervezte. Erre enged következtetni, hogy állítólag rövid idő alatt negyedmillió dollárt tudott felhalmozni. Szerintük, amikor a britek rájöttek, hogy kettős ügynökkel van dolguk, úgy döntöttek, hogy elhallgattatják Markovot, hiszen tudták, hogy mindenki a bolgárokat gyanúsítja majd. Ez utóbbi, persze, sokkal kevésbé hihető történet…