Élet és tudomány

Kiállítás a 180 éve született Zsolnay Vilmosról - A hajnalpír atyja

Megjelent az Élet és tudomány 2008. szeptemberi számában

Írta: Gács János

Zsolnay Miklós kereskedőnek 1828. április 19-én Pécsett fia született, aki a keresztségben a Vilmos nevet kapta. A művészi tehetséggel megáldott ifjú előbb apja kívánságára a kereskedő pályára lépett, s itt is sikeresnek bizonyult: létrehozta Pécs főterén az első modern iparcikkáruházat, de ma nem ezért emlékezünk rá, hanem annak a munkásságnak az okán, melyet a világhírű Zsolnay gyár felvirágoztatásával és a magyar művészi kerámia megteremtésével vitt végbe.

 Zsolnay Vilmos születésének 180. évfordulója alkalmából a Magyar Szabadalmi Hivatal (Budapest, V. Garibaldi u. 2.) földszinti konferenciatermében Zsolnay 180 címmel kiállítás nyílik, amely szeptember 19-től október 1-ig munkanapokon 10–16 óra között tekinthető meg, szeptember 26-án, a Kutatók éjszakáján azonban 21 óráig várják a látogatókat.
A Magyar Szabadalmi Hivatalban Tudomány-művészet-technika alcímmel évek óta zajló kiállítássorozat e három emberi tevékenységforma egymásra hatását, egymásra épülését, egymás általi kölcsönös meghatározottságát kívánja bemutatni. Ennek a kibogozhatatlan összefonódottságnak talán éppen Zsolnay Vilmos munkássága az egyik legszebb példája. A külföldi példákon fellelkesülve megkísérelte reprodukálni vagy inkább újraalkotni  a keleti (például perzsa), illetve régi itáliai (úgynevezett gubbiói) kerámiatárgyakon alkalmazott úgynevezett lüszteres mázakat, illetve az ilyen tárgyak előállításához szükséges technológiát. (A lüszter olyan fém-oxid, illetve fémsótartalmú mázat jelent, amely redukáló atmoszférában való kiégetés után sajátos, fémesen, áttetszően, színjátszóan fénylő [irizáló] megjelenést kölcsönöz a kerámiatárgynak.) A feladat megoldásához Zsolnay a neves egyetemi tanártól és kerámiaspecialistától, Wartha Wincétől kért segítséget. Közös kísérleteik eredményeként mázak sora, és egy sajátos égetési technológia született, s ez a komplex műszaki teljesítmény a hajnalpír görög nevéről („Eos”) az eozin nevet kapta. A gyár ezen technológia korszerűsített változatával készült termékei ma is keresett exportcikkek, illetve a turisták által is kedvelt ajándéktárgyak. Ez nemcsak az ebben a formában a világon egyedülálló máztechnológiának, hanem a ma ismét nagyon közkedvelt, a XX. század elejeivel pontosan megegyező szecessziós formavilágnak is köszönhető. Zsolnay Vilmos személyében egyesítette a fent említett három fogalmat: a tudomány eredményeinek felhasználásával számos olyan technikát, technológiát dolgozott ki, amelyek segítségével megvalósíthatta saját művészi törekvéseit. Szenvedélyesen kereste az újabb és újabb kihívásokat: a kerámia dísztárgyak szín és formavilágát szinte a lehetőségek határáig kitágította.
Zsolnaynak az eozin a legismertebb találmánya – méltán, hiszen az ilyen tárgyak megalkotása a technológiai fegyelem pontos betartásán kívül művészi ihletettséget, s valami különös, emberről emberre, mesterről tanítványra szálló tapasztalatot is igényel: végül is csak a végső tisztítás, a már nem javítható befejező fázis után derül ki, hogy az alkotók elérték-e a kívánt eredményt. (Fokozottan így volt ez a technológiát kialakító XX. század eleji időszakban.)
Az eozin megalkotása előtt azonban két másik, nagy jelentőségű műszaki újdonság is született Zsolnay munkássága nyomán: a porcelánfajansz és a pirogránit.
A porcelánfajansz egy, a porcelánnál kevésbé törékeny anyag, melyből kiváló és igen esztétikus edények, dísztárgyak készíthetők, s amelyből kétszeri égetéssel sajátos, enyhén kidomborodó díszítésű tárgyak állíthatók elő. 1925-ig gyártották.
A pirogránit fagyálló, színezhető épületkerámia, amelyet nagy tömegben, és igen változatos, gyakran magas művészi színvonalú kivitelben használtak fel a lázas ütemben fejődő és építkező ország épületein. Időtállósága folytán ma is számos szép példájával találkozhatunk úgy a fővárosban, mint vidéken.
A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy Zsolnay munkásságának minden szeletéből felvillantsanak néhány érdekes tárgyat vagy dokumentumot. A látogatók megismerkedhetnek a különböző technológiával készült dísztárgyakkal, sőt néhány kísérleti darabbal is. Látható Zsolnay Vilmos egyetlen szabadalommal védett találmánya, egy keménycserépből készült bélyegnedvesítő készülék, valamint néhány korabeli kísérleti eszköz is.
Érdemes megemlíteni, hogy sem Zsolnay Vilmos, sem utódai nem oltalmazták szabadalommal a felbecsülhetetlen értékű eljárásokat, receptúrákat. Ennek az az oka, hogy a bonyolult eljárások védelmére megfelelőnek látszik azoknak titokban tartása, mert a mázas kerámiák előállítása azon – igen ritka – esetek közé tartozik, amikor a késztermékből nem lehet pontosan rekonstruálni az előállítási eljárást.  
Néhány érdekes eredeti kiviteli terv ugyancsak helyett kapott a falakon, csakúgy, mint a gyár archívumából származó érdekes dokumentumok másolatai, valamint korabeli fotók is.
A Zsolnay védjegyek különböző változatai (közülük az egyik egy muzeális értékű hivatali lajstromkönyvben) is láthatók a kiállításon.
Az épületdíszeket egy-két eredeti darabon kívül számos – néha különleges részletességű vagy különleges helyről készült – színes felvételen mutatják be a kiállítás rendezői. (Cikkünket is ilyenekkel illusztráltuk.)
A tárgyakat főként a pécsi Zsolnay Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, valamint az Országos Műszaki Múzeum bocsátotta az MSZH rendelkezésére.
A Magyar Televízió  Századfordító Magyarok sorozatának Zsolnayról és a gyárról készült filmje is megtekinthető a kiállításon.